Felső-Itáliai kajak túra,illetve városnézések

Észak-Olasz városnézéses vízitúrám 2013 06 29 – 07 08

A túra előélete: már évek óta terveztem ezt az utat ami olyan helyekre,folyókra visz el bennünket ahova nehezen jut el az ember egyszerre.

Nagy szervezések,időpontváltás után,szerencsésen alakult a túra,mert az összegyűlt 8 főből a fele várost nézni a másik 4 résztvevő velem együtt, evezni akart. Eredetileg 38 jelentkezőm volt de szép lassan leolvadt 4 főre,és még ők is inkáb a városokra voltak kíváncsiak.Erre átalakítottam az egészet egy hibrid szörnyeteggé,hogy aki csak várost akar nézni az is el tudjon jönni. Szinte az utolsó pillanatban jelentkezett a Kovács
család Székesfehérvárról István a neje Vali,és messze a távolban a Torinói hegyek alatt dolgozó fiuk,a Jenő,aki felajánlotta hogy tud 2 db 2-es kajakot kikölcsönözni,és a
2/3 összeget is kifizeti.A mondom ez nagyon jó,mert így nem kell leevezni a Dunán a XXII. kerületi Háros szigethez,és elég lesz Péntek hajnali 6 órára ott lenni a Csepeli Hév végállomásán a két városnéző Pestinek- Dobrovszki Zsigának,s nejének Évának, Sofőrünk Géza szívéről,és Volkswagen kisbuszáról is egy nagy kő esett le,mert így nem kellett trélert vontatnia,csak feltett egy akkora csomagtartót amire 2db kenu,vagy 4 db 2-es kajak is felfért volna. Ő hozott magával komplett konyhafelszerelést,gázfőzőt edényeket, tányért ,evőeszközöket, ládákat és mindent ami az „Amerikai típusú” mosogatáshoz csak szügséges. Erre én kértem meg,és szerencsére felkészűlt rá.

06 29 Zsigáék szinte egyszerre érkeztek meg a sofőrrel ½ 7-re,és mire összepakoltunk 7 óra is lett. Irány az M7-es Székesfehérvári Auchan.Istvánék, és a Dunaújvárosból jött nálunk fiatalabb Zoltán,és Annája itt már összeismerkedve tömték fejükbe a reggelit. A 3000-ft közös kajaalap pénzeket összedobva megvettünk mindent a listáról ami csak kell,és mentünk most már 8-an tovább,jól bereggelizve. Letenyéig,csak akkor álltunk
meg ha muszáj volt. Itt megebédeltünk, majd irány Szlovénia Maribor,Ljubljana.Itt megnéztük a gyönyörű várost,és begurultunk az Ajdovščina-i autóskempingbe.Mivel ez kisé hoszabb mint a megengedett napi km táv volt nálam papír arról hogy a határig más vezetett 9. emberként.Így legalább nem a szokott Triesztet kikerülő úton mentünk hanem a hajdani Prém(eskabát)vadászok nyomdokába Udine felé.Este bementünk a városba sörözni,és a névnapomat ünnepelni. Előtte mogyoróízű gyorspudinggal,lappal tortát csináltam. A cérnával szeletelt cseresznyés,tejszinhabos sütemény nagy sikert aratott a társaságban.Táv: 528 km

06 30 Olaszországba értünk Na mondom jó korán sikerűlt elindúlnunk,hogy a fák alatt nem párásodtak be a sátrak.Mit szólnátok egy reggelihez a Palmanova főtérén.Nos mindenki benne volt. A várárok előtt leparkoltunk,és bementünk. Aztán indultunk máris,mert jöttVicenza,és itt meg kellett néznem,hogy lehet a kettős duzzasztón átemelni,ha majd egyszer itt evezünk a Bacchiglione folyón. Ebéd után továbbmenve Bergamó ahol 15 óráig mászkáltunk a felsővárosban. Egy óra múlva a Milánóba parkoltunk le a Dóm tér Metró állomásához közel. Este 9-ig maradtunk megbeszélve hogy 7 ó-tól a forgalmasab forgalmasabb óvárosi részen legyünk inkább. Mire elintéztünk mindent a Miláno,városi kempingbe,és álltak a sátrak,már senkit sem kellett ringatni.Ment a horkolás1000-el. Táv: 480km

