f8f598
335310
6b8136
fcfbdc
nyar
2014 március2010 szeptember2010 december2014 március2011 június2008 március

Szalonnasütés vegásoknak és húsevőknek..

Szerző:
Tigriske
2009 november 28 02:28
Apáthy-szikla - Árpád-kilátó - szalonnasütés - Hűvösvölgy

Sziasztok!

Újra itt :)

és mindig itt, mert mindig megyünk valahova, mindig látunk valamit, mindig tanulunk egy újabb dolgot, tehát most is itt, mert utánunk van egy nap és illik róla beszámolni - amit nagyon szívesen meg is teszek.

A Sétafika és a Túratárs.com oldalakon hirdettem meg a találkozót, most nem mentünk messzire, ezért 10 órára futottunk össze a Batthyány téren. A 11-es busszal elmentünk a végállomásig, és a programtól eltérően kimentünk az Apáthy-sziklához, mert annyira tiszta volt az idő, hogy kár lett volna kihagyni ezt a csodálatos élményt :)

Az Apáthy-szikla a főváros egyik legjelentősebb összetett természeti értéke, azon túl, hogy egyúttal a főváros egyik legmarkánsabb dolomitképződménye is. A körülbelül harminc méter magas, csupasz felszínű sziklák nagyobb távolságból is vonzzák a tekintetet.

Csodálatos panoráma nyílik a János-hegyre, a Kaán Károly-kilátóra, a Tündér-sziklára, Lipótmezőre - tehát a budai oldalra. Nagyon-nagyon tetszett azon társaimnak, akik még nem látták innen a várost. Fél órás kitérőnk után elindultunk a pesti oldalt is megnézni, az Árpád-kilátó felé.

Itt egy kis délelőtti tornával folytattuk utunkat, mert ugyancsak meredek az út felfelé, de a hegyek arról híresek, hogy fel is kell mászni rájuk, nem csak lefelé ballagni kényelmesen :)

Az Árpád-kilátó székely stílusú - 1929-ben épült fel terméskőből, Friedrich Lóránt tervei szerint. Bár a kilátó alatti terület időközben szinte teljesen beépült, és elég párás (szmogos) volt a levegő is, de azért elég jól lehetett látni a Dunát, a Gellért-hegyet, a pesti oldalt.

Milyen érdekes - ha összehasonlítjuk a két kilátóról látottakat (fél óra különbséggel) meglepő különbség van a két hely panorámája között - ha megnézitek a fotókat, Ti is láthatjátok majd. Az Apáthy-szikláról szép tiszta tájképet lehetett fényképezni, míg az Árpád-kilátóból csak saccolni lehetett, hogy hol - mi is látszik, annyira pára alatt volt a város :)

Kiélveztük a látvány szépségét minden tekintetben - innen is, onnan is - ittunk egy kis forralt bort is - pihentünk pár percet, és megindultunk lefelé - a titkos szalonnasütő helyünk felé :), ez volt soron, hisz’ delet ütött az óra - ideje volt megindulni.

Menet közben már gyűjtögettünk nyársakat, tüzelőanyagot - kevesebb időt kelljen a helyszínen ezzel bíbelődni - közben a jókedv is kezdett a tetőfokára hágni.

Férfi társaim nagyon kedvesek voltak, nekiláttak a tűzrakásnak, tűzcsiholásnak, mi lányok meg a szalonnákat, kolbászokat és finomságokat vettük kéz alá, mindenki tudta mi a dolga, mindenki élvezte a serénykedést, élveztük a tűzropogást.

Sült a szalonna, csöpögött a kenyérre a finomság, még egy gyönyörű szép őzláb gomba is nyársra került - két kolbász között (fotó), csodálatosan megfűszerezve ezzel nem csak a kenyeret, hanem a napot is, isteni íze miatt - amit aztán katonánként dugdostam hozzám közelálló barátaim szájába falatonként :) - aminek nagyon örültek.

Életükben nem ettek még ilyen finomat (kolbász - őzlábgomba - kenyér és hammmmmm - csodajó - próbáljátok ki Ti is :))

Ment a mókázás ezerrel, énekelgettünk nagyon szép dalokat - volt két nótafánk, aki vezetett bennünket - megunván ezt a vidámságot az ég - hogy milyen jókedvünk van - sírvafakadt, ejtett pár cseppet - de ez sem szegte jókedvünket - megettünk mindent, megittunk mindent, csináltunk még egy-két fotót, szép rendet raktunk, a tüzet is eloltottuk és elindultunk Hűvösvölgy felé - az Oroszlán-sziklát érintve.

A szikla egy oroszlánra hasonlító dolomittömb, amit utánfaragtak, hogy még jobban hasonlítson az állatra. A szikla a II. világháborúban megsérült, felette a hegyoldalban egy triász-dolomitban kialakult kis barlang, az Oroszlán-barlang található - mivel a fák is levetkőztek, nagyon szépen kibontakozott előttünk - jobb kéz felől - a sziklás rész is, ami nagyon impozáns látvány. (Fotó)

Lassan leértünk a Vitorlázó repülőtérre, gyönyörű képet lehetett csinálni akár a szemünkkel, akár a fényképezővel - egy életre - hihetetlenül szép volt - előttünk a zöld rét, távolabb Hidegkút, még távolabb a Pilis vonulata - érdemes megnézni a képtárat - nem fogtok csalódni.

Megnéztük a pihenő repülőket is, ugyan a hangár nem volt nyitva, de egy gép mindig kint van s placcon, hogy az arra járó túristák közelről is megnézhessék a gépmadarat.

Itt is készült pár fotó - utána vissza a kékre, mentünk be Hűvösvölgybe a villamoshoz, mely már várt ránk - kifáradva, jókedvűen, jóllakottan - megelégedve a mai nappal - három óra körül felszálltunk rá, és irány a város.

A villamosról még egy pillantást vethettünk az Apáthy-sziklára (lentről a legszebb - a villamos vonaláról, szépen meredező csúcsa tekintélyesen terült bele a tájba).
A Nap is elnevette magát végül - hogy felejthetetlenné tegye annak a tizennyolc embernek ezt a napot, akik vállalkoztak arra, hogy túrázzanak, családias hangulatban eltölthessenek egymással egypár órát, szalonnát süthessenek, vidáman lehessenek, ismerkedhessenek egymással.

Szép lassan összecsiszolódunk - megismervén egymás szokásait - együtt lépünk, együtt lélegzünk lépést tartva egymással - kíbővülve az újonnan jövőkkel, akiket továbbra is szeretettel várunk.

Köszönöm mindenkinek ezt a túrát - remélve, hogy máskor is velem tartotok.
Köszönettel:

tigriske
2009. november 28.