Kastélyok és várak Fejérés Tolna megyéb

Tác-Corsium - Nádasladány - Dég - Ozora - Simontornya

Sziasztok :)

Újra itt....

Nagy túránk volt a mai (buszos) az Országjárók Köre és a Természetvédők Turista Köre szervezésében.

7 óra Széna tér - indulás - busz megtelt, nincs mire várni, vár a kaland, irány első állomásunk - Szabadbattyán. 8 órára simán, terv szerint ott is vagyunk, a gótikus Kula lakótornyot néztük meg. Vezetőnk is pontos volt, mindjárt bele is kezdett a tárlatvezetésbe.

A sárvízi átkelő melletti két kis domb egyikén épült fel a XIII. században - valószínűleg a tatárjárás után - a háromemeletes torony, amelyet 1543-ban a törökök romboltak le, de a végvárrá lett Székesfehérvárért meg-meginduló magyar rohamok ellen újjáépítették.
A török korban virágzó kis település alakult ki a torony körül.
A kis vár 1688-ban, a török kiűzése után elvesztette jelentőségét, állapota egyre romlott. 1981-ben nyílt meg a helyreállított toronyban a megyei múzeum török kori anyagát bemutató kiállítás, a szabadbattyáni régészeti ásatáson előkerült falfestmények kiemelését, helyreállításának menetét, tisztítását, konzerválását és bemutatását kíséri végig rekonstrukciókkal kiegészítve.

Miután kikíváncsiskodtuk magunkat, újra útra keltünk, mentünk tovább Tácra, a Corsiumba.

A mai Tác község területén találjuk a híres régészeti lelőhelyet a Sárvíz keleti oldalán.
A szántóföldnek, illetve szőlőnek használt területről a XVIII. századi források római kőemlékekről emlékeztek meg. A II. József császár idején végzett térkép-felmérés nagyméretű falmaradványokat mutatott ki a volt község területén.
A XIX. században Rómer Flóris, a magyar régészeti kutatások egyik megszervezője bejárta a leletekben gazdag területet és adott leírást az említett - véleménye szerint katonai táborhoz tartozó nagy falakról. A teljes egészében beépítetlen, mintegy 200 hektár nagyságú területen fekvő római kori település feltárása 1958-ban indult meg, azzal a szándékkal, hogy a római települést, a hozzá tartozó ipartelepekkel, külső negyedekkel és temetőkkel feltárja és bemutassa.
A feltárás ötödik évtizedében Gorsium már a nagy Duna vidéki római feltárások egyike, amelynek különleges értéke az antik világ zavartalan megjelenítésének lehetősége.

A másik nagy ókori régészeti park Százhalombattán van, azt is érdemes megnézni, közel van Budapesthez, és nagyon szép, rendezett az is.

Miután 2000 évvel ezelőttről visszajöttünk másfél óra után - megyünk tovább Nádasdladányba - kastélynézőbe.

Nádasdladány Fejér megyében, a Sárvíz mellett fekvő kis település, 1859-ig a Sárladány nevet viselte, de még ebben az évben a Nádasdy család révén felvette a jelenlegi Nádasdladány községnevet.

Belső helyiségei közül kiemelkedő szépségű a családi arcképcsarnok - mívesen faragott faburkolattal, kovácsoltvas díszítéssel és hatalmas márványkandallóval ékesített Ősök csarnoka.

Az Ősök Csarnokában a 13. századig visszavezethető Nádasdy család híres tagjait ábrázoló egészalakos festményeket helyeztek el.(Fotók) Közülük a két leghíresebb festményt Benczúr Gyula készítette az építtetőről, gróf Nádasdy Ferencről és feleségéről, Zichy Ilonáról.

Nagyon szép, le is ülhettünk a csarnokban, amíg hallgattuk a tájékoztatót, fotózni is lehetett, ki is használtuk a lehetőséget.

A kastélyban a kor szokásainak megfelelően elkülönültek egymástól a főszárny földszintjén található reprezentatív társasági terek, a család emeleti szobái, a mellékszárny vendéglakosztályai és az alagsori, vagy a melléképületbe kerülő kiszolgáló helyiségek.

Gyönyörű gondozott park veszi körül, kicsit sétáltunk és megtaláltuk a víztornyot is, sajnos a kis tó befüvesedett napjainkra, víz már nincs benne, de a békák nem adták fel, vidáman kuruttyoltak - valószínűleg egy lápos rész azért megmaradt nekik.

Nem sok pihenőnk van, szinte semmi, egyik helyről megyünk a másikra, most is ezt tesszük - haladunk Dég felé, ahol szintén egy kastély vár ránk, amit megnézhetünk. Amíg megyünk, addig pihenünk - eszünk-iszunk - máshol nincs rá idő.

