.jpg "2010 december")
.jpg "2009 december")
.jpg "2013 március")
.jpg "2009 december")
.jpg "2005 december")
.jpg "2014 március")
Megcsináltuk!
Vasárnap reggel Roland szállított le minket egyenesen a csókakői kocsmába, megkímélve bennünket 2 km hosszú aszfaltszaggatástól. A késői indulás ellenére némileg szétszórtan indultam, a GPS-em otthon maradt a számítógépre rákötve, nameg a túrabotom is.
A pecsételős kocsma a 9-re hirdetett nyitás ellenére negyed 10-kor még zárva volt, így céges stemplit kértünk a szomszéd boltból, indítóitalt meg a feljebbi, Nádfedeles kocsmából, Gildo-tól sikerült szerezni. 10 óra tájt bevettük a várat, felmásztunk majd le, aztán megint fel a Kocsmáros dombra, és irány Gánt. Közben még egy hosszabb pihit tartottunk a Géza-pihenőnél, ahonnan valóban szép a kilátás.
Gánt előtt még jókora utat kellett megtennünk a tűző napon - nyakunkba is szedtük a lábunkat, hogy mielőbb túlessünk rajta.
Gánton siettünk a Vértes avagy Märy néni vendéglőjébe, nassolt aki éhes volt és ittunk - ki sört, ki fröccsöt, ki üccsit, majd elfoglaltuk a főhadiszállásunk nem sokkal arrébb, a Gránás turistaházban. Ott ledöglöttünk, és megvártuk, hogy lejjebb menjen a nap. Délután 6 is elmúlt, mire összeszedtük magunkat, és elmentünk vacsorázni, aztán este 7 körül tovább indultunk a gánti bauxit tanösvény felderítésére. Sajna a naplementéről így lemaradtunk, viszont esti hűvösben, majdnem teljesen sötétben tértünk vissza a szállásunkra. Előtte még egy adag sört vételeztünk, amit elszopogattunk a turistaház kertjében. Hiába, forró nyári időben nagyon fontos az elegendő folyadékbevitel. ;)
Másnap a reggel fél7-es felkelésből fél8 lett. Összeszedelődzködtünk, kifizettük a szállást és vételeztünk egy ébresztő KV-t, majd nekivágtunk az aznapi 35 km-es szakasznak. Persze, hogy a délelőtti tűző napon tettük meg az első kilométereket, míg végre beértünk az erdőbe. Az első állomásunk Mindszentpuszta volt, itt stempliztünk és szusszantunk egyet. A nagy meleg miatt a mindenféle kitérőt jelentő barlangok és sziklák felderítésétől eltekintettünk, meghagytuk legközelebbre. A Csáki várhoz azért felmásztunk, bár egy dombkupacon kívül egyéb nem utalt vár nyomára.
A következő stempli szünetet Kőhányáson tartottuk, itt szerencsére akadt egy kút, amiből pótoltuk fogyatkozó vízkészletünket. Várgesztesig még 5 km-t kellett megtennünk. A gesztesi várba nem mentünk fel, hanem tovább siettünk a kocsmába pecsételni, és sörözni - jó hely, Sopronit adtak. A szomszéd boltos néni pedig Bélának még turista szendvicseket is csinált - Béla mondta is, hogy a lustáknak őrangyala van. :) A halastóban kutyát (és embert) fürdetni tilos, Cefe kutty nem olvasta a tiltó táblát, és megfürdött, kizárólag szabad elhatározásból és akaratából, miután egy fadarab „véletlenül” belerepült a vízbe.
Várgesztes után az emelkedő-völgy-emelkedő sorozat folytatódott gyönyörű bükkösökben, a mátraiak után a vértesi völgyek a kedvenceim. Következő állomásunk Vitányvár volt, ahol sikerült a 4 fős csapatnak 3 felé szakadni. Először az öcsém hagytam el, aztán Gábort, végül a túrasapim (ez utóbbit megtaláltam, miután visszamásztam a völgyből a várba) - a túra utolsó szakaszát így Bélával ketten tettük meg.
Végül némi időkülönbséggel mindnyájan szerencsésen eltaláltunk Szárligetre. A vasút indulásig még volt egy jó félóránk, és az út mentén találtunk egy cukrászdát az állomástól nem messze, Bélával még beültünk egy sörre, később az öcsém is csatlakozott hozzánk, aki a vasútállomásnál várt be bennünket. Gábor erről már lemaradt, sietett haza, mentségére szóljon a másnapi korai kelés.
Este nem kellett ringatni egyikünket sem.
