.jpg "2014 március")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2010 december")
.jpg "2014 március")
.jpg "2011 június")
.jpg "2008 március")
A túra számokban:
14,4 Km 545 m szinttel 6:20 óra alatt ez 2 Km/h bruttó átlag, a nettó átlag 3,7 Km/h volt.
Előző nap többen kérték rövidebb legyen a túra, mert erre nem tudnak eljönni, mivel nem bírnák, így előző este gyorsan csináltam egy új túratervet, úgy hogy a 2 fő célpont Tóthegyes és Világosvár azért benne legyen, így a 22 Km-ből 15 Km lett.Reggel így 32 elszánt túratárssal indultunk a meséssé változott időben, egy felhő sem, csak a szép napsütés.
Szépen haladtunk Tóthegyes felé és velünk tartott Sztrapacska a ház őrző-védő szolgálatát ellátó kutyus is. Így egy idő után tiszteletbeli Sétafikás túratárssá nyilvánítottam, innentől létszámellenőrzésnél már őt is számoltam így 33-ra nőtt a létszám. Egy mesésen szép havas fenyőerdőn vezetett keresztül utunk, majd mikor ebből kiértünk 3 őz ugrott fel előttünk és fogta menekülőre a dolgot, Sztrapacska kicsit megkergette őket, de gyorsan abbahagyta és visszatért hozzánk. Nemsokára a Z3-nél álltunk és elkezdtük a rövid, de meredek mászást a csúcsra. Fölérve gyönyörködtünk a mesés panorámába, sziklákba, no meg gyorsan páran a geoládát is kitúrtuk. Gondoltam Sztrapacskával csinálunk a csúcskőnél egy csoportképet, de mire mindenkit összetereltem Sztrapacska elunta magát a várakozásban és hazaindult egyedül, így sajna a csoportképről lemaradt.
Visszaereszkedtünk a Z3 kezdetéhez és itt elváltunk azoktól akik siettek haza és emiatt visszafordultak. Ők 10-en vissza, Mi 22-en tovább indultunk Világosvár felé. Útközben a Babik kútnál megálltunk megnézni a kutat és szusszanni egyet. Ezután nekiugrottunk a Világosvár lankásnak nem nevezhető útjának. Mikor mindenkinek sikerült a havas csúszós sziklákon feljutni a csúcsra néhányan kikotortuk az ottani ládikát, majd az előző napok megszokott forgatókönyve szerint ismét csúcscsokival és csúcspezsgővel koronáztuk meg a mesés panorámát. láttuk a szállásunkat is, meg, hogy hova fogunk leereszkedni, hogy utána felmászhassunk a szálláshoz.
Visszafelé haladva mikor arra a szakaszra értünk ahol odafelé mentünk, meg a visszajövő csapat haladt az út szélén egy sétafika feliratot vettünk észre, én egyből Lapit gyanúsítottam meg, mint elkészítőt. Mikor visszaértünk Sztrapacska már várt ránk, így ő is hazaért.
14,4 Km 545 m szinttel 6:20 óra alatt ez 2 Km/h bruttó átlag, a nettó átlag 3,7 Km/h volt.
Előző nap többen kérték rövidebb legyen a túra, mert erre nem tudnak eljönni, mivel nem bírnák, így előző este gyorsan csináltam egy új túratervet, úgy hogy a 2 fő célpont Tóthegyes és Világosvár azért benne legyen, így a 22 Km-ből 15 Km lett.Reggel így 32 elszánt túratárssal indultunk a meséssé változott időben, egy felhő sem, csak a szép napsütés.
Szépen haladtunk Tóthegyes felé és velünk tartott Sztrapacska a ház őrző-védő szolgálatát ellátó kutyus is. Így egy idő után tiszteletbeli Sétafikás túratárssá nyilvánítottam, innentől létszámellenőrzésnél már őt is számoltam így 33-ra nőtt a létszám. Egy mesésen szép havas fenyőerdőn vezetett keresztül utunk, majd mikor ebből kiértünk 3 őz ugrott fel előttünk és fogta menekülőre a dolgot, Sztrapacska kicsit megkergette őket, de gyorsan abbahagyta és visszatért hozzánk. Nemsokára a Z3-nél álltunk és elkezdtük a rövid, de meredek mászást a csúcsra. Fölérve gyönyörködtünk a mesés panorámába, sziklákba, no meg gyorsan páran a geoládát is kitúrtuk. Gondoltam Sztrapacskával csinálunk a csúcskőnél egy csoportképet, de mire mindenkit összetereltem Sztrapacska elunta magát a várakozásban és hazaindult egyedül, így sajna a csoportképről lemaradt.
Visszaereszkedtünk a Z3 kezdetéhez és itt elváltunk azoktól akik siettek haza és emiatt visszafordultak. Ők 10-en vissza, Mi 22-en tovább indultunk Világosvár felé. Útközben a Babik kútnál megálltunk megnézni a kutat és szusszanni egyet. Ezután nekiugrottunk a Világosvár lankásnak nem nevezhető útjának. Mikor mindenkinek sikerült a havas csúszós sziklákon feljutni a csúcsra néhányan kikotortuk az ottani ládikát, majd az előző napok megszokott forgatókönyve szerint ismét csúcscsokival és csúcspezsgővel koronáztuk meg a mesés panorámát. láttuk a szállásunkat is, meg, hogy hova fogunk leereszkedni, hogy utána felmászhassunk a szálláshoz.
Visszafelé haladva mikor arra a szakaszra értünk ahol odafelé mentünk, meg a visszajövő csapat haladt az út szélén egy sétafika feliratot vettünk észre, én egyből Lapit gyanúsítottam meg, mint elkészítőt. Mikor visszaértünk Sztrapacska már várt ránk, így ő is hazaért.
