b2f2f0
234875
4b7898
e5fafa
tel
2009 december2016 szeptember2011 szeptember2012 március2009 december2010 szeptember

Aki unatkozna 20-án, jöhet velem Zebegén

Szerző:
Tigriske
2009 augusztus 20 02:47
Zebegény - Remete-barlang - Templom-völgy - Nagymaros

Sziasztok :)

Újra itt.....

Ma a Dunakanyarba mentünk - pontosabban Zebegénybe - onnan a Remete-barlanghoz, majd csurgunk le a Templom-völgyön keresztül Nagymarosra és onnan hajóval Budapestre.

Reggel fél nyolckor volt a találkozó a Nyugatiban, rendre mindenki meg is érkezett, aki bejelentkezett. Voltunk szép számmal, örömünkre négy férfiú is csatlakozott túránkhoz. Ezt minden írásomban jelezni fogom és dicsérni is az ott lévőket, mert egyre többen választják egyrészt a hölgy-társaságot, másrészt az egészséget, hiszen ebben a modern világban nagyon kevés az az ember, aki elmondhatja magáról 50 év felett, hogy egészséges. Tehát Uraim :) talpra fel, szeretettel várunk továbbra is Benneteket :).

Nyolc óra pár perckor kifutott a vonatunk a Nyugatiból - kicsit csodálkoztunk - hogy ünnep lévén milyen kevesen vannak, a teljes szakaszon szinte teljesen egyedük voltunk.

Kilencre Zebegénybe értünk. Ez a gyönyörű kis falu a déli Börzsöny hegység nyugati oldalánál, a Malomvölgy patak partján fekszik, első írásos említése Zebeguen-ként 1295-ből származik. Híres szülötte Szőnyi István festőművész - természetesen itt található a Szőnyi István múzeum is, mely munkásságát, életét, festményeit mutatja be az érdeklődőknek. (Majd télen eljövünk és megnézzük.)

Rövid pihenés és lazítás után megindultunk a Remete-barlang felé. Mindenki nagyon izgatottan várta ezt a túrát, hát most itt vagyunk, indulás, vár ránk a kihívás. Egy darabon még Zebegény nagyon szép házai és kertjei mentén haladtunk - utána kezdődött a megpróbáltatás.

A látszólag rövid táv (15 km - ne tévesszen meg senkit, semmiképp se volt könnyű túra, de nagyon jó csapat jött össze, mintha évek óta együtt jártunk volna - egyként léptünk, egyként lélegeztünk, egyként szaporáztuk és vigyáztuk lépteinket :)

Szép lassan emelkedni kezdett a szint, egyre többet mentünk felfelé - még szerencse, lefelé nehezebb lett volna szerintem. (Én még a tapadómat is felvettem, amit csak télen használok - gondoltam - kipróbálom és nagyon meglepődtem, hogy milyen jól vettem a lejtős akadályokat, csúszós utakat vele - ajánlom mindenkinek ilyen változatos, emelkedős, hirtelen mélyülő terepen.) Nagyon bevált :)

Menet közben nagyon szép kibukkanók is voltak, csodálatos szép vidék tárult elénk, maga a Dunakanyar pompázatos szépségével, alattunk a Duna, túlpartján a Visegrádi-hegység, benne fenségesen megülve Dömös. Ugye a múlt héten oda értünk le a Széke-forrás völgyéből túránkról, és sóvárogva néztünk a túloldalon magasodó Szent Mihály hegyre és annak hatalmas barlangjára.
Nos.... itt vagyunk :)

Álmomban sem gondoltam volna, hogy pár nap elteltével egy régi álmom valósul meg és erről az oldalról csodálhatom a tájat barátaimmal, túratársaimmal.

Senki sem kapott levegőt - nem a nehéz tereptől, hanem a táj szépségétől. Mellbevágó volt a látvány, hihetetlen ragyogása a Dunának, csónakok, hajók szántották a tükörfényes vizet, a nap ragyogott, szél sem fújt, mindenfelé zöldellő hegyek, még Dobogókő csúcsát is lehetett látni.

Pazar volt :)

A barlang előtti tér nem is tér, hanem egy kisebb terasz volt - meredek sziklafallal, szinte szakadék szélén éreztük magunkat. :)

Megmásztuk a megmászhatót, minden zugot igyekeztünk felfedezni, semmi se maradjon ki, ha már egyszer feljöttünk ide :).

A barlang falai teljesen kormosak voltak, valószínűleg nagy tűz lehetett itt nemrég, egyik vájatában viszont sok-sok mécses volt, párat meg is gyújtottunk mi is.
Ki-ki kiválasztotta magának kedvenc helyét egy szempillantás alatt.

Volt, aki sziklán, volt, aki fán, volt, aki a fűben ülve fogyasztotta elemózsiáját. Én általában nem ülök le, ilyenkor csinálom a rengeteg fotót, élvezem, ahogy társaim pihennek, beszélgetnek, esznek :).