Jó túra volt, köszönöm a részvételt a fiúknak, a biztatást, Gábornak a tempó diktálását, az időnkénti navigálást.
Vasárnap reggel Roland szállított le minket egyenesen a csókakői kocsmába, megkímélve bennünket 2 km hosszú aszfaltszaggatástól. A késői indulás ellenére némileg szétszórtan indultam, a GPS-em otthon maradt a számítógépre rákötve, nameg a túrabotom is.
A pecsételős kocsma a 9-re hirdetett nyitás ellenére negyed 10-kor még zárva volt, így céges stemplit kértünk a szomszéd boltból, indítóitalt meg a feljebbi, Nádfedeles kocsmából, Gildo-tól sikerült szerezni. 10 óra tájt bevettük a várat, felmásztunk majd le, aztán megint fel a Kocsmáros dombra, és irány Gánt. Közben még egy hosszabb pihit tartottunk a Géza-pihenőnél, ahonnan valóban szép a kilátás.
Gánt előtt még jókora utat kellett megtennünk a tűző napon - nyakunkba is szedtük a lábunkat, hogy mielőbb túlessünk rajta.
Gánton siettünk a Vértes avagy Märy néni vendéglőjébe, nassolt aki éhes volt és ittunk - ki sört, ki fröccsöt, ki üccsit, majd elfoglaltuk a főhadiszállásunk nem sokkal arrébb, a Gránás turistaházban. Ott ledöglöttünk, és megvártuk, hogy lejjebb menjen a nap. Délután 6 is elmúlt, mire összeszedtük magunkat, és elmentünk vacsorázni, aztán este 7 körül tovább indultunk a gánti bauxit tanösvény felderítésére. Sajna a naplementéről így lemaradtunk, viszont esti hűvösben, majdnem teljesen sötétben tértünk vissza a szállásunkra. Előtte még egy adag sört vételeztünk, amit elszopogattunk a turistaház kertjében. Hiába, forró nyári időben nagyon fontos az elegendő folyadékbevitel. ;)
Másnap a reggel fél7-es felkelésből fél8 lett. Összeszedelődzködtünk, kifizettük a szállást és vételeztünk egy ébresztő KV-t, majd nekivágtunk az aznapi 35 km-es szakasznak. Persze, hogy a délelőtti tűző napon tettük meg az első kilométereket, míg végre beértünk az erdőbe. Az első állomásunk Mindszentpuszta volt, itt stempliztünk és szusszantunk egyet. A nagy meleg miatt a mindenféle kitérőt jelentő barlangok és sziklák felderítésétől eltekintettünk, meghagytuk legközelebbre. A Csáki várhoz azért felmásztunk, bár egy dombkupacon kívül egyéb nem utalt vár nyomára.
A következő stempli szünetet Kőhányáson tartottuk, itt szerencsére akadt egy kút, amiből pótoltuk fogyatkozó vízkészletünket. Várgesztesig még 5 km-t kellett megtennünk. A gesztesi várba nem mentünk fel, hanem tovább siettünk a kocsmába pecsételni, és sörözni - jó hely, Sopronit adtak. A szomszéd boltos néni pedig Bélának még turista szendvicseket is csinált - Béla mondta is, hogy a lustáknak őrangyala van. :) A halastóban kutyát (és embert) fürdetni tilos, Cefe kutty nem olvasta a tiltó táblát, és megfürdött, kizárólag szabad elhatározásból és akaratából, miután egy fadarab „véletlenül” belerepült a vízbe.
Várgesztes után az emelkedő-völgy-emelkedő sorozat folytatódott gyönyörű bükkösökben, a mátraiak után a vértesi völgyek a kedvenceim. Következő állomásunk Vitányvár volt, ahol sikerült a 4 fős csapatnak 3 felé szakadni. Először az öcsém hagytam el, aztán Gábort, végül a túrasapim (ez utóbbit megtaláltam, miután visszamásztam a völgyből a várba) - a túra utolsó szakaszát így Bélával ketten tettük meg.
Végül némi időkülönbséggel mindnyájan szerencsésen eltaláltunk Szárligetre. A vasút indulásig még volt egy jó félóránk, és az út mentén találtunk egy cukrászdát az állomástól nem messze, Bélával még beültünk egy sörre, később az öcsém is csatlakozott hozzánk, aki a vasútállomásnál várt be bennünket. Gábor erről már lemaradt, sietett haza, mentségére szóljon a másnapi korai kelés.
Este nem kellett ringatni egyikünket sem.
Jó túra volt, köszönöm a részvételt a fiúknak, a biztatást, Gábornak a tempó diktálását, az időnkénti navigálást.
