f8f598
335310
6b8136
fcfbdc
nyar
2008 március2010 december2012 március2013 december2011 szeptember2008 március

Túra a Lábadozó Csigához

Szerző:
Fdorka
2009 január 11 01:04
Az új év elején egy kis bokros teendők közti rövidke lábnyújtásra kirándultunk a Budai Hegyekbe az év leghidegebb napján. Január első szombatja éppen munkás szombat lett volna, de végül nem lett, mert nem volt gáz.

Ezért és ennek ellenére egy rövidke túrát szerveztem vasárnapra. Előzménye volt, hogy Mars míg én a Naszály csúcsát hódítottam, elment beteglátogatni Csigához, egyik kedvenc Sétafikás és egyben Tipográfiás túravezetőnkhöz. Őt szerencsétlen baleset érte, emiatt most hosszú hónapokra túraelvonásban részesül. Így hát ő nem megy hegyhez, azért mi mentünk hozzája. Szóval Mars ment december legvégén, én pedig január elején vittem arra a Sétafikákat, mert hát én se maradjak ki a jóból.

Budakeszi szép környékét sokféleképpen lehet megközelíteni. Nekem kedvenc útvonalam a túra-újrakezdésem elején felfedezett Mária-szurdok (leánykori nevén Meteor-szurdok - ha valaki tudja, mondja meg miért kapott új nevet). A szurdok meglátogatásának tippjét annak idején egy Index fórumtopicban kaptam. Jó nehéz volt megtalálnom pontosan merre is van, pláne mivel az elmúlt évek alatt nevet változtatott, és a szurdok régi nevét írták a topicba.

2007 ősze óta egyik kedvenc helyem lett, és többször jártam arra. Ezen a télen pedig Csigát közelítettük meg innen. A túra egyik vége tehát megvolt, a másik végét kellett kitalálnom.

Azt a turistautat választottam, amit ugyan mi a családommal kicsi korom óta gyakran látogattunk, de kevésbé közismert a Budai Hegyeket járók körében. Egyúttal újat tudjak mutatni a Sétafikálóknak, és nekem se kelljen útközben sokat gondolkodnom a merretovábbon.

A Farkasréti Temető fölül indul a Z+ jelű ösvény, ma már Mindszenty József bíborosról elnevezett térnél, ahol kisgyerekkoromban még erdő volt, ma csicsa villák. Kedvelem ezt az utat, mert nekünk Újbudáról könnyen megközelíthető, és kicsit megdolgoztat, mielőtt a Normafához érnénk.

Kis csapat gyűlt össze, köztük ismerős túratársak és új csatlakozók.

Nagyon hideg volt, már a buszon majd megfagytunk, mert ott is spóroltak a naftával, így fűtésre már nem jutott belőle. A buszvégállomáson ezért körbekínáltam kis lélekmelegítő forralt bort, hogy dermedt tagjainkat mozgásra bírjuk. Az is, aki nem vételezett belőle, az az induló kaptatón rögtön kimelegedett. Toronyiránt próbáltam tájékozódni, de akkora köd volt, hogy a tévétoronyból csak az azt tartó kábeldrótokat láttuk. Így maradt a turistajelzés, és az orrom, ami után mehettünk :)

A Széchenyi hegyen hamar fenn voltunk, a Normafa felé sétálva még egy úttörő (bocs, gyermek) vasutat is sikerült szemből lencsevégre kapnunk. A Rétesbüfénél belakmároztunk, szerencsénkre kedvenc sajtos rétesünkből is volt készleten.

Sokáig nem időztünk itt, mert a hidegben egyhamar dideregni kezdtünk, hamar továbbindultunk lefelé Makkosmáriára. A Z+ itt tesz a templom mellé egy fölösleges kis vargabetűt, amit a P jelzésen egyenesen is le lehet vágni. Hamarosan elérjük a település határában az egyik családi ház telkén levő régi jármű gyűjteményt. Sajnos most be volt zárva a kapu, így csak kívülről tudtuk megszemlélni.

Innen már nem volt messze a Mária-szurdok. A völgy nagy tetszést aratott a résztvevők körében. Az útra keresztbe bedőlt néhány farönk kis tornászmutatványt igényelt. Körülöttünk az utat nagyon érdekes sziklák szegélyezték.

Budakeszi határát elérve jeleztem Csigának érkezésünket, majd indultunk a műúton utunk végére. Bár a turistajelzés az autóút szélén visz, ahol még járda sincs, van egy régi elhagyott turistaút (egy-két viskó (pince) alatt pár lépcső visz fel rá), amelyen hamarosan jobboldalt be lehet térni az erdő szélére. Valamiért törölték innen a turistajelzést, biztos kímélni akarták az erdőt a túrázóktól. :( Persze azért a szemetelők megtalálják, mert útközben több kupac is "díszítette" a környezetet.

Miután véget ért az ösvény, még egy keveset kell menni a műúton, mielőtt a város beépült határához érnénk. Itt ért minket Csiga, akivel aztán besétáltunk a centrumba. Itt csapra vertük a maradék forralt bort, amiből már csak Csigának jutottak az utolsó kortyok.

Az elvileg nyitva levő Mandula gyakorlatilag zárva volt, így továbbálltunk (buszoztunk) a Kecelihez, ahol leöblítettük az út pora helyett havát és kiolvasztottuk dermedt tagjainkat egy hatalmas tálca forralt bor kíséretében. Előkerültek a túráról megmarad házi finomságok, sütik, fasírt és miegyéb. Jó társaságban, kellemesen telt az idő, jót beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről.