aedc77
105325
3d7a3c
e4f3d1
foldnap
2009 december2010 szeptember2006 szeptember2011 június2006 június2010 szeptember

Esztergom-Bp éjszakai szakasza nappal

Szerző:
Mars3696
2008 augusztus 23 07:23
Az eddig háromszor megszervezett nagy "Esztergom-Budapest" túrát klasszikusan mindig éjfélkor kezdjük az esztergomi vasútállomáson. Ennek folyományaként az esztergomi faluvégi utcácska, az első dombra felvezető út a kézi- és fejlámpák fényeitől baljós árnyakkal van teli, ahol a gyávábbak csak azért beszélnek hangosan, hogy azt higgyük, nem félnek. Én is hangosan szoktam beszélni, de csak azért, hogy jobban hallják hátul is ...no, meg a vuclik miatt, akik az árnyak mögött laknak. :)

A dombtetőre érve éjszaka persze megcsodálhatjuk az Esztergom-Kertváros fényeit és a milliónyi csillagot, de a tájból vajmi keveset látunk. Csak megyünk a sötétben lámpáink fénypászmájában, s csupán elképzelésünk lehet, miféle területen is haladunk. Fantáziánk persze jó, s a sötétségbe mindenféle jópofa mumust, vérvaddisznót és randa hüllőket képzelhetünk, de néhányunkat érdekelte, mi lehet itt nappal. Tehát elindultunk ezen a túrán.

Nem akartuk végig csinálni a teljes távot, ezért Dobogókőről terveztük az indulást...

Előtte való nap felhívtam a Volánt, hogy elég sokan leszünk a buszon, van-e mód valamiféle mentesítő járatot indítani, ha a tülekedés forradalomba csap át, de az infós hölgy megnyugtatott: megvannak a módszereik és még sohasem érte el az utastömeg a kritikus tömeget.

Ennek megfelelően az indulás reggelén akkora sor állt a busznál, hogy a végére több járókelő is beállt aki nem is akart Dobogókőre utazni, mert azt hitte leértékelt tévét osztogat valamelyik áruházlánc. Sok új túratárssal készültünk felszállni, ennek örültem és többen voltunk régi artzok is, ez pedig megnyugtatott (vagyis aki először jön velünk túrázni, nem feltétlenül utoljára is...). A busz full tele lett, s mivel mi nem ültünk le, beszorultunk a hátsó ajtóhoz. Pomázig úgy tűnt, tartható az állapot, ott viszont sok helyi úgy döntött, ma reggel velünk jön. Köztük egy igen agilis hölgy is, aki végül kinyittatta a hátsó ajtót és ott szállt fel. Ezt a kábé három másodperces izgalmas történést aztán az utazás folyamán vagy kétszázszor kellett végighallgatnunk. Egy ismerősöm szavaival élve programozói nyelven a néni "if then végtelen ciklusba került, else nélkül"... Elkínzott, kapaszkodási lehetőségektől mentes, csigalassúságú odautunkat tehát csak az említett asszonyság monoton újramesélése "dobta fel", illetve a hír, hogy Bé zsákjában áfonyapálinka rejtezik. A szél felkerekedett odakint és Fegya megnyugtatott, hogy a felhőket elnézve csak eső vagy hó várható ...majd elgondolkozott és hozzátette, hogy talán még jégeső.

A tömeg akkora volt, hogy csak az utolsó fél kilóméterben vettem észre Jánost, aki szintén túrát vezetni jött a csapatával. Beszélgettünk pár szót a sétafikás jelvényekről, de aztán leszálláskor a keveredésben eltűnt a szemem elől, elköszönni sem volt időm. Ezt most bepótolom: Szia János, jó túrázást!...

