aedc77
105325
3d7a3c
e4f3d1
tavasz
2013 március2010 szeptember2008 március2010 szeptember2008 december2014 március

HoHE WAND

Szerző:
János
2011 május 21 18:39
Ausztriai buszostúra: (2011-05-22 )
Szombaton a buszostúrával Ausztriába mentem. Mivel nagyon kevesen voltunk /19/, kisbusszal mentünk. Sajnos az én helyem pont a kerék felett volt. Így az ülés felét elfoglalta a keréktető . Ráadásul az ablakelválasztó is pont itt volt. A lábamat szinte sehova se tudtam tenni, ráadásul,hogy lássak valamit teljesen ki kellett csavarodnom az ülésen. /A rázásról ne is beszéljek/ Na ,mindegy ,lassan elindultunk,és Mosonmagyaróvárig megsem álltunk.A határon is csak átsuhantunk. Hátam mögött Zsuzsi megjegyezte,hogy nem ehhez van szokva,és hogy meglátszik,hogy már nem Magyarországon vagyunk. Szerintem,nem sok különbség volt,mert a határ közelében minden olyan volt,mint nálunk. Egyenesen Muggendorfba mentünk. Kati, aki segített Jánosnak az idegenvezetésben, sok mindent elmondott az úton az osztrák történelemről. Sajnos a felét nem lehetett hallani, mert mindenzökkenésnél elment a hang. Amikor megérkeztünk, elfoglaltuk az ottlévő panziót,folyóügyeink miatt,majd elindultunk körbenézni. Egy régi malom épülete alatt egy tiszta vizű patakfolyt. Itt egy siklót /sajnos már nem élt/ láttunk. A panzió előtt folyt el a patak,és egy szép játszótér után hatalmas tóba ömlött. Na itt elkezdődött a fényképeszkedés. A tó vize is olyan tiszta volt,hogy a halakat is látni lehetett. Egy kis hídon átmentünk,és vadregényes,sziklás ösvényen haladtunk tovább a tó mellett,amely megint patákká vált,és megkezdődött a vízesések sorozata.
Eleinte csak kisebbek,majd egyre nagyobbak következtek. Mellettünk a sziklás hegyoldal. Ahogy mentünk lefelé ,a vízesések felett fahidak vezettek át,és hol a patak egyik,hol pedig a másik oldalán haladtunk. Csodálatos volt,ahogy lenéztünk. A rengeteg fahíd,alatta a robogó patak,a köveken lezúduló víz. A patak végénél egy kis malmot hajtott a víz.

Majd megnéztük azt a sziklát,ahol egy emléktábla hirdeti,hogy ez a hely Mária Terézia kedvenc kirándulóhelye volt. Mire visszaértünk a buszhoz,már nagyon kezdett beborulni az ég. Ahogy elindultunk a Hohe Wand Naturpark felé,már szakadt az eső. A Hohe Wand Naturparkban kaptunk egy nagyon helyes idegenvezetőt, Selmát,aki németül kalauzolt bennünket. Kati fordította. Megnéztük a kisgidát,a szamarat,a jurtát és a boksát,majd az esőben,dörgés és villámlások közt végig sétáltunk az égigérő fenyők között a szarvasokhoz. Sajnos az esőkabátom kapucnia miatt a hallókészülékem rettenetesen sípolt,így elég kellemetlen volt az út. A szarvasoknál kaptunk valamilyen magvakat,amivel meg tudtuk etetni őket.
Majd Selma egy agancsot mutatott,amit most hullajtott el a bika. Megtudtuk, hogy öt hónap múlva ,újra olyan szép nagy lesz,mint a régi,és hogy az ágak száma nem a kort jelentik,hanem hogy milyen körülmények között él az állat. A mutatott aganccsal rögtön "felszarvaztuk" Jánost. Majd továbbmentünk,és szívtuk magunkba a csodás fenyőillatot. Innen felmentünk egy kilátóhoz. Én csak a háromnegyedéig mertem felmenni, mert borzasztó magas volt. Innen is csodálatos volt a kilátás a környező hegyekre. Az egyiken még hófoltok voltak, alatta a sötétzöld vonulatok között pedig fehér párafelhők voltak.
Majd megnéztük a muflonokat."Francit" hiába hívtuk, nem jött közelebb. Később kiderült,hogy nem is Franci volt. A lámákat sajnos nem láttuk,mert "kirándulni mentek".A mormota is úgy elbújt a barlangjába,mint ha nem is lenne. Jól elázva értünk vissza a buszhoz és indultunk a "Skywalk"-hoz,hogy" szembenézzünk az éggel." Ez egy kiálló sziklára épült kilátóterasz, amely majdnem függőleges pillantást nyújt a mélybe.
A korlát belső részénél mertem csak körbemenni. Csodálatos panoráma tárult elénk.
Volt egy rész ahol kötélen le lehetett ereszkedni a sziklákon. Péter felajánlotta nekem, de én inkább nem éltem ezzel a lehetőséggel. Innen már hazafele indultunk. Mosonmagyaróvár után János betett egy DVD-t, amin az eddigi túrákon készült képek voltak. Néha -néha odanéztem, de inkább bóbiskoltam. Így is nagyon fáradtan értem haza, de csodálatos élményekkel.