.jpg "2010 március")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2012 június")
.jpg "2011 szeptember")
.jpg "2011 június")
.jpg "2010 szeptember")
Sziasztok!
Most a János csapatával voltam túrázni, gondoltam leírom itt is a történteket :)
Október 26-a, vasárnap.
Máriabesnyő, Erzsébet-pihenő, József Főherceg Arborétum - Gödöllő Állami telepek volt a kiírt túra, amit végig is jártak barátaim.
A Keletiből indultunk 8,40-kor piros Combinoval :) jó kényelmes kis vonatocska, 23-an voltunk, tiszta ifjúság :), tele lendülettel és hévvel.
Rendben megérkeztünk Máriabesnyőre, a pályaudvaron, illetve lejáróban olyan meglepetésben volt részem - meg aki észrevette annak is - hogy elállt a lélegzetem.
Képzeljétek el, nem összefirkálva voltak a falak, hanem gyógynövényeket, illetve védett növényeket rajzoltak a helybéliek, amit le is fényképeztem, megnézhetitek a galériában, vagy a csavargón. Ízléses, szép munka, ami ritkaság, látszott rajta, hogy tiszta szeretettel rajzolták :).
Máriabesnyőről azért tudni kell, hogy a török időkben elpusztult település, ma Gödöllőhöz tartozik. Legfontosabb nevezetessége a búcsújáró templom, amely a magyarországi Mária-kegyhelyek közül a második leglátogatottabb zarándokhely.
A középkorban népes falu, s egy horvát család, az Iván-család birtoka volt. 1387-ben azonban Zsigmond király elvette tőlük, majd egy másik nemesi családnak adományozta. A következő bizonyítható tulajdonos neve egy 1430-ból származó oklevélen maradt fenn, őt Hatvani Mátyásnak hívták. A török időkben a hódoltság területéhez tartozott és teljesen elnéptelenedett.
A XVII. században már pusztaként Gödöllőhöz tartozott, s Grassalkovich Antal vásárolta meg. Ő építtette itt a kapucinus kolostort, s családi kriptáját is, ahol a Grassalkovichok nyugszanak, többek között az utolsó Grassalkovich házaspár is: Grassalkovich Antal és Esterházy Leopoldina. E kápolna a régi Besnyő falu temploma romjának helyén épült. Egy legenda szerint az építkezéskor 1759. április 1-jén egy csontból készült Mária-szobrot talált az egyik munkás, s azóta híres búcsújáró hely. A kolostort 1769 és 1771 között kibővítették.
A kegytemplom 2008-ban kis bazilika rangot kapott.
Máriabesnyőn van eltemetve egyebek közt Dr. széki gróf Teleki Pál miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, politikus, akinek sírjánál tiszteletünket tettük.
Ez volt a kultúra része kirándulásunknak, majd elindultunk az Erzsébet-pihenő felé, hogy túrázzunk is pár kilométert.
Sajnos 1,5 km-t úttesten kellett megtennünk, kerestünk levezető utat - rövid szakaszokra le is tudtunk menni - de elég hamar megszakadt, és újra a főúton kellett haladni, de hát ez van , sebaj.
Azért hamar rátaláltunk a sárga jelre, az erdei út csodálatos volt, itt is tele gombákkal, virágokkal, bogarakkal, fákkal, ami nélkülözhetetlen az életünkből és bearanyozta utunkat.
Még "tyúklétra" is volt, rengeteg fotót csináltam :) - ami bizonyítja, milyen ügyes csapat gyűlt össze János szárnyai alatt.
Hosszan, mintegy 5-8 km gyaloglás után értük el az első pihenőt, persze a társaság fele már a közepén kidőlt, és már útközben megtartotta kis pihenőjét, de bevártak mindenkit és indult a csapat tovább.
Páran leszakadtunk, nem mentünk el a József főherceg arborétumba, mert busszal mentünk haza, nagyon sötétedett ui., de János elmondása szerint szolid kis erdő volt, szép fákkal, megérte a hosszú, több kilométeres sétát, és az öt órási vonattal sikerült hazaérkezniük Budapestre, utána ment mindenki a maga útján.
Ez a túra is nagyon jól sikerült, mint minden túrája a Jánosnak, köszönjük Neked :)
Tigriske
2008. október 26.
