f0af69
6d3f0f
925f28
fae4cd
osz
2010 szeptember2011 szeptember2005 december2014 március2008 december2012 december2012 december

Budakeszi tavaszköszöntő új utakon

Szerző:
Bernipásztor
2012 március 03 14:55
Az ex Moszkván egymást érték a gyülekező turistacsapatok, úgy látszik, az első napsütéses márciusi hétvége kicsalogatta az embereket a szabadba.
8.55-kor még csak mindössze hárman voltunk, Budhabar, Márk és jómagam, csodálkoztunk is, hol az a 30 fő, aki jelentkezett a túrára, aztán, innen onnan felbukkantak ismerős és ismeretlen arcok. Már 5-en, 10-en, 20-an, 25-en vagyunk, majd utoljára befutott Juci is és indulhattunk a 22-es buszhoz. Az elsőre nem is fértünk volna fel, így megvártuk a másodikat, amit majdnem sikerült teljesen megtölteni.



Útközben szörnyülködtünk a Szépjuhásznénál tömörülő turisták egy nm2-re eső arányán, majd egy rózsaszínű plüsshacukába bújtatott csivaván (nehéz volt eldönteni, hogy most a kutyáját öltöztette malackajelmezbe a gazdi, vagy ez egy kutyafejű malac).
A végállomáson leszálltunk, és nekiindultunk a Z+-nak. Rögtön az első kanyart sikerült benéznünk, és egy kibetonozott patak medrében kötöttünk ki. Gyors hátraarc, majd a jelzés is megkerült egy villanyoszlopon a patak túlpartján.
Még az innenső oldalon hívogatott egy másik, kifordított Z+ egy gyógyszertár falán, de végül is az ellenkező irányba vettük az utat.


Inverz zöld                                 Kukucskáló cicus

Nem is jártunk rosszul, mert egy csinos kis házsor fogadott az Ady Endre utcában, melynek egyik ablakból egy cicus vett szemügyre minket. Az utca végén nagyon hiányzott egy jobbra mutató jelzés (persze lehet, hogy volt, csak én nem vettem észre), de a csapat így is jó irányba ment. A mammutfenyők előtt csatlakozott hozzánk Gábriel úr, majd hamarosan megérkezett Vador és Vince is. Az immár három főre bővült gyerekcsapatnak (Csabi, Vince, Márk) sikerült a legnagyobb fenyőt is körülérnie, míg a többiek a fákat csodálták.



Innen minden teljesen egyértelmű volt, így több szót nem is nagyon vesztegetek a jelzésekre, bár Csiga a lelkemre kötötte, hogy meózzuk le a Z+-t.
A csapathoz a lovardánál még a szüleim és a húgom is csatlakoztak, miután némi telefonálgatás után végre sikerült egymásra találnunk.
Itt le is tértünk a turistaútról, egy darabig a pátyi műút mellett haladtunk, majd az erdészet után egy jelzetlen murvás útra tértünk a műút túloldalán. Ezt az utat is hamar faképnél hagytuk egy nyiladékban északra vezető út kedvéért. A srácok itt meg is találták a második vadlest, amire azon nyomban fel is másztak. Egy balkanyar után hamarosan megpillantottuk az első hóvirágot a Szarvas-árok elején, majd a kis sziklafalat is. Ezután meglepően gyorsan ott álltunk a kicsit már megdolgozott kerítés előtt, amit némi tornamutatvánnyal leküzdöttünk és hipp-hopp már ott is voltunk a térképemen sziklapárkány áttörésnek nevezett képződmény előtt, ahol valaha egy vízesés zúdulhatott alá a magasból. Miután kimásztunk az árokból, élénkzöld mohaszőnyeg fogadott a közeli domboldalon, ahonnan gyönyörű a kilátás.





