.jpg "2009 december")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2009 december")
.jpg "2009 december")
.jpg "2009 szeptember")
2009. 02. 14. Budai hegység túra: Pesthidegkút- Gercse Virágos nyereg - Csúcs hegy- Erdőalja út
A mai túránkra 23-an indultunk, volt két gyerek is velünk, akiket időnként jócskán kellett fegyelmezni, mivel az egyik a már korábbi túránkról megismert Ferike volt. Ferikében nem egy, hanem több ördög veszett el, és sajna idősebb lévén a kezdeményező szerepe eléggé nyilvánvaló volt, a kis 8 éves lány "vakon" követte őt az idétlenségben. Szerencsére azonkívül, hogy a túravezető haja időnként égnek állt volna (ha a sapka nem lett volna rajta) komolyabb baj nem történt. Annak ellenére, hogy a kislányt úgy kellett több alkalommal az út szélén lévő szakadékból visszahúzni. Szerencsére soha nem csúszott messzire.
Na ennyit erről... Most jöjjön a beszámoló rész:
Előszőr ismét Hűvösvölgybe mentünk, ahonnan az 57-es busszal kimentünk Pesthidegkútra. Innen indult a túra Gercse felé. Először megnéztük a Gercsei XIII. századi Műemléktemplomot, amelyről néhány mondatot beidézek nektek is:
"Gercse a töröktől való visszafoglalás után elnéptelenedett, de az ekkor már Hidegkúthoz tartozó, romossá vált templomot felújították. Ezt jelzi homlokzatán az 1774-es évszám. Érdekesség, hogy a svájci Maria-Einsiedeln kegyképének Thallwieser Katalin által 1696-ban Máriaremetére hozott másolata egy időre ebbe a felújított templomba került, míg Remetén, a mai kegytemplom helyén fel nem épült egy kis kápolna. A gercsei szentélyt 1997-ben újjáépítették, és benne tavasztól őszig vasárnap délutánonként szentmisét mutatnak be."
A gercsei templom után továbbmentünk a Virágos nyereghez, ahol már nyitva volt a Boróka büfé, ahol megálltunk egy kicsit pihenni, enni -inni. Sajnos még egyelőre csak többnyire kávét, teát és Forralt bort lehet inni, és csokikat ropikat lehet venni a büfében, más élelmiszer nem található, így mindenkinek be kellett érni azzal amit otthonról hozott. A kis pihenő után mentünk tovább útunkra, a Csúcshegy felé. Itt már a múlt heti beszámolóban is leírtam, valaki, vagy valakik nem tudni mi célból, végig minden turista jelet lekapartak a fákról, így, ha a túravezetőnek nem lenne helyismerete nem biztos, hogy visszataláltunk volna a kiindulópontig, miután eredetileg a Csúcshegyet megkerülve a Virágos nyereghez akartunk visszatérni. Ez sikerült is, de nem a nem létező turistajeleknek köszönhetően. (Itt szeretném megkérni azt, aki érdemben tud tenni róla, hogy a jelek visszakerüljenek). Jó lenne, ha legalább a kék sáv jelet visszafestenék, ha már olyan nagyra van az MTSZ a kéktúra mozgalmával. Szerintem legalább a kéktúra útvonalát illene karbantartania. Az egész Csúcshegyen egy két helyen van meg a kék sáv jelzés, a többit lekaparták, a többi sáv (Sárga - zöld stb.) nem látható. Túránk végén, a kék - kereszt jelzésen lementünk a 137-es buszhoz, amivel a Szentlélek felé hazamentünk.
A nehézségek ellenére a túra jól sikerült, a hangulat jó volt, és szerencsénkre most sár nem, de helyette hó (és alatta a jég) volt. Ezért fokozottan vigyáznunk kellett az úton. Nem sűrűn történik meg, de most még a túravezető is elesett Gercse előtt, aminek következményként képtelen az ágyban jobb oldalára fordulni, mert egy helyen kicsit jobban megütötte magát, mint kellett volna. Sebaj, előbb- utóbb ez is rendbe fog jönni. Ami a lényeg, hogy a túra a pár eséstől eltekintve jól sikerült, és az idő is jó volt.
