Cserhát értékei

Tura - Fenyőharaszt - Erdőtarcsa - Buják -
Nógrádsáp

Sziasztok!

Újra itt :)

Úgy készüljetek - sokat fogok írni, hisz’ sokfelé jártunk, rengeteg szép dolgot láttunk, ezáltal a beszámoló is annak megfelelően nyúlik - de szerettek olvasni - úgyhogy nincs gond :)
A Cserhát értékei.... így lett meghirdetve ez a buszos kirándulás, melyet a Természetvédő Turisták Köre és az Országjárók Köre szervezett meg - nevezetesen két kedvenc túravezetőm, akikkel évek óta járom az országot - Ungerleider János és Schweier László vezette :)

Reggel 7 óra, mindenki útra kész, buszra kész, parancs kiadva - indulás....

Széna térről suhanunk ki a városból, irány Tura, ahol a tervek szerint megnézzük a Schossberger-kastélyt. Kicsit korán érkeztünk a faluba, így módunk volt egy kávéra, egy felfrissülésre, kis lazításra.

Tura első említése egy 1220-ban keltezett oklevélen történt.
Az Ákos nemzetség ősi birtoka volt, amit 1425-ben a nemzetség leszármazottja Prodavizi Ördög Miklós Zsigmond királynak adományozta cserébe más birtokrészekért. 1633-34-ben a török adóösszeírásban a pesti járásban szerepel két adóköteles telekkel. A terület 1740-ben a szomszédos Hévízzel együtt Hévizi Nagy Antal tulajdonába került és a királytól adómentességet kapott.

A község közepét elfoglaló hatalmas ősparkban áll az eklektikus stílusú, soktornyú egykori Schossberger-kastély, mely Ybl Miklós tervei alapján épült 1883-ban.
A kastély változatos tömegével, számtalan tetőfelépítményével a francia reneszánsz kastélyok formáját idézi. Belül inkább az itáliai hatás érvényesül, az elegáns díszlépcső többszintes, galériás előcsarnokba vezet, amit kürtős felülvilágítók tesznek még magasabbá. A lépcsőház, az előcsarnok falát és homlokzatát - egykor finom, groteszk díszítőfestés borította.
Napjainkban eléggé leromlott az állapota, de ha sétálgatunk az ódon falak között, előbb vagy utóbb meglátjuk benne a szépet és a múltat, a jövőt pedig ki tudja? Vezetőnk is volt, egy kedves ifjú hölgy, és nagy szeretettel mesélt a kastély eredétől, stílusáról. A kastély parkja gyönyörű, ápolt - tele hatalmas fákkal, szép tavaszi virágokkal. Rengeteg fotó készült, nézzétek majd meg, az írás végén fel fogom sorolni, hogy hol láthatóak ezek.

Most nagyon szép helyre fogunk menni - mindannyiunk örömére.

Megnézzük a Fenyőharaszti Kastélyszállót - ami nincs is messze Budapesttől, csupán 50 km-re - és 13 hektáros őspark veszi körül a kastélyt.
Hatalmas fáinak ölelésében található a klasszicista stílusban, 1805-ben épült - Podmaniczky Kastély.
Egy kedves hölgy nagy szeretettel fogadott bennünket, és mesélt nekünk a kastélyról, utána szélnek eresztett bennünket, hogy nézzünk körül nyugodtan - éppen esküvőre készültek nagy bőszen, de azért elmondta még, hogy a műemlék jelleget megőrizve újjávarázsolt háromcsillagos kastélyszálló, a mai kor igényeit 23 korhűen berendezett légkondicionált szobájával és 3 külső apartmanjával magas színvonalon elégíti ki, persze nagyon szívesen jönnek ide fiatal párok házasodni, vagy éppen üzletemberek tárgyalni.
A park tele volt virágzó medvehagymával, zsenge fűvel, hatalmas ősi fák nyugodalmasan nézték sétánkat a nagyon reprezentáns területen - még őzikék, fácánok, nyulak is voltak - a nekik elkerített kertben. Tényleg csodaszép volt 
Indulunk tovább - úti célunk Erdőtarcsa, ahol szintén kastélyt fogunk látni és egy magánkézben lévő arborétumot. Amíg mentünk, természetesen Laci olvasott nekünk a nevezetességekről, hogy mire odaérünk, tudjuk, hogy miről is van szó.

Erdőtarcsa község Nógrád megyében, Cserhát lábánál fekvő icike-picike kis falucska - 624 fő lakja  - és ez volt az egyetlen falu, ahol jó néhány májusfát állítottak az ott lakók - nagy megelégedésünkre.
A barokk stílusú Szentmiklóssy-Kubinyi-kastély 1770 táján épült Mayerhoffer András tervei alapján. Ma a Magyar Tudományos Akadémia alkotóháza.
A kastélyt Szentmiklóssy Antal építtette, majd az emeletes, téglalap alakú épület a Kubinyi család birtokába került. A kastély udvari és kerti homlokzatán timpanonnal lezárt, Szentmiklóssy- és Uza-címerrel díszített középrizalit látható. Lépcsőcsarnokában bábos korlátú barokk lépcső található. Az épületet teljes barokk pompájában állították helyre, ma Nógrád megye egyik legszebb műemléke. Nagyon szép, gondozott, ápolt - kívül-belül - nagyon elteltünk a szépségével.

Ugyanitt a faluban megnéztünk a Mesterházy fenyőgyüjteményt - ez egy magánkézben lévő kisebb arborétum. Az itt lakó emberek annyira megbíznak egymásban, hogy átjárnak egymás portái között, ha otthon vannak, hanem (ez nekem nagyon tetszett) és a kulcsot is egy nénitől kaptuk meg, hogy bemehessünk ebbe a csodálatos kertbe. Az utcáról belépve, nem is hinné a halandó ember, hogy a kapun belül milyen csodálatban lesz részre - és ezt inkább a fotók tudnák szemléltetni, mert leírni szavakkal nem igazán lehet, hogy milyen szép. Tessék majd megnézni :)

Húúúúúúh... nem fáradtatok még el?

