b2f2f0
234875
4b7898
e5fafa
tel
2011 szeptember2009 december2011 június2011 december2013 március2012 december

Vár és Kastély látogatás

Szerző:
Tigriske
2011 július 30 15:13
Vár- és kastélylátogatás - Dél-Ausztira - Kreuzenstein és
Csehország - Valtice és Lednice

Sziasztok :)

Újra itt.....

Mint a fenti címeket olvasva - láthatjátok - igencsak nagy és mozgalmas utunk volt szombaton - buszos túra - 44-en voltunk - és persze ehhez egy profi sofőr is kellett :)

Hajnali indulás, szokás szerint 7 órakor.

Még egy kicsit álmosan, kábán, de sínen, azaz buszon voltunk - sofőrünk felszedte az itt-ott felszálló utasokat - és irány Mosonmagyaróvár, ahol első szünetünk, pihenőnk volt (megjegyzem évek óta semmit sem változott ott a helyzet, az árak ugyanolyan színvonalon voltak, mint az elmúlt években, a tömeg is hasonló volt - úgyhogy 20 perc idő igencsak kevésnek bizonyult a sorban álláshoz.

De mindenki megkapta azt, amit szeretett volna, és újra útra kelve - irány Ausztria, azaz Bécs, melyen keresztül kellett hajtanunk - ez egy picinykét nehezen ment, mert hatalmas dugók voltak, és sofőrünknek köszönhetően nem két órát "dugóztunk", hanem csak negyven percet :)

Közben volt idő fotózni is, úgyhogy most nem a klasszikusan gyönyörű Bécs fotóit láthatjátok a Galériában, hanem a hétköznapit, a kevésbé szépet, de mégis a valóságosat :)

Tehát túljutottunk Bécsen - célba vettük Kreuzenstein várát, ami a fővárostól úgy 20 km-re lehetett, meg is találtuk - kicsit körbe buszocskázva - mert se a GPS, sem az autópályáról való letérés nem úgy akarta, ahogy a túravezetők és a sofőr szerették volna - mi utasok meg mindig szeretjük az ilyen pici kisiklásokat, mert még többet látunk az adott országból, az adott útvonalból, az adott tájból.

De szerencsésen megérkeztünk végül - egy magyarul tudó idegenvezető hölgy fogadott bennünket nagyon kedvesen Kreuzensteinben.

Mindjárt fel is karolt bennünket és mesélt, mesélt, és mesélt.

Kreuzenstein lovagi vára a XII. században épült, késő gótikus és reneszánsz stílusban, a jelenlegi épület a XIX. századból való - Európa sok országából származó román és gótikus szerkezeti elemekkel, tárgyakkal - a belső berendezés értékes műalkotásokkal készült (fotók).

Alsó-Ausztria talán egyik leglátványosabb lovagi várkastélya - először 1115-ben említik az oklevelek.

1645 áprilisában a Bécs ellen felvonuló Torstenson marsall vezette svéd hadsereg porig rombolta.

Az egykori lovagvár a milliomos Johann Nepomuk Wilczek gróf jóvoltából a XIX. század végén támadt fel romjaiból. A II. világháború végén súlyos károkat szenvedett, de tökéletesen helyreállították, a benne lévő kincseket, berendezéseket, tárgyakat eldugdosták az ott lakók, így megmaradt a mai kor számára is. Az újjáépítés 33 évig tartott és nyilván irgalmatlan összeget emésztett fel, de megérte, mert nagyon szép.

Voltunk a konyhában, ami akkora volt, mint egy lakótelepi lakás, nagy hosszú asztala, tele mindenféle modern eszközökkel, olyan, mint grillező, ostyakészítő, hatalmas késeik voltak, legalább 70 cm hosszú pengékkel, tehát olyan XII. századbeli modern ritkaságok, amit szívesen el is fogadnánk a mi pici kis konyhánkban - ugyan vaddisznót nem boncolnánk vele, de a falon elférne :)

Aztán voltunk a fegyvertárban is - na, itt is volt egy két ritkaság - büntetőeszközök, ha például csúnyán beszélnél, olyan vaskengyelt kapnál (mint szegény volt miniszterelnökünk) azzal a különbséggel, hogy ezt meg is lehet forrósítani és azt dugják a szádba, és leég tőle még a nyelvünk is - köpni-nyelni sem tudnánk :)

Voltak páncélok, vasingek, fegyverek, ágyúk, tehát minden, ami a védekezéshez és a harchoz szükséges.

