Fel a Hajagra

Hajag... Nem más mint a nyugalom tengerén egy hajó a Bakony mélyén. Reggel viharos szélben indultunk 3-an. Hárskútra felérve, orkán erejű szél fogadott. Alig bírtunk haladni a hófúvás dombjai között. Utunkat egy "folyó" kersztezte. Az éjszakai eső+hóolvadás őrült folyamot produkált. Nincs mese, át kell rajta rohanni...
Az erdőbe beérve találtam egy őzbak "agancsot", csak úgy ott hevert az úton. Elértük a hegy kiterjedt bükkösét, ahol fakitermelők dolgoztak. Nemsokára a Pilóta emlémű következett. 42 éve zuhant le egy őrnagy... Jött a hóhatár 600 m-en, gyerünk a télbe és a csúcsra. Egy rádióállomás és egy szépen faragott kopjafa várt odafenn. Észak felé egy 300 éves ősbükköt láttunk. Iszonyú nagy volt... Lekanyarodva a hegyről, mezők láncolata következett, a nyugalom mezeje... A hegy nyugati lábán végighaladtunk a mező szélén. Útközben egy 300 fős birkanyáj üdvözölt, senki nem őrizte őket, furcsa. Idelenn tavasz volt és meleg. Egyszer csak jelzetlenül felkaptattunk a meredek oldalba. Ismét jött a bükkös és a hó, vissza a télbe. Kinéztünk a Törkő-likhoz, egy sziklafalhoz. Irány Augusztintanya a művészi napsütésben. A tanya 520 méteren fekszik, ezzel valószínű ő a legmagasabb idehaza. Gyönyörű kilátás volt Bakonybélre, Kőris-hegyre és távol, még a Soproni-hegység is megmutatta magát. Az orkán erejű szél 6 óra alatt teljes szélcsendre mérséklődött, ilyet se láttam még... Tanyák mentén visszasétáltunk a kocsihoz, közben már kezdtek befagyni a pocsolyák. Szép volt a nyílt fennsíkon a naplemente. Különleges egy hely ez, gyertek el Ti is ide. Sokkal több a nagyvad, mint a turista. Alig ismerik...