aedc77
105325
3d7a3c
e4f3d1
foldnap
2012 március2010 szeptember2014 március2016 december2006 szeptember

Felfedezőtúra Visegrádnál

Szerző:
Fdorka
2008 augusztus 24 20:36
Családias hangulatban, öten vágtunk neki a felfedezőútnak. Judit, és ha jól emléxem (mert a névmemóriám nekem is pocsék) 2 Anita csatlakozott hozzánk Visegrádon.

Az előző esti eső után csodás kirándulóidőben, napsütésben, de nem forróságban indultunk el a Visegrád-Nagymarosi révtől a piros jelzésen a Malomkert-völgyön át a Telgárthy-rét felé. A tempót nem kapkodtuk el, hiszen látnivalónk és időnk is volt bőven.

Visegrádon útközben egy út menti kis parkban megcsodáltunk egy fabikát, ami nemrég került felavatásra, ahogy visszaútban egy lámpaoszlopról megtudtuk. Az Apátkúti halastó után hamarosan elértük az érdekes Ördögmalom vízesést és a Magda-forrást, aminek a vize a tábla szerint nem iható :( A Telgárthy réthez 11 óra tájt érkeztünk, ekkor már készülődtek az első bográcsozók a piknikhez. Továbbsétáltunk a műúton, közben találtunk egy romantikus eldugott szalonnasütő helyet, ahova egy Stefánia nevű fahíd vezet. (Nem hagyhattam ott a hidat anélkül, hogy ki ne deríteném, mi van a túloldalán.)

A Kaán-forráshoz érve megreggeliztünk, majd elhagytuk a műutat és az Apátkúti-patak mellett mentünk tovább egészen Pilisszentlászló határáig. A völgyben szerzett élményeket szavakkal nem tudom leírni, de szerencsére ott vannak a képek. Bár megküzdöttem velük, mert sajnos pont kedvenc patakvölgyeimben annyira kevés fény, hogy a készített fotók csekély töredéke sikerül elfogadhatóan.

Pilisszentlászló határánál szerencsésen sikerült ráakadnom a térképen kiszemelt, jelzetlen szekérútra. Ezen vágtunk át a zöld jelzés felé, a falu határában egy gyönyörű virágos mezőn keresztül. Útközben kilátásunk nyílt a kálváriára, és a templomra. A zöld jelzéshez érve egy lovas ugrópályára akadtunk, ami jó útbaigazítás, ha valaki innen szeretne rátalálni erre az ösvényre.

Pár lépés után elértük az első út menti keresztet, majd a következő kegyhelyet is. Itt legnagyobb örömömre váratlanul összetalálkoztunk a tavaszi Szlovák Paradicsom túránk egyik útitársával, Pistivel. Jól megörültünk egymásnak, beszélgettünk egy kicsit, aztán ki-ki ment tovább a maga útján, mi hamarosan elértük a Spartacus-ösvény felső bejáratát.

Előtte megpróbáltam megkeresni az út mellett jelzett foglalatlan forrást, de mivel egyhamar nem találtam rá, inkább otthagytam. Spartacus ösvényére nem volt nehéz rátalálni, keskenyen oldalazva, a hegyoldalban kanyarogva vitt minket tovább. Útközben néhol érdekes sziklák szegélyezték utunkat, a hegyoldalban kikanyarodva pedig csodás kilátás nyílt a Dunát szegélyező hegyekre és a Duna-kanyarra.

A Jenő-kunyhónál annyi útelágazással találkoztunk, amin a térkép és az útleírás együttes böngészésével együtt sem sikerült kiigazodnom. Iránytűvel nagyjából elindultunk a sejtett útvonalon, aztán találomra kiválasztottam egy látszólag a völgyünk felé vezető széles szekérutat. Egy idő után már végképp fogalmam sem volt arról, pontosan merre járunk, de az irány jó felé mutatott, hát nem aggódtam nagyon. Hamarosan ki is jutottunk az Apátkúti vadászháznál, innen pár lépés után visszaértünk a Telgárthy-réthez.

(Utólag, a buszon hazafelé hívott a túráról elmaradt visegrádi csapat egyik tagja, aki útbaigazított, és mondta, hogy jobban jártunk ezzel az "útvonalmódosítással", mert a Spartacus-ösvény alsó része nehezen járható az útra kidőlt fák miatt.)

A réten tűzgyújtásra már nem jutott időnk, de szerencsénkre nagyon kedves piknikezőkre akadtunk, akik nemhogy odaengedtek a tüzükhöz sütögetni, de még nyársakat is kaptunk tőlük kölcsön.

Míg a többiek sütögettek, én elmentem felderíteni a környéket. Ennek eredményeképp visszafele nem a piros jelzésen mentünk, hanem egy másik úton, a piros háromszögön. Nem bántuk meg. Erről az útról Nagymarosra, az egész Duna-kanyarra, Visegrádra és a Fellegvárra csodás kilátásunk volt.

A Telgárthy-réttől egészen Visegrádig vezetett bennünket egy kis husky kutya. Miután ismerkedését nem koronázta siker, Dorka Kutyát nem molesztálta, de azért velünk tartott, sőt, visszajött értünk, mikor lemaradtunk. Útközben a falu (város) szélén egy kerítés mögül a lányok kis ijedtségére egy házat kerítő magas palánk mögül két német dog fejezte ki nagyhangú rajongását kutyánk iránt. Szerintem tündériek voltak :) le is fényképeztem őket.

Visegrádra hamar leértünk, még maradt negyedóránk a busz indulásáig, amibe egy kényelmes fagyizás is belefért a cukrászdában. A buszmegállóban Aniták összehaverkodtak egy kis fekete cicussal, a fotó közkívánatra készült róluk a fehér kutya-fekete macska ellentétet kifejezendő. A mi buszunk hamarosan beérkezett, elbúcsúztunk a lányoktól, akik még terveztek egy látogatást a Fellegvárhoz.

Örülök, hogy eljöttetek velünk felfedezni ezt a csodaszép környéket. Remélem aki megnézi a képeket, és elolvassa a beszámolót, máskor velünk tart majd, mert még biztos sokat fogunk erre járni.