aedc77
105325
3d7a3c
e4f3d1
tavasz
2012 december2012 március2013 március2011 szeptember2009 december

Kamnik - 5000

Szerző:
Tomisenior
2008 augusztus 13 02:15
Na igen...Kamnik ide vagy oda...Inkább Luce 5000 lett voltna a korrekt. De ott egye meg a fene. Így sem volt rossz. Bár a szintek nem úgy alakultak, mint ahogy előre reméltem, dehát ember tervez, időjárásfelelős végez. De erről később... Szóval : Kukkolták nagy bőszen a lehetőséget ( utalok itt a statisztikai adatokra ), de túratársat mégsem innen találtam magamnak. Helyénvaló az a netről kiollózott megjegyzés, hogy a Szlovének új autópályadíj rendszere tökéletes merénylet az országukba tévedő turisták részére. A táj ugyan csodaszép, a hegyek magasak, a porták takarosak, és tisztán vannak tartva, de az autópályadíjból a legolcsóbb is 35 Euró...hogyaza magasságos.... !!!!


Na mind1, maradt a kertek alatt suhanó útvonalterv, ami még talán élvezetesebb volt, mint az autópályás száguldozás.

Nem is terhelek senkit az utazási részletekkel, de az biztos, hogy a nemzetközi szerb-horvát nyelvezet rejtelmei nagyban magukban rejtik a “megérted, amit mondok, vagy eltévedsz “ lehetőségét. Naszóval gondoltuk levágjuk a pluszt Horvátország felé, de mivel egy unszimpatikus fiatalember jól útbaigazított, így generáltunk magunknak egy 40 km-es kerülőt, és jól visszakanyarodtunk Tornyiszentmiklósnak...De legalább a déli szomszédoknál is tiszteletünket tettük. Aztán irány Ptuj, SV Bistrica, majd Luce. A hely egy eldugott kis falu a Logarska Dolina felé, tavaly akadtam rá a neten, és már másodszorra járok ott. A kedves hölgy már ismerősként üdvözölt, majd a papírügyek utáni sátorállítás, és birtokbavétel volt a program. Az idő Pazar, a szomszédok csendesek, csak egy mozdonyszőke spanyol kislány visított fel, amikor elfeküdt az oldalkerekes biciklijével a kavicson...

Első éjjel : esik

Második nap.

A kemping 522 m-en fexik a tengerszint felett, én pedig 523 m-en feküdtem, kissé magam alatt, mert vastag derékalj ide, vagy oda, az otthoni ágy feelingjét messze nem helyettesíti a nomád fekhely. Az első nap reggelén hajnali 6 órás ébredés, reggeli KV a kempingfőzőn ( hogy ez mitsoda remek szerkezet ), fogmosi, zuhany, ( különös tekintettel a testnyílásokra, és hajlatokra ), aztán harci díszben, irány a Raduha. Hozzáteszem, voltam akkora marha, hogy a sportcipőmet kinthagytam a sátor előtt ( szobatársakat a szagtól megvédendő ), és reggelre cca 2 L vzet öntöttem ki belőle, az éjszaka lehullott jelentős eső eredményeként...Na de a hülye saját kárán tanul, az okos meg másén.

Kissé fátyolos idővel indult a 14.-ei hajnal, de alig pár óra alatt felszállt a köd, és élesen sütött be a napfény 1000 m körül a hatalmas fenyvesek ágai között. A Mecsekhez vagyok szokva, ahol több éves avar fedi az erdei talajt, de itt a fák tövében a sötét alj, fenyőtűkkel fedve egész más élméynt nyújtott . Az 1500 m-es magasságban lévő Koca na Loki menedékházat dél magasságában értük el, ahol nem éppen kulináris élménnyel gazdagodtunk a zaccaltelített presszókávé szürcsölése közben. Szó szerint megállt a kanál a bögrében ...Na de nyomás tovább. Messziről megtekintettük a hegyi vértehenek, és sziklaszirti vérbirkák csapatait, akik zergemódra szökkentek egyik kavicsról a másikra. Röpke 2,5 óra, és a medve-tempó által diktált “neméppen-rohanás" meghozta a gyümölcsét, elértük a célunkat. Jópár elkattintott fotó a remek kilátás megörökítéseként, majd egy cseppnyi Cerbonaszelet a havasi csókáknak. Pecsét, aláírás, és a jól megérdemelt szendvicsezés egy szélvédett helyen, mert légmozgásból nem volt hiány 2062 m-en. Döcögős visszaút a Lokihoz, ahol a benszülött-pultosbácsi lelégtelenítette az egyébként vízhiánnyal küzdő üvegeinket. Az útvonal innen ugyanúgy ismert, irány Luce, a sátor, a zuhanyzó, a bakancstalan, zokninélküli láberegetés.