Jó egy órát voltunk fent a Remete-barlangnál, mindenki rendesen kipihente magát és indultunk - szintén embert próbáló meredek úton - lefelé, illetve felfelé Hegyes-tető felé.

Nem volt könnyű út, itt is libasorban lehetett menni a meredeken lejtős úton, nem egy helyen többször kisebb-nagyobb akadályokba ütközve, fák keresztbe dőlve, hol alatta, hol felette bujkáltunk -de ez sem szegte kedvünket, mindenki jókedvű volt és élvezte a túrát.

Elágazáshoz értünk, fel lehetett volna menni a Julianus-kilátóhoz is, de már nem nagyon volt időnk, mert úgy terveztük, hogy hajóval akarunk visszajönni Budapestre, így ünnepelve meg Államalapításunk ünnepét.

Sietve megindultunk a Templom-völgy felé. Hamarosan el is értük, magunk mögött hagyva a cca 600 m-es szintkülönbséget, betérünk egy mesevilágba - az előző szakaszhoz képest ez az volt :)

A dél-börzsönyi tölgyesét - szálbükkös váltotta fel, vízmosások, szurdokok mentén megy, kanyarog az utunk lefelé Nagymaros irányába. Ez már inkább lazító sétaút, még mindig vidám a tizenöt fős kis csapat, fáradtságnak semmi nyoma, mindenki tele energiával, élettel, emlékkel :)

Jó egy óra múlva megérkezünk Nagymarosra, már messziről lehet látni a híres gótikus templomot, és mögötte a Visegrádi várat. Fotózás újfent, vízcsapot is találtunk, vizet vettünk, felfrissültünk, aztán irány a város közepe, illetve széle - irány a Duna, amit annyiszor csodáltunk fentről a magasból, végre karnyújtásnyira volt tőlünk.

Volt egy óránk a hajó- illetve vonat indulásáig (páran, akik siettek, vonatra szálltak) beültünk egy vendéglőbe - ki-ki itta, ette azt, amit szeretett, kicsit sétáltunk a parkban, megcsodálva a szabadtéri szobrokat, szökőkutakat. Volt jó pár, ami nagyon tetszett, megint készült sok fénykép - ünnep lévén kipakoltak a kézművesek és egyéb árusok is, finom illatok voltak a levegőben, lángost is vettünk, mezítláb sétálgattunk a felmelegedett kövön, beletapicskoltunk a szökőkutak kifolyt vizébe, úgyhogy nagyon élveztük az életet :) amíg a hajó ki nem tárta kapuját előttünk és fel nem engedtek bennünket.
Teljesen üres volt, úgyhogy szabadon választhattunk, ki hol akarja eltölteni élete legszebb három óra hosszáját :)

Négykor indulás át a túloldalra - Visegrádra - már nagyon vártak bennünket, rengetegen voltak, sebtibe megtelt a hajó (Nagymaros). No, de sebaj, felvontuk a képzeletbeli vitorlánkat, búcsút intetünk a Várnak, a Salamon-toronynak - Nagymarosnak, szemem még felnézett a templom feletti hegyre, ahonnan csorogtunk nem is olyan rég lefelé.

Méláztunk, bámészkodtunk, figyeltük a vízi életet, a sok kis szárcsát, vadkacsát, sirályt, kíváncsian nézegettük a fürdőzőket, sátrazókat, nagy volt a dunai élet, úgyhogy egy percet sem unatkoztunk hazáig.

Csónakok száguldoztak mellettünk, élvezve hullámainkat, melyeket hajónk ajándékozott nekik, különféle sporteszközök is voltak, vízisí, meg számunkra felismerhetetlen járgány - hajó húzza, nagy gumimatrac szerű valamibe emberek bekötözve, és aztán sikongatás, kacagás közepette élvezték a motorcsónak adta sebességet, lehetőségeket.

Szép lassan becsorogtunk Budapest határába, újfent feltűntek kedvenc hegyeim, a hajó a Dráva utcáig ment - ünnep lévén - tüzijátékra készülvén - a hajót már nem engedték be a Vigadó térre.

Ez cca 10 perc sétát jelentett a Margit hídig, de nem is volt baj, sokat ültünk, legalább kinyújtóztattuk magunkat.

Mesém végéhez értem, annyi maradt már csak hátra, hogy megköszönjem ennek a hihetetlen társaságnak a jókedvét, vidámságát, kitartását a mai naphoz, szinte reggel fél nyolctól este hétig együtt voltunk minden jóban - együtt gyönyörködtünk a tájban, együtt csináltunk végig ezt a nagy és kimerítő túrát, amit ugyan én III-as fokozatba tettem a Sétafikán, de megütötte az a IV-es szintet is :)

Köszönöm mindenkinek, aki eljött - soha nem volt még ilyen jó csapatom :) - gratulálok :)

2009. augusztus 20.
tigriske

Fotók és beszámolók:
http://www.setafika.hu Galéria és Élménybeszámolók (tigriske) - személyes fotók
http://kiscsavargo.fw.hu tájképek
http://www.turatars.com ez is, az is