A mai túránkra 23-an indultunk, volt két gyerek is velünk, akiket időnként jócskán kellett fegyelmezni, mivel az egyik a már korábbi túránkról megismert Ferike volt. Ferikében nem egy, hanem több ördög veszett el, és sajna idősebb lévén a kezdeményező szerepe eléggé nyilvánvaló volt, a kis 8 éves lány "vakon" követte őt az idétlenségben. Szerencsére azonkívül, hogy a túravezető haja időnként égnek állt volna (ha a sapka nem lett volna rajta) komolyabb baj nem történt. Annak ellenére, hogy a kislányt úgy kellett több alkalommal az út szélén lévő szakadékból visszahúzni. Szerencsére soha nem csúszott messzire.
Na ennyit erről... Most jöjjön a beszámoló rész:
Előszőr ismét Hűvösvölgybe mentünk, ahonnan az 57-es busszal kimentünk Pesthidegkútra. Innen indult a túra Gercse felé. Először megnéztük a Gercsei XIII. századi Műemléktemplomot, amelyről néhány mondatot beidézek nektek is:
"Gercse a töröktől való visszafoglalás után elnéptelenedett, de az ekkor már Hidegkúthoz tartozó, romossá vált templomot felújították. Ezt jelzi homlokzatán az 1774-es évszám. Érdekesség, hogy a svájci Maria-Einsiedeln kegyképének Thallwieser Katalin által 1696-ban Máriaremetére hozott másolata egy időre ebbe a felújított templomba került, míg Remetén, a mai kegytemplom helyén fel nem épült egy kis kápolna. A gercsei szentélyt 1997-ben újjáépítették, és benne tavasztól őszig vasárnap délutánonként szentmisét mutatnak be."
A gercsei templom után továbbmentünk a Virágos nyereghez, ahol már nyitva volt a Boróka büfé, ahol megálltunk egy kicsit pihenni, enni -inni. Sajnos még egyelőre csak többnyire kávét, teát és Forralt bort lehet inni, és csokikat ropikat lehet venni a büfében, más élelmiszer nem található, így mindenkinek be kellett érni azzal amit otthonról hozott. A kis pihenő után mentünk tovább útunkra, a Csúcshegy felé. Itt már a múlt heti beszámolóban is leírtam, valaki, vagy valakik nem tudni mi célból, végig minden turista jelet lekapartak a fákról, így, ha a túravezetőnek nem lenne helyismerete nem biztos, hogy visszataláltunk volna a kiindulópontig, miután eredetileg a Csúcshegyet megkerülve a Virágos nyereghez akartunk visszatérni. Ez sikerült is, de nem a nem létező turistajeleknek köszönhetően. (Itt szeretném megkérni azt, aki érdemben tud tenni róla, hogy a jelek visszakerüljenek). Jó lenne, ha legalább a kék sáv jelet visszafestenék, ha már olyan nagyra van az MTSZ a kéktúra mozgalmával. Szerintem legalább a kéktúra útvonalát illene karbantartania. Az egész Csúcshegyen egy két helyen van meg a kék sáv jelzés, a többit lekaparták, a többi sáv (Sárga - zöld stb.) nem látható. Túránk végén, a kék - kereszt jelzésen lementünk a 137-es buszhoz, amivel a Szentlélek felé hazamentünk.
A nehézségek ellenére a túra jól sikerült, a hangulat jó volt, és szerencsénkre most sár nem, de helyette hó (és alatta a jég) volt. Ezért fokozottan vigyáznunk kellett az úton. Nem sűrűn történik meg, de most még a túravezető is elesett Gercse előtt, aminek következményként képtelen az ágyban jobb oldalára fordulni, mert egy helyen kicsit jobban megütötte magát, mint kellett volna. Sebaj, előbb- utóbb ez is rendbe fog jönni. Ami a lényeg, hogy a túra a pár eséstől eltekintve jól sikerült, és az idő is jó volt.