Második éjjel : nem esik, de egy macska égtelenül nyervákol a sátor előtt úgy hajnali 3-kor...

Harmadik nap.

Pirkad, úgyhogy hajrá. Irány észak felé, Ausztria irányába, de a határ előtt balra be, Logarska Dolina. Itt egy vastagkeretes szemüvegben időző diáksegéderő állít meg, és a 6Euró/kocsi sápot le is rántja. Kérdésünkre, hogy hol van nyitva bolt, közli, hogy nemzeti Nagyboldogasszony-ünnepnap lévén felejtsük el...Marad a kétszersült a házikolbász mellé, ami utóbbi jelentősen megbüfizteti az emberfiát dombnak fel, ami jelen esetben nem is annyira lényegtelen 

Naszóval : Dom Planincev 837 m-en, kocsi letesz, egy pár falat, hogy meglegyen az energia, és megcélozzuk a felhőbe burkolt Ojstricát. Meredek kaptatók, és cca 2 - 2,5 óra, mire elérjük a menedékházat 1206 m-en.

Itt ( és még szerencse, hogy nem vagyok beültetett Peacemaker-es ) egy jelentős méretű rottweiler horkant rám, jelezve, hogy itt ő a főnök. Nem is vitázom vele, tiszteletben tartom az elő-, és fogsorjogait. A tisztás nagyon rendezett, szépen nyírt fűvel, de kétszer sem mondom, hogy itt is a vérbirkák tartják rendben a növényzetet, élő fűnyíróként funkcionálva.

A Klemenca Jama pultosnénije előzékeny, de itt sem ússzuk meg a zaccos kávét, bár ennek a tegnapihoz képest kevesebb a szárazanyagtartalma. Tri euró...dellázok. A mellékhelység a házat megkerülve közelíthető meg, és csipetnyi humorral fűszerezve több táblán is írva van : “ WC : 8 mp “ ...." WC : 3 mp “ Mintha lelkiekben segítenék a gyomorbajos erdőjárók lelki megnyugvását, ha éppen a szapora kapta el valamelyiküket. ( “ Ne aggódj hülyegyerek, odaérsz, mielőtt késő lenne “ )

KV lecsúsztatva, nagylevegő, és irány felfelé. Egy óra elteltével elágazáshoz érünk, és a térkép alapján naná hogy azt az útvonalat válasszuk, ami ugyan rövidebb, de a kempingesbácsi nem javasolta. Na de kit érdekel ? ( persze ezt később megbántam ). Megint csak felfelé, és bár meredek a terület, a látvány észak - észeknyugat felé leírhatatlan. Csak annak mond bármit is, aki már megjárta ezeket a magasságokat. Fotómasina kattog megállíthatatlanul, amivel ugyan időt vesztünk, de emlékképeket nyerünk.

A nyeregve érve a hegy túloldalán a Robanov Kot völgye tárul a szemünk elé, és a Raduha, mint az előző napi célpont. Szuper.

Na de itt jön az izgalom, az útnak vége, és jönnek a vasak, falbadöngölt létrák, és hüvelykujjvastagságú acélsordonyok, amik erősen elütnek a kárpát medencében megszokott turistautak jellegétől. A felhők gyűlnek, a csúcs már nem látszik. Megengedünk magunknak még pár száz métert, de egy kiszögellés elérésekor győz a józan ész. Nincs kedvem egy lehetséges esőben a csúszós sziklákhoz, és már 14:00 óra körül vagyunk, és még le is kell érni. Nehéz döntés, de vissza kell fordulnunk, itt lesz ez a hegy még pár évig, lesz még lehetőség egy csúcsfotóra. Amint ereszkedünk visszafelé, egy párocska tűnik fel, szintén a lefelé utat választva, ők a parkolóban kb 30 percel korábban indultak még reggel. Csak remélem, hogy nekik még időben sikerült. Na de semmi keresergés, a rosszkedv kizárt körülmény egy ilyen úton.

Ereszkedünk, és mire a házat elérjük, egész becsületesen ki is süt a nap. Elmorzsolunk egy csipetnyi szitkot a fogunk között, egy laza láblógatás, és irány lefelé. A parkolóban egy rögtönzött sztriptease, - mivel a pólómban vesetájékon összegyűlt a víz - ami a görög istent formázó testemnek ( lsd : Dionüszosz ) köszönhetően osztatlan sikert arat. Pár rigó ki is fütyült, de elégedett vagyok a közönség-sikerrel . Nyomás a kempingbe. Az esti konzervkajához kimondottan jól csúszik a kétszersült.