Végre! Fent álldogáltunk a dobogókői kilátónál, majd pediglen a büfé előtt. Kötelező kávé, sör, tea után lezsiványkodtunk a Zsivány-sziklákhoz. Az időjárás kellemes lett, itt az erdőben nem fújt a szél sem. Innen szedrezgetve kaptattunk fel a Fekete-sziklákhoz, ahol le akartunk ülni kajázni a köveken, de olyan szél fújt, hogy félő volt, kifordítja az arcunkat. Mivel nem akartunk rémisztően kifordult arccal riogatni a pilisszenlélekieket, áttettük az étkezés színhelyét a lenti Svejk sörözőbe. Mindanyian főleg Pilisszentléleket nézegettük, de Vali kiszúrta a távolba az Esztergomi Bazilika kupoláját, amely épp a távoli gerinc mögül kandikált ki. Kicsit elcsöndesedett a gárda, amikor bólintottam, hogy "igen, az a cél"... ;)

A Svejk lassan törzshelyünk, a csapos többünket lassan névről szólít meg. Kicsit felpörgettük a forgalmukat, megkajáztunk, aztán egy csodaszép virágos, madárdalos mezőn átkelve elhagytuk a idilli, szlovákok által lakott falucskát. Itt is letaroltunk persze egy szedrest, majd az erdőbe érve megálltunk hümmögni a vízmosás felett, ahova a korábbi "Borsi emléktúra" éjszakai szakaszán Klaunak volt szerencséje belepottyanni. Megbeszéltük, ki mekkora eséllyel élte volna túl a több, mint nyolc méteres zuhanást, bukfencezést. Itt Bé megjegyezte, hogy valószínűleg azért ér engem annyi sérülés, mert az én őrangyalaim is néha Klau körül vállalnak másodállást, s nem jut idejük rám.

A pilisi erdő csodaszép ilyenkor. A levegő is kellemes volt, melegünk csak az áfonyapálinkától lett olykor-olykor. Elég jó tempóban haladtunk, bár nem siettünk. Furcsa volt látni a helyeket, amiket eddig csak sejtettünk a korábbi utakon. Néha kisebb-nagyobb tisztásokon haladtunk át. Volt, hogy annyira sárga volt a terület a sűrűn növő sárga virágoktól, hogy Borinak (aki sárga pólóban jött velünk) ajánlottuk, itt rejtőzzön el, ha bujócskázunk, mert amíg világ a világ, meg nem találjuk. Bori megnyugtatott minket, hogy mindig olyan pólót hord, ami megy a tájhoz és rákérdezett, megyünk-e mostanában pipacsosba, mert van neki egy kedvenc piros pólója is. :)

A számomra legszebb pillanat akkor jött el, amikor közel Esztergomhoz kiértünk a tölgyesből és megnyílt előttünk a táj: óriási zöld rét, amelyet körbe fás dombtetők zárnak le. A kék ég, a fehér felhők és a hatalmas üres mező többünkben a szabadság érzését szabadította fel, sőt többen mondták, hogy úgy futnának... No, azért én ennyire nem kapattam el magam, utálok szaladni! Ennek ellenére éreztem, mire gondolnak.

A mező szélén megpihentünk, majd nekivágtunk a füves tájnak. Fújdogált a szél, így kellemes volt az út. Láttuk a "mező szélén" feliratú túrajelzést menet közben, aminek így, nappal tényleg volt információ tartalma, nem úgy, mint éjjel. Innen pikk-pakk leértünk Esztergomba, ahol egy forrás mellett megálltunk inni, pihenni. Egy jóemberrel beszédbe elegyedtünk, aki elmondta, hogy a lángosos sajnos ilyenkor nincs nyitva, viszont ajánlott egy jó pizzériát a közelben.

Megszavaztuk és a túrát két fő kivételével itt, a pizzériába fejeztük be (ők ketten elköszöntek tőlünk és elmentek az esztergomi aquaparkba). Jól esett a sör, a finom tészta, s jó volt teli gyomorral felkászálódni a vonatra hazafelé.

Köszönöm mindenkinek, hogy eljött velem és együtt éreztük jól magunkat ezen a szombaton!