Akkor megyünk tovább - irány Buják, ahol több programunk is lesz.

Buják egy kedves, sajátos hangulatú falu, a Cserhát valódi gyöngyszeme. Műemlékekben, különleges természeti és kulturális értékekben gazdag település kihagyhatatlan látnivalót nyújtott számunkra és gondolom az idelátogatóknak is.

Először Glatz Oszkár festőművész kiállítását néztük meg a helyi Közösségi Házban. Kedves vezetőnk volt, készségesen mesélt nekünk a művész úrról, szokásairól, Szép Erzsókról, a még ma is élő - festményein látható figurákról, akik idő közben vagy meghaltak, vagy nagyon idősek lettek.
Glatz Oszkár (Budapest, 1872. október 13. - Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése.
Szabad volt fotózni - javaslom - nézzétek meg - mindent elárulnak a képek majd.

Következő állomásunk a Bujáki vár maradványa volt.

Buják várának romjai egy 310 méter magas hegyen találhatóak a falutól északra, erdős hegyektől körülvéve.
A vár magját képező öregtorony valamikor a tatárjárás után épülhetett, de első okleveles említésére csak a 14. század elején került sor. 1317-ben Csák Máté parancsára Ibur fia István ostromolta sikertelenül. 1386-ban a Garaiak birtokába kerül, akiknek kihalásával visszaszállt az uralkodóra. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond a szandai várral együtt feleségének adományozta. Utána még jócskán zajlott az élet a vár körül, valószínűleg 1666-ban felrobbantották, többé nem volt katonai szerepe, azóta pusztuló rom - sajnos - de még így is nagyon látványos.

A vár után a Honvéd Üdülő parkjába mentünk, ami szintén felér egy arborétummal, én még gombát is találtam - cserepes gereben a neve - éppen nem ehető, de Magyarországon nagyon ritka és nagyon boldog voltam, hogy végre megtaláltam idén az első gombát. Ui. olyan nagy a szárazság, hogy se híre, se hamva az idén még a gombáknak. (Fotó)

Nagyon szép óriásfenyők, kúszócserjék, virágzó fák és egy hatalmas nagy tó van a parkban, a kastély gyönyörű, be lehetett menni, üdítőt is lehetett kapni, turisztikai látványosságnak számított sokunk számára a toalett - lehet, hogy furcsán hangzik, de így van, olyan ülőkéje volt, ami nejlonnal volt bevonva, és ha megnyomtál egy piros gombot, akkor mindig fordult egyet... mókás volt :)

Elsétáltunk az Egidius forráshoz, szegényke nagyon ki volt száradva, de azért folydogált egy kis víz - nem volt szép látvány - olyan, mint a páva tollak nélkül - kiábrándító. De reméljük, jön egy kis eső és újra vidáman fog csörgedezni a forrás.
Felkaptattunk a Sasbérci Kilátóhoz is.

A Sasbérci Kilátó 2001-ben került felújításra. A századforduló idején gróf Károlyi Erzsébet volt a település legnagyobb birtokosa. A grófnő készíttette a 446 méter magas Fekete hegy csúcsára a négyemeletes, négyszög alaprajzú kilátótornyot. A Sasbérci Kilátó a Cserhát hegység ékessége, gyönyörű kilátással a környező tájra - ameddig a szem ellát.

Gyorsan megy az idő, hamar telik a nap, sietünk, mert megyünk Nógrádsápra, megnézni az Árpád-kori templomot.

Nógrádsáp község Nógrád megye délnyugati szegletében, a Cserhát és a Gödöllői dombság találkozásánál, a Sápi-partak völgyében elhelyezkedő, jelenleg mintegy ezer lelket számláló település.
Az első írásos említés a faluról 1219-ből származik.
Éppen misére készültek a helyi emberek, mire odaértünk a Római katolikus templomhoz (Kisboldogasszony), de azért még bekukkanthattunk, fotózhattunk, szeretettel néztek ránk az emberek, szinte öröm volt a szemükben, hogy betévedt a falujukba pár idegen :)
A templom a XIV. század végén épült lőréses, kőfallal körülvett templom megőrizte középkori jellegét. Különlegessége a homlokzat oromfalára, részben pedig konzolra épített nyolcszögű tornya.
Falait a középkorban két sorban falképek borították - a képek több mestertől származnak, a XV. században és a XVI. század elején készültek. (Foto)

Viszont amit még el szeretnék mondani: ritkán látni olyan temetőt, mint a nógrádsápi. A sírok tele friss virággal, gondozott, ápolt, mintha angyalok őrködnének a tisztasága felett és látszik rajta, hogy érző emberek lakják, tisztelve a múltat és a jelent.

Kedves Olvasóm!

Lassan elfogy a mondandóm, mindent megnéztünk - amit két Urunk elképzelt erre a napra.

Már csak annyi teendőm van, hogy megköszönjem mindkettőjüknek a fáradtságát, kitartását, szeretetét, mellyel egész nap körbevettek bennünket, gondoskodtak kényelmünkről, szellemi tudásunkról, egészségünkről - hiszen egész nap friss levegőt szívtunk, olyan helyen jártunk, ahova nélkülük nem juthattunk volna el.

Köszönjük szépen :)

2009. május 2.
tigriske

A fotók láthatók:
http://www.setafika.hu
http://www.orszagjarok.fw.hu
http://tvtk.fw.hu
http://kiscsavargo.fw.hu