07 01 9-re tudtam a csapatot elindítani.Na irány Locarno-Ascona Itt kihagytuk a 40 €-s Svájci Autópályamatricát. Fél 12-re ide is értünk, majd ebéd és a Verbania-Intra-ba töltött 2 óra után Aronában áltunk meg,éppen hogy csak felszaladva az Európa első belűlről megmászható Szent Bartolommei Károly szobrához.Felmenni nem tudtunk annyian álltak sorban.17-19 óra között Novarát néztük meg,majd jó későn irány Settimo Torinese hídi tábor. Táv: 240km

07 02 Sajnos egy sofőrt nem lehet felkelteni hajnalban humánus módon.pálinkásüveg becsúsztatásával a sátorrése közé.Én azért ezt csináltam egy üres kis grappás űveggel amin hatalmas betűkkel a „délután teli várlak” felirat volt. Utána a Székesfehérváriak sátrát rázogattam,ha már evezni jöttek. A többiek is felébredtek mély komából,és ők is mondták hogy bejönnek velünk Torinóba. Szerencsére láttunk 1-2 nyugger pecást tölünk nem messze akik megigérték hogy mivel egész nap úgyisitt lógatnak,hogy ránéznek időnként a sátrainkra,és az esetleg erre kószáló carabineriket lenyugtatják. Elindúltunk,és a gyalogosoknak”,már fél óra múlva a Piazza Castellon mondhattam:- Na ki veletek városi tápos csirkék! 7 órára már a La Loggiai gát alatt voltunk ahol már a vízpartra éppen akkor vittek le 2 kettes totál nyitott kajakot.Na a Jenő volt,a kis barátnője Andrea,a szüleivel. (Kérdeztemis hogy most fiu e,vagy lány,mert Olaszonál Olaszoknál ez problémás keresztnév) Hú de vicces mondták. A lány és a fiu szülei egész jól elvoltak, némi tört angolsággal a pakolás közben, és mondták hogyha kivet minket a Pó a Torinói gátnál akkor ott várnak,egy kis városnézésre,és bulira. A 2 előző nap bérelt Marvel kajakot sebesen vitte a víz Nemsokára az autópálya híd alá, és Moncallierit elérve Torino szélén voltunk.A gátnál kikötve Andre szüleivel Giovanni, és Lucia is segített átemelni,és mondták,hogy ne kezdjünk most várost nézni mert Giovani értünk jön Settimo-ba,és bevisz Torinóba.A többit majd meglájuk.Bono mondtam összeszedve minden Olasz nyelvtudásomat,és nemsokára,már jött a jó nagy átemelés a San Mauro Torinese hídtól.Kiskocsit elfelejtettün hozni vagy kérni mondtam.Jenő telefonált az „apósjelöltnek,és Ő megigérte hogy elmegy a Viale Cagnira ahol Andrea tag,és kér egy kiskocsit,és hozza. Beérve táborhelyünkre már ott is volt vagy félórája.Gyorsan lepakoltunk,és 14 óra 30 –ra már Torino felé robogtunk 5-en.A többiek még a városban voltak.Torinóba megnéztük a látnivalókat a Superga-val kezdve,még ép elkaptuk a lefelé menő fogast,majd a többi látnivalókat néztük meg mindig a közelbe parkolva.Este 8-tól Giovanniéknál vacsoráztunk.Vittem ajándékba egy jobb bort az „olajozó készletből” Agnolót antipastinak (előétel),majd vegyes hústál jött polentával,és valami kekszes csokipuding.Finom házi fehér,vörös borral, és még én is kaptam egy visszamenőleges onomastico Pietro (Péter névnapi tósztot) majd Lucia a neje vitt vissza a táborba minket.Többiek már izgultak kissé értünk,mi nem annyira !