Számomra az volt a legmeglepőbb, hogy a tájékozódás semmi gondot nem okozott - minden úgy volt, ahogy a Cartographia térkép jelölte, a másik térképemet, amit egy Marianna nevű hölgytől kaptam, szinte elő sem kellett venni. (Ezen is helyén volt minden, a kerítéslyuk, a sziklapárkány, a sziklafal stb.) A kerítés vonalát követve hamar megtaláltuk a titkos ösvényt, mely a nagy sziklafalhoz vezet. Mi azonban az ellenkező irányba indultunk, ahol az előjelzéseknek megfelelően irdatlan dzsumbuj fogadott. Némi bozótharc után megint ott álltunk a Z+-en és elindultunk a katonasírok felé, ahol a kis kaptató után megérdemelt ebédszünetünket töltöttük.
Innen kisebb kitérőt tettünk a nagy sziklafalhoz, ahol élveztük a páratlan kilátást és a gyönyörű kora tavaszi napsütést.



Érdekes módon itt is találkoztunk a Z+-al, bár ezt a térkép és a turistautak.hu is másképp jelöli. (Az én térképem olyan régi, hogy azon semmiféle jelzés nem volt, de mint már említettem, ez semmi gondot nem okozott, a jelzés teljesen egyértelmű.)
Mivel az idővel igencsak megcsúsztunk a sok látnivaló és a csapat nagysága miatt, egy picit sietősebbre vettük a figurát a Csergezán-kilátóig. Élveztük a csodás körpanorámát a tiszta időben, még az esztergomi bazilikát is sikerült egy szemfüles túratársnak észrevennie.
Innen meg sem álltunk a Tarnai-pihenőig, majd a Dezső-vadászkunyhóig. Dezsővel nem találkoztunk csak az általa hátrahagyott tányérral a ház előtt ill. néhány üres üveggel a padláson, ahova a srácok bekukucskáltak.


A Dezső-vadászkunyhó és Dezső tányérja

Az Erzsébet-erdészlaknál elbúcsúztunk szüleimtől és Gábriel úrtól és mi folytattuk utunkat a túloldalon. A lovakat és az őket őrző egyik kedves kutyust, aki valószínűleg szívesebben jött volna velünk, némi simogatásban részesítettük, majd megmásztuk az első létrát. Majd ezt követően még jó párat egészen Budakesziig. A Z+-al ellentétben az M jelzésű Meteor útvonal igen gyéren jelzett, és ennek következtében néha nehezen is követhető. Kellett hozzá némi képzelőerő és irányérzék, hogy ne térjünk le róla. Mindenesetre érdemes volt végigmennünk rajta, mert a "bánya" mellett, ahol igazából lőszereket robbantottak, találtunk egy jókora róka (borz vagy üregi nyúl) várat rengeteg kijárattal, majd egy helyes kis rétet vadetetővel és mocsárral és már megszokott módon egy lessel, ahonnan a békésen eszegető vagy iszogató állatokat kilövik.


A "bánya"

Viszont a térképen jelzett keresztnek nyomát sem leltük... (persze lehet hogy ott volt, csak kicsit letértünk az útról). Találtunk még egy, a térkép által is jelzett mélyedést, amiről nem tudjuk mi volt, de szép látványt nyújtott a mohos-nyírfás környezetével. Itt már egyértelműen láttuk, hogy a Normafára valószínűleg sötétben érünk, és úgy tűnt, kevesen vállalkoznak már erre a "kunkorra". Az utolsó métereken még sikerült rákeverednünk egy mélyútra, melynek környezetében nemrég fákat irtottak, és ennek köszönhetően az utat szinte teljesen járhatatlanná tették. (Pedig a jelzés itt vezet... szóval lenne néhány szavam az erdőgazdálkodást végzőkhöz...). Még egy keveset gyalogolnunk kellett egy egykori pincesoron a buszvégállomásig, ahol végül leszavaztuk a továbbmenetelt és mindenki buszra szállt.
Kellemesen elfáradtunk, Csabi a hazaúton el is aludt.


Itt a vége, fuss el véle!

Köszönöm mindenkinek a részvételt és a jó társaságot - ismét egy remek csapathoz volt szerencsém!