.jpg "2013 március")
.jpg "2006 szeptember")
.jpg "2013 december")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2012 december")
.jpg "2010 szeptember")
Dobogókő - Zsivány-sziklák -Pilisszentkereszt - Szurdok
Sziasztok :)
Újra itt....
Megint egy nagyon jó kiránduláson vagyunk túl - hétről-hétre azt tapasztalom, hogy túratársaimnak szükségük van valami másra, valami újra :) Néha sikerül az álmaikat teljesíteni, mint ez a mostani is, talán mindenkit kielégített, még engem is :)
Nem keltünk korán, nem volt hosszú túra, de annál élménydúsabb utunk volt.
Kilenckor indult a hév Pomáz felé, 9.59-kor már a dobogókői járaton voltunk, fél tizenegyre fent voltunk a hegyen. Igazi téli táj fogadott bennünket, ugyan Budapesten hétágra sütött a nap, itt Dobogókőn azért mégis 700 m magasan voltunk, nem lett volna helyénvaló, ha a "nyár"-ba cseppenünk bele, hiszen havat szerettünk volna látni, ez volt a célunk, ezért jöttünk.
Minden terv szerint halad, volt pogácsa és forralt bor is, meg zsíroskenyér lilahagymával, meg kolbász is mustárral, ki mit szeretetett volna - mindenkinek igénye szerint.
Kipihentük az út fáradalmait, ettünk-ittunk, elindultunk egy kicsit körülnézni, panoráma nem volt, nem is számítottunk rá, lementünk a kegyhelyhez - sokan még nem voltak ott - kicsodálkozták magukat társaim, aztán elmentünk a síházhoz is - megnézni mi újság - semmi különös nem volt, rajtunk kívül szinte senki - visszavettük az irányt a büféhez - onnan indult az utunk a Zsivány-sziklák felé.
Az Őzike utcán mentünk lefelé - jó nagy jó volt a hó - ugyan itt-ott latyakos volt az út - de ha a hóban mentünk, ott biztosabb volt a járásunk.
Még hógolyóztunk is, volt nagy csata, három társamnak volt hócsuszkája, azt is kipróbálták - erre az alkalomra vették, remélem máskor is elhozzák - ugyan kutyatársunk Marvell ezt nem vette jónéven és igencsak izgatta a fantáziáját a sportnak e gyártmánya :) - de aztán belenyugodott, hogy nem neki kell ráülnie és utána békén hagyta a hancúrozókat.
Szép lassan meg is érkeztünk úticélunkhoz - a Zsivány-sziklákhoz.
A Zsivány-sziklák Dobogókőtől mintegy másfél km-re délre, 590 m-es tengerszint feletti magasságban találhatóak. IV. Béla állítólag huzamosabb ideig rejtőzködött itt, sőt kincseit biztonságba hozandó, elásatta egy szikla üregében. Később azonban már nem tudták a kincset megtalálni, s az még most is ott van állítólag, majd legközelebb megkeressük :).
Sok idővel később, hogy mikor, arra a monda már nem emlékszik, valami zsivány-társaság is hallott e kincsekről, s birtokába akarván azt keríteni, vizsgálódás tárgyává tette a sziklatömeget. Kincset ugyan ők sem találtak, de alkalmas búvóhelyet igen, s innen rettegették , riogatták a lakosságot. Innen vette e hely nevét.
Mi igaz mindezekből, nem tudhatjuk, de azt igen, hogy filmet is forgattak itt nem is egyszer, és nagyon jól lehet sziklákat mászni itt. Mi is felszaladtunk egy-kettőre (másnapra ki is jött az izomláz), de megérte a kifulladás - hihetetlen szép látvány - a sok szikla egymás mellett - különböző magasságban.
Érdemes a fotókat megnézni.
Miután kigyönyörködtük és kiugráltuk magunkat, haladtunk tovább Pilisszentkereszt felé - a Szurdokba.
Szép fenyves erdőn keresztül mentünk, olyan magasak voltak a fák, hogy égig értek, eltörpültünk alatta rendesen. Egyik legkedvesebb helyem ez, szívesen hozom ide barátaimat, túratársaimat.
Pár kilométeres séta után megérkeztünk a Pilis egyik legcsodálatosabb helyére - a Szurdokhoz.
A Szurdok egy "V" alakú, meredek falú völgy, a Dera-patak a Dachsteini mészkőbe vájta medrét, ez az a kőzet, ami a Pilis-hegység uralkodó részét alkotja.