Dég Fejér megye délnyugati részén található - természetföldrajzilag a terület a Mezőföldhöz tartozik. A Festetics család jóvoltából műemlékben gazdag település.
Dég már közel ezer éve lakott - neve az Árpád-korban használt német eredetű (Deeg, Degu) személynévből származik. Igazán fejlődésnek a 18. század második felében indult, amikor itt telepedett le a Festetics család. Nagyszabású építkezésbe kezdtek, megépült az uradalmi központ, és kialakult a kastélypark.

A kastély gyönyörűen van berendezve. említésre méltó a tükörterem - komolyzenei koncertek helyszíne. (Fotók)

Előtérben idős faóriások között hatalmas gyepes tisztás enyhén lejt a völgyében lévő tó felé. Partján fehér, fekete nyár és hársmatuzsálemek, jegenyenyár és erdei fenyők csoportja. (Fotók) A tó szigetén "hollandi" kerti lak áll. Régen csak csónakkal lehetett megközelíteni (ma kis híd vezet a szigetre. A néhol 4-5 méter mély tavon tavirózsák és tömegesen nyíló sárga vízitökök látványa jelent élményt. (Fotók)

Rengeteget tudnék írni erről a helyről, de nem teszem, mert megyünk az Ozorai Pipo várába :)

Ozora történelme az őskorba visszavisz bennünket. A Sió első szabályozása a rómaiak nevéhez fűződik. A honfoglalást megelőzően avarok lakták. A falu a szlávoktól kapta nevének első formáját - "Uzra". Első írásos említése 1009-ből származik, a pécsi püspöki alapítólevélből. Az 1848-as magyar honvédség itt aratta első komoly győzelmét Roth és Filipovics csapatai felett.

A volt hercegi nagyvendéglőben lépett fel először színészként Petőfi Sándor. (Fotó)
A kétemeletes, négyszög alakú várat Ozoray Pipó, Zsigmond király firenzei hadvezére építette a XV. század elején. Ugyancsak középkori állapotában maradt meg a firenzei mintára épített Sáfrán-kút. 1994-ben a Virágos Városok és falvak versenyén Ozora a falu kategóriában első helyezést ért el. 1995-ben Európa-díjat kapott. (Két tábla is ki van rakva erről a főutcán) . Csodálatosan szép, amit a fotók is bizonyítanak, Sehol nem láttam még ilyen gyönyörű buszvárókat, mint itt, mindenütt virág és virág és virág - felejthetetlen :)

Visszatérve a kastélyhoz: 2001. május 26-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt az Ozorai Várkastély, melyben Illyés Gyula életművét és hagyatékát bemutató kiállítás működik, érdemes megnézni igen tartalmas, az író munkásságát nagy alapossággal bemutató kiállításról van szó.

Megint rohanunk, fut velünk az idő is, még egy programunk van mára - Simontornya, mely pár kilométerre van csak Ozorától - úgy gondoltuk, ezt nem szabad kihagyni, megnézzük azt is :)

Simontornya a Sió-Sárvíz völgyének északi kapuja - a település legismertebb nevezetessége a XIII. századtól épült vár, amely minden fontos korszak, így a gótika, a reneszánsz jegyeit is megőrizte. Úgy tűnt, mintha egy kicsit össze lenne stoppolva :) (fotók).

A városközpont meghatározója ma is a vár. A természetes vizekkel, mocsarakkal körülvett erődítmény először csak egy toronyból állt, amelynek emeletén a várúr lakott. Ma fiatal párt fotóztak - csodaszép volt a menyasszony is és a vőlegény is, kicsit meghatódva követték a fotós tanácsát, de biztosan örök emlék marad számukra a Vár falai között történő események. (Fotók)

A kastélyban ma két kiállítás is látható, ezt is szeretettel ajánlom az odautazók figyelmébe.

Fél hatra végeztünk - rendesen elfáradtunk, jól jött a csapvíz - felfrissültünk - és újra buszba szálltunk, indultunk haza - Budapestre. Most nem volt baleset szerencsére, mint a cseszneki utunkon, hét órára már meg is érkeztünk - onnan pedig ment mindenki a maga útján.

Köszönjük Jánosnak és Lacinak a művészetekben gazdag programot, türelmüket, kedvességüket, szeretetüket, mi azzal háláljuk meg, hogy legközelebb is velük tartunk - ha nem bánják. :)

Köszönjük, köszönjük, köszönjük :)



2009. augusztus 22.
tigriske