Harmadik éjjel : Szakad az eső

Negyedik nap.

Még mindíg esik...ha nem utálnám ennyire a felhőszakadást, akkor is kellő unszimpátiával szidnám az időjárásfelelőst... Gyors kupaktanács, és amellet tesszük le a voksot, hogy a Grintovec kimarad. Helyette a Raduha oldalában lévő Snezna Jama barlang lesz a mai látogatás célja. Ha felfelé már nem is megyünk, menjünk lefelé. Megközelítése a civillizáció csodás vívmányának számító autómobillal. A kanyargós hegyi úton 15 km, felfelé max 30/óra száguldozással. A parkolóban még mindíg esik, és olyan szél támad, hogy a kapucni is csak lebeg a tarkóm mögött, mint amatőr hülyegyerek a gyorsulási versenyen egy Komar-mopeden. Szerencsénk van az érkezéssel, mivel 9-kor, 11-kor, és 13-kor indulnak a turnusok. 10:50-van, az időzítés tökéletes. A pénztároslányka bőszen érdeklődik, hogy angolul, vagy inkább németül értünk, mivel az idegenvezetés Germán nyelvezettel lesz elővezetve. Mondom nem baj, ahoz még szagolunk egy keveset, a középiskolai tanórák eredményekép. A vezetőnk egy Szlovén barlangász, aki természetessen csakis az anyanyelvén volt hajlandó megszólalni. Egye fene.. marad a vizuális élmény, hamár nem értünk semmit. A hangja monoton, és egysíkú. Tuti nem volt gyerekkorában karénekes, hogy a mutálást követően szopránból, mezón keresztül alt-ra váltson. Néhányan kummantanak az 5 perces bevezetőt követően, de az alig -1, max 4 fokos barlangi levegő isnpirálólag hat a szunyókálókra. Kapunk egy-egy lámpát, aminek a lángját laza csuklómozdulatokkal rázogatva égve is lehet tartani. Meredeken lefelé egy kb 15 m-es lejtőn, létrán, lépcsőn, jeges korlátot szorongatva. Első terem, vagy 6 m-es vaskos jégoszlop, és koripálya minőségű talajfelület mindenfelé. Nagyon nem mászok bele a túra részleteibe. A lényegek : Álló, és függőcsepkövek, csepkőoszlopok, a legkölönbözőbb méretekben, és formákban. Egy hölgyike félúton megadja magát a sorsnak, amikor szembesül azzal, hogy talán mégsem mokaszinben, és neccharisnyában kellett volna látogatást tennie a programban. Félreáll, és egy lámpával várja, hogy kb 40 perc múlva majd visszafelé felvegyük  Csak lefelé haladunk, és úgy 20 perc után elérjük a túra végét, ahol - gondolom a helyi hagyományoknak megfelelően - kis pálinkáspoharak, és egy kisüveg fogad. Tetszik ez a tradícionális külsőbe bújtatott snapszkostoló . Karcol ugyan, de rendesen leér. Már nem fázok. Valamiféle poént elsüt a monoton-orgánumú vezetőnk, amire mindenki egyenkét elfújja a lámpását...Csont sötét, az orromig sem látok. Valaki megfogta a fenekem...remélem én voltam  No...lassan indulunk is vissza, felvesszük a mamócát, akinek szerencséjére még ég a lámpása. A kijáratnál természetessen szemben jön a következő csoport, így a feljutás némi időt vesz igénybe. A következő csoportot vezető bátyóka - aki még talán az 1918-as Szlovén királyság fénykorában született - nagybőszen rájuk is mordul...gondolom sietne  Igazából nem is tudom, hogy bányászlámpa, vagy defibrillátor lóg az oldalán, de korához képest igen szapora tempóval közlekedik a jeges talajon. ( feltételezem, hogy a túra végén elhelyezett szomjoltó Sligovica motiválja a gyorsabb tempóra ). Na azért valahogy kiérünk. A nap süt, az eső elállt, de a felhők a hegyek között páratlan színkombinációt adnak az erdők sötétzöld színéhez, és az ég kék kontúrjához. Irány lefelé, lazulás. Némi vásárfia beszerzése az otthoniaknak, és pihi a másnapi hazaút előtt.

Negyedik éjjel...: a megáradt Savinja folyamatos morajlása...de legalább nem esik

Ötödik nap

A Szlovénia >> Magyarország úttal senkit sem fárasztok, napsütötéses szép időben haladunk hazáig, és most persze kihagyjuk a pár nappal azelőtti horvátországi kitérőt. Jövőre is tervezem a helyet, talán ez az élménybeszámoló kedvet csinál pár embernek. Hamarosan fotókat is felteszek.

Üdv

Senior