Voltunk a hálószobában is :)

Jánosunk mindjárt ki is próbálta volna azt a gyönyörű szép ágyat, ha tehette volna, de megelégedett azzal, hogy lefotóztam előtte. (Ugyanis fotózni nagyon tilos volt, de persze mindig érdemes próbálkozni, mert ui. titokban jobb képek készülnek, mintha megvennénk borsos áron a fotójegyeket - lásd például: János vett fotójegyet - és olyan bűn rossz képeket csinált nyilvánosan, hogy fogalmam sincs - mit fog vele kezdeni :)))

Visszatérve az ágyhoz :)

Ez az ágy még arról is híres volt, hogy nagyon picike volt :)
Ez azt jelentette, hogy cca 170 cm, ami két személynek ugye - igencsak kicsi és rövid lett volna - még egy hölgynek is - de.... kiderültek a turpisságok, nem az emberek voltak kicsik abban az időben, és ezért kellett a kurta ágy, hanem ők ülve aludtak, azaz félig ülve. Ugyanis - ha vízszintesen feküdtek volna - azt hihették volna, hogy meghalt az illető - ezt pedig még szimulálni sem lett volna jó - a másik ok - a hölgyek frizurája - nem tehették le a fejüket, mert reggelre szénaboglya lett volna a hajkölteményből - így meg hetekig tudták hordani az adott divatot  Lám mik derülnek ki?
Én emlékszem még, amikor hajcsavarókkal aludtunk - és eszünkbe sem jutott, hogy ülve aludjunk, pedig nyomta, törte a buksinkat  Ezek után Hölgyeim - ha szép frizurát akartok, csak félig ülve-feküdve szabad aludni - és megmarad a hajunk olyan szépnek, amilyennek megcsinálták :)

No... befejezem a mesélést, mert többet írok, mint amennyit ott tartózkodtunk :)

Megyünk tovább - visz a busz - utazunk Csehországba- közel a gondolatbani határ - hamar odaértünk.

Ahová megyünk - Valtice és Lednice.

A két kisváros a Liechtenstein grófok hatalmas egybefüggő birtokán fekszik, amely a tájépítészet egyik legszebb példája. A Liechtensteinek a két kastély környékéből az évszázadok során egységes táj-együttes kialakítására törekedtek. Ültettek egy fasort, amely összeköti a két Liechtenstein-székhelyet.

A Valtice-i kastély a passaui püspök 12. századi várának helyén áll.
1395-ben ezt az uradalmat is megvásárolták a Liechtensteinek, a várat többször átépítették, a 16. században pedig reneszánsz stílusban manierista kastéllyá alakították. A harmincéves háború folyamán a kastélyt súlyosan megrongálták a svéd csapatok. Később a megviselt épületeket teljesen átépítették - a rezidencia így nyerte el mai, barokk alakját. (Foto)

A romantikus Lednicei kastély a Dyje folyó partján található, varázslatos természeti környezetben. Eredetileg egy, a régi a forrásokban már 1222-ben említett gótikus vár állt itt, amelyet Piemysl őrgróf a Liechtensteineknek adományozott. Azok kis megszakítással egészen a második világháború végéig birtokolták a székhelyükként szolgáló várat.

A 16. században reneszánsz kastéllyá alakították, amelyet a 17. században barokk stílusban épített át.

A barokk falazat nagyrészt megmaradt, új külsőt kaptak azonban a homlokzatok, amelyeket egy sor toldalék és új elem - mint például bástyaoromzatok, erkélyek, kémények, tornyocskák és egyebek egészítettek ki.

Romantikus neogótikus képet nyertek a gazdag fafaragásokkal büszkélkedő helyiségek is. A látogató figyelmét elsősorban az orsós könyvtári lépcső vonja magára, a hársfából készült kazettás mennyezet a kék teremben, az elefántcsontból lévő élet fája-dombormű vagy a márvány kandallók.

Lassan a nap végére értünk - nagyon elfáradtunk, mire gondolatban és a gyakorlatban is bejártuk a két kastélyt és a körülötte lévő parkot. Idő hiányában így is csak a kastély körüli rész egy töredékét tudtuk bejárni, de a fotók magukért beszélnek, ha megnézitek a Galériában, mindjárt meglátjátok, milyen gyönyörűségesen szép a park és a felújított kastély is.

Hat órakor gyülekező és buszra szállás - indulás haza Budapestre. Pozsonyon át mentünk Rajka felé, fél nyolckor határt léptünk, újfent megálltunk Mosonmagyaróváron - és fél tízre már meg is érkeztünk szépséges fővárosunkba - kimerülten, tele élményekkel.

Köszönjük a két túravezetőnek: Gámánné Morvai Katalinnak és Ungerleider Jánosnak az egész napos fáradhatatlan munkáját, Katinak még külön is, hogy pihenő idejében felolvasott - felelevenített nekünk olyan fontos történelmi eseményeket menet közben, amiről nem hallottunk és nem tudtunk - nagyon érdekes és fontos információk birtokába jutottunk ezáltal - Jánosnak a derűs kedvét, kifogyhatatlan optimizmusát, miszerint a jövő hetet is vele kell töltenünk - sőt! nem csak a jövő hetet, hanem a jövő évet is, tudniillik már a 2012-es programot csinálják a Lacival.
Laci nagyon hiányzott a buszos túráról, nehezen vettem tudomásul - persze csak magamban - hogy nincs velünk, nagyon hiányzott nekem , de reméljük a következőkben már ott fog Ő is ülni a busz első sorában - és noszogatni fogja a Jánost, mert Ők elválaszthatatlan jó barátok - és nagyon jó túravezetők :)

Itt a mese vége, aki mindezt megírta, nem volt más, mint:

tigriske
2011. július 30.-án