Hatalmas víztömeg fogadott bennünket, a patak jócskán kiáradóban volt, a cca 600 méteres szurdokvölgyben 8 hídon keresztül vezetett az utunk (fotó), ha kora tavaszi hóolvadás utáni időszakot választunk, még az alattunk hömpölygő patak vize is izgalmasabbá teszi utunkat. Ha nyáron jövünk erre, víznek nyoma sincs - sajnos - ezt már tapasztaltam nem is egyszer.
De most itt vagyunk, ugyancsak latyakos volt az út, nagyon kellet figyelni és vigyázni magunkra, illetve társainkra. Szerencsére a csapat nagyon fegyelmezett volt, nem történt semmi baj, mindenki érezte, hogy ez egy más közeg, itt meg kell állni, ha valamit meg akarunk csodálni, mert különben könnyen belecsusszanhatunk a megáradt patakba.
Nagy élményben volt részünk, láttam társaim arcán - főleg akik még nem jártak erre - hogy nagyon-nagyon meg vannak elégedve és nagyon sajnálják, hogy vége a Szurdoknak, vége a felejthetetlen látványnak, vége van a túrának :)
Egyszer minden véget ér, még akkor is, ha az nagyon jó, az időt nem lehet megállítani, megy tovább - hamar kiértünk a parkolóhoz, majd az úthoz, és megindultunk Budapest felé - egy kis levelezető túrára, mert volt még egy fél óra a busz érkezéséig, és nem akartunk egy helyben állni addig.
Jól is tettük, mert alkonyatba borult a táj, a köd kezdett leereszkedni, ami megint csak nagyon impozáns látványt nyújtott. Balra kiáradó erecskék vize öntötte el az erdőt, jobbra pedig a ködbe burkolt sejtelem - ez is felejthetetlen látvány volt. Nagyon szép a természet télen is, nem győzzük csodálni, élvezni mindenkor az adott pillanatot - amit nyújt nekünk.
Ennyi volt a mondókám mára, remélem kedvet csináltunk azoknak, akik még nem jártak ezen a vidéken, és izgalmas pillanatok volt a jutalma azoknak a túratársaimnak, akik eljöttek velem erre a gyönyörű túrára.
tigriske
2010. január 9.
fotók és beszámolók:
http://www.setafika.hu/new/ - tigriske - galéria- és élménybeszámolóra kattintva
http://www.turatars.com - itt is tigriske
http://kiscsavargo.fw.hu - privát
Sziasztok :)
Újra itt....
Megint egy nagyon jó kiránduláson vagyunk túl - hétről-hétre azt tapasztalom, hogy túratársaimnak szükségük van valami másra, valami újra :) Néha sikerül az álmaikat teljesíteni, mint ez a mostani is, talán mindenkit kielégített, még engem is :)
Nem keltünk korán, nem volt hosszú túra, de annál élménydúsabb utunk volt.
Kilenckor indult a hév Pomáz felé, 9.59-kor már a dobogókői járaton voltunk, fél tizenegyre fent voltunk a hegyen. Igazi téli táj fogadott bennünket, ugyan Budapesten hétágra sütött a nap, itt Dobogókőn azért mégis 700 m magasan voltunk, nem lett volna helyénvaló, ha a "nyár"-ba cseppenünk bele, hiszen havat szerettünk volna látni, ez volt a célunk, ezért jöttünk.
Minden terv szerint halad, volt pogácsa és forralt bor is, meg zsíroskenyér lilahagymával, meg kolbász is mustárral, ki mit szeretetett volna - mindenkinek igénye szerint.
Kipihentük az út fáradalmait, ettünk-ittunk, elindultunk egy kicsit körülnézni, panoráma nem volt, nem is számítottunk rá, lementünk a kegyhelyhez - sokan még nem voltak ott - kicsodálkozták magukat társaim, aztán elmentünk a síházhoz is - megnézni mi újság - semmi különös nem volt, rajtunk kívül szinte senki - visszavettük az irányt a büféhez - onnan indult az utunk a Zsivány-sziklák felé.
Az Őzike utcán mentünk lefelé - jó nagy jó volt a hó - ugyan itt-ott latyakos volt az út - de ha a hóban mentünk, ott biztosabb volt a járásunk.
Még hógolyóztunk is, volt nagy csata, három társamnak volt hócsuszkája, azt is kipróbálták - erre az alkalomra vették, remélem máskor is elhozzák - ugyan kutyatársunk Marvell ezt nem vette jónéven és igencsak izgatta a fantáziáját a sportnak e gyártmánya :) - de aztán belenyugodott, hogy nem neki kell ráülnie és utána békén hagyta a hancúrozókat.