Fotók a galériában, illetve a
www.csavargo.uw.hu
oldalon
Most a János csapatával voltam túrázni, gondoltam leírom itt is a történteket :)
Október 26-a, vasárnap.
Máriabesnyő, Erzsébet-pihenő, József Főherceg Arborétum - Gödöllő Állami telepek volt a kiírt túra, amit végig is jártak barátaim.
A Keletiből indultunk 8,40-kor piros Combinoval :) jó kényelmes kis vonatocska, 23-an voltunk, tiszta ifjúság :), tele lendülettel és hévvel.
Rendben megérkeztünk Máriabesnyőre, a pályaudvaron, illetve lejáróban olyan meglepetésben volt részem - meg aki észrevette annak is - hogy elállt a lélegzetem.
Képzeljétek el, nem összefirkálva voltak a falak, hanem gyógynövényeket, illetve védett növényeket rajzoltak a helybéliek, amit le is fényképeztem, megnézhetitek a galériában, vagy a csavargón. Ízléses, szép munka, ami ritkaság, látszott rajta, hogy tiszta szeretettel rajzolták :).
Máriabesnyőről azért tudni kell, hogy a török időkben elpusztult település, ma Gödöllőhöz tartozik. Legfontosabb nevezetessége a búcsújáró templom, amely a magyarországi Mária-kegyhelyek közül a második leglátogatottabb zarándokhely.
A középkorban népes falu, s egy horvát család, az Iván-család birtoka volt. 1387-ben azonban Zsigmond király elvette tőlük, majd egy másik nemesi családnak adományozta. A következő bizonyítható tulajdonos neve egy 1430-ból származó oklevélen maradt fenn, őt Hatvani Mátyásnak hívták. A török időkben a hódoltság területéhez tartozott és teljesen elnéptelenedett.
A XVII. században már pusztaként Gödöllőhöz tartozott, s Grassalkovich Antal vásárolta meg. Ő építtette itt a kapucinus kolostort, s családi kriptáját is, ahol a Grassalkovichok nyugszanak, többek között az utolsó Grassalkovich házaspár is: Grassalkovich Antal és Esterházy Leopoldina. E kápolna a régi Besnyő falu temploma romjának helyén épült. Egy legenda szerint az építkezéskor 1759. április 1-jén egy csontból készült Mária-szobrot talált az egyik munkás, s azóta híres búcsújáró hely. A kolostort 1769 és 1771 között kibővítették.
A kegytemplom 2008-ban kis bazilika rangot kapott.
Máriabesnyőn van eltemetve egyebek közt Dr. széki gróf Teleki Pál miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, politikus, akinek sírjánál tiszteletünket tettük.
Ez volt a kultúra része kirándulásunknak, majd elindultunk az Erzsébet-pihenő felé, hogy túrázzunk is pár kilométert.
Sajnos 1,5 km-t úttesten kellett megtennünk, kerestünk levezető utat - rövid szakaszokra le is tudtunk menni - de elég hamar megszakadt, és újra a főúton kellett haladni, de hát ez van , sebaj.
Azért hamar rátaláltunk a sárga jelre, az erdei út csodálatos volt, itt is tele gombákkal, virágokkal, bogarakkal, fákkal, ami nélkülözhetetlen az életünkből és bearanyozta utunkat.
Még "tyúklétra" is volt, rengeteg fotót csináltam :) - ami bizonyítja, milyen ügyes csapat gyűlt össze János szárnyai alatt.
Hosszan, mintegy 5-8 km gyaloglás után értük el az első pihenőt, persze a társaság fele már a közepén kidőlt, és már útközben megtartotta kis pihenőjét, de bevártak mindenkit és indult a csapat tovább.
Páran leszakadtunk, nem mentünk el a József főherceg arborétumba, mert busszal mentünk haza, nagyon sötétedett ui., de János elmondása szerint szolid kis erdő volt, szép fákkal, megérte a hosszú, több kilométeres sétát, és az öt órási vonattal sikerült hazaérkezniük Budapestre, utána ment mindenki a maga útján.
Ez a túra is nagyon jól sikerült, mint minden túrája a Jánosnak, köszönjük Neked :)
Tigriske
2008. október 26.
Fotók a galériában, illetve a
www.csavargo.uw.hu
oldalon