07 03 9 óra után a várostnézőket Alba Cuneo-ba hagyva a kisbuszunk a Kajakokkal
a tetején,a Mottai hídhoz vitt minket evezősöket,majd a lepakolás után visszament a többiekhez,hogy Cuneo-tól Alessandriáig folytathassák az ámokfutásukat. Mi a gyors
folyó zúgóin haladva délre Astiba értünk,beöltözve esőkabátba,mert közben el kezdet esni az eső,és a városig áztunk,és mertük a vizet,mert spritzdeckünk az nem volt. Itt
ebédeltünk,várostnéztünk.Indulás előtt talákoztunk a többiekkel.Na mondom jó hogy vagytok.Segíthettek a zúgón átemelni.Persze ezt nem gondoltam komolyan mert a
fenékküszöb 2 km-el lejjeb volt.Fixáltuk,hogy hol táborozzanak,mert mi később érünk be,és indúltunk tovább.Castello di Anone-nál már megszűntek a „belógó” szigetek,és a természetes kőnyúlványok. Itt álltunk meg utoljára várostnézni,és a már nyugodtabb folyón Rochetta, és Cerro Tanaro-n át ½ 7 re beértünk Alessandria-ba Táv:60fkm a vasúti híd fölött kisé takarásban már álltak a többiek sátrai,és a mienk is nemsokára fel lett verve Táv: 220km

07 04 Az este kapott esőre is tekintettel 10 órakkor indúltunk előtte a várost nézve Voghera-ban 1 Certosa di Pavia-ban,Pavia ba 2 órát töltöttünk.Itt én vigyáztam a felszerelésekre mert már jártam erre.Lodiba,és Crema-ba is várost néztünk,majd ment a busz a Ripalta Cremasca-i Serio partra Táv: 151 km

07 05 Itt mondták a Fehérváriak hogy pihennének,várostnéznének egy napot. Jól van akkor megyünk 2-en evezni,de a Jenő is a szülékkel akart menni.Na jó mondom ebből sem lesz evezés,de Zsiga azt mondta hogy eljönne velem,és a fiatal pár is akart egyet evezni,és nekik már volt egy kis Dunai, Tiszai előgyakorlatuk. Amig a Fehérváriak,és Zsiga felesége Éva kényelmesen megnézték Piacenza-t,és Cremona-t. (Már voltam itt), tehát ezért inkább megindúltam az újjonan kiképzett csapattal Montodine felé. Itt átemeltünk a gáton,és az Adda folyóra érve a nemrég átépített híd előtt levágtuk a Gombito nagy kanyarát,majd mi is Cremona-nál bementünk a Szociális kempingbe aludni. Táv: 45 fkm Itt legalább rendbe tettük magunkat kicsit a közös vacsora előtt.

07 06 Végre egy utazósnap. Leértünk Pármába 10 ó után pár percel.Egy órakkor már megebédelve mentünk a híres Pármai kolostorhoz,utána a Colornoi királyi Kastélyt néztük meg sajnos csak kivűlről.Itt élte Maria Lujza, Napoleon felesége gyerekkorát. Mantovaba találtuk egy jó kis pecásszállást ahol sátrat vertünk. Szürkületig tartó városnézés után tábor Táv: 165km

07 07 Újra a Fehérvári csapattal indúltunk el hajnalban a Mezzo,és az Alsó tó közötti csatornán,majd egy jó nagy átemeléssel a Mincio folyóra 5tkm+25fkm-t evezve. A Governolo-i hídnál búcsúztunk el Jenőtől,és a kajakoktól aki,amik már az időközben
ideérkezett Giovanniékhoz kerűltek,de elvitt előtte még minket a központba ahol a többiekkel is megismerkedett,és átadott egy nagy adag Lucia által „gyártott” vegyes antipasti-t. A buszunkkal szinte egyhuzamba lementünk Ljubljanába. Itt a Resort kempingbe kipihenhettük az utunkat. Táv: 412 km.

07 08 Mivel a sofőrünk Csepeli,ezért azt mondtuk,hogy elég ha újra csak a Hév végállomásig visz bennünket,onnan csak hazavergődünk valahogy.Megindúltunk hát
Mariboron át. A Székesfehérvári Auchannál a Kovácsékat,aSeregélyesi útnál a Zoltánt, és az Annát raktuk ki innentől egyrövid megállás kivételével a Csepeli Hévig mentünk
egyfolytába. Táv: 464 km

2014-ben a Lago Maggiore-i evezéssel kiegészítve csinálom meg a túrát. Hátha megtalálom a Montodine-i átemelésnél,vagy a Pó folyónál elveszett fényképezőgépemet. MÁR LEHET RÁ JELENTKEZNI !