Szép lassan meg is érkeztünk úticélunkhoz - a Zsivány-sziklákhoz.
A Zsivány-sziklák Dobogókőtől mintegy másfél km-re délre, 590 m-es tengerszint feletti magasságban találhatóak. IV. Béla állítólag huzamosabb ideig rejtőzködött itt, sőt kincseit biztonságba hozandó, elásatta egy szikla üregében. Később azonban már nem tudták a kincset megtalálni, s az még most is ott van állítólag, majd legközelebb megkeressük :).
Sok idővel később, hogy mikor, arra a monda már nem emlékszik, valami zsivány-társaság is hallott e kincsekről, s birtokába akarván azt keríteni, vizsgálódás tárgyává tette a sziklatömeget. Kincset ugyan ők sem találtak, de alkalmas búvóhelyet igen, s innen rettegették , riogatták a lakosságot. Innen vette e hely nevét.
Mi igaz mindezekből, nem tudhatjuk, de azt igen, hogy filmet is forgattak itt nem is egyszer, és nagyon jól lehet sziklákat mászni itt. Mi is felszaladtunk egy-kettőre (másnapra ki is jött az izomláz), de megérte a kifulladás - hihetetlen szép látvány - a sok szikla egymás mellett - különböző magasságban.
Érdemes a fotókat megnézni.
Miután kigyönyörködtük és kiugráltuk magunkat, haladtunk tovább Pilisszentkereszt felé - a Szurdokba.
Szép fenyves erdőn keresztül mentünk, olyan magasak voltak a fák, hogy égig értek, eltörpültünk alatta rendesen. Egyik legkedvesebb helyem ez, szívesen hozom ide barátaimat, túratársaimat.
Pár kilométeres séta után megérkeztünk a Pilis egyik legcsodálatosabb helyére - a Szurdokhoz.
A Szurdok egy "V" alakú, meredek falú völgy, a Dera-patak a Dachsteini mészkőbe vájta medrét, ez az a kőzet, ami a Pilis-hegység uralkodó részét alkotja.
Hatalmas víztömeg fogadott bennünket, a patak jócskán kiáradóban volt, a cca 600 méteres szurdokvölgyben 8 hídon keresztül vezetett az utunk (fotó), ha kora tavaszi hóolvadás utáni időszakot választunk, még az alattunk hömpölygő patak vize is izgalmasabbá teszi utunkat. Ha nyáron jövünk erre, víznek nyoma sincs - sajnos - ezt már tapasztaltam nem is egyszer.
De most itt vagyunk, ugyancsak latyakos volt az út, nagyon kellet figyelni és vigyázni magunkra, illetve társainkra. Szerencsére a csapat nagyon fegyelmezett volt, nem történt semmi baj, mindenki érezte, hogy ez egy más közeg, itt meg kell állni, ha valamit meg akarunk csodálni, mert különben könnyen belecsusszanhatunk a megáradt patakba.
Nagy élményben volt részünk, láttam társaim arcán - főleg akik még nem jártak erre - hogy nagyon-nagyon meg vannak elégedve és nagyon sajnálják, hogy vége a Szurdoknak, vége a felejthetetlen látványnak, vége van a túrának :)
Egyszer minden véget ér, még akkor is, ha az nagyon jó, az időt nem lehet megállítani, megy tovább - hamar kiértünk a parkolóhoz, majd az úthoz, és megindultunk Budapest felé - egy kis levelezető túrára, mert volt még egy fél óra a busz érkezéséig, és nem akartunk egy helyben állni addig.
Jól is tettük, mert alkonyatba borult a táj, a köd kezdett leereszkedni, ami megint csak nagyon impozáns látványt nyújtott. Balra kiáradó erecskék vize öntötte el az erdőt, jobbra pedig a ködbe burkolt sejtelem - ez is felejthetetlen látvány volt. Nagyon szép a természet télen is, nem győzzük csodálni, élvezni mindenkor az adott pillanatot - amit nyújt nekünk.
Ennyi volt a mondókám mára, remélem kedvet csináltunk azoknak, akik még nem jártak ezen a vidéken, és izgalmas pillanatok volt a jutalma azoknak a túratársaimnak, akik eljöttek velem erre a gyönyörű túrára.
tigriske
2010. január 9.
fotók és beszámolók:
http://www.setafika.hu/new/ - tigriske - galéria- és élménybeszámolóra kattintva
http://www.turatars.com - itt is tigriske
http://kiscsavargo.fw.hu - privát
