.jpg "2013 december")
.jpg "2012 március")
.jpg "2012 szeptember")
.jpg "2012 december")
.jpg "2012 december")
.jpg "2011 szeptember")
Reggel 9-kor (+/-) a budakeszi művháztól négyen indultunk, hogy megkeressük a térképeken ugyan jelzett, de eddig oly kevesek által fellelt ún. Repülős-emlékművet a Szekrényes-hegy oldalában. Mint nehéz helyzetekben oly gyakran, most is Csiga vállalta magára a felfedező túra felelősségteljes vezetését. Rövid séta után megálltunk a Keceli-borozónál, hogy egy hosszúlépéssel igyekezzünk megrövidíteni túránk tervezett távját, De sajnos, zárva volt.
Ez a kis téblábolás elegendő volt Anikónak arra, hogy beérjen bennünket. Elmondása szerint, amikor a 22-es buszon a budaörsi városháza felől érdeklődött, az utasok nagy megértéssel viseltettek iránta. Semmi gond, mondták, csak szerdáig kell várni, mert hetente csak egy busz közlekedik Bkeszi és Börs között. Így összeállt az öt fős expedíciós csapat: Csiga, Barbi, Anikó, Tibi és Nedudgi. Több se kellett nekünk. Haladtunk tovább.
Talán a nyájas olvasó még nem tudja, ezért meg kell említenem, hogy Csiga túrái legendásak. A precíz tervezés, nála, briliáns kivitelezéssel párosul, a napos idő előre lezsírozva, a hangulat pazar. A mostani, elsőre véletlenszerűnek tűnő, ám, mint megtudtuk, gondos időzítéssel és tervezéssel kialakított 5 fős létszám, expedíciós feladatokhoz ideális. Amundsen és/vagy Scott irigykedve nézett volna, ha minket lát.
A P+, majd a S jelzést követve hamarosan magunk mögött hagytuk a Csacsi-rétet, és a Sorrento-ig meg sem álltunk. Egy rövid, de obligát fényképeszkedés után leértünk a Kies-völgyi murvás útra. (A propos Kies-völgy. Ez a német Kies-Tahl, azaz Kavics-völgy hangzás szerinti átvétele. Egy kicsit becsapós, de majdnem kies is) Ezen elballagtunk úgy 150 métert keleti irányban, míg elértük a Szekrényes-hegyre vezető ösvényt. Ha valaki az emlékművet keresi, tegye a következőt. Menjen be a sűrűbe ezen az ösvényen úgy 60 métert, míg az út el nem kezd erősen jobbra kanyarodni. Ott a jobb helyett, forduljon srégen balra, és menjen még kb. 50 métert a susnyásba. Télen vagy kora tavasszal az emlékmű már kb. 15 méterről látható. Nyáron vagy ősszel ennél rosszabb lehet a helyzet. Az emlékmű tényleg ott van, ahol a térkép is mutatja. Köszönet Attila fórumos információinak és a képeinek, melyek megerősítettek bennünket abban, hogy érdemes próbálkozni.
Az emlékműre Tibi talált rá egyből, szimat után, mint Csingacskuk. A dokumentaristák kedvéért álljon itt az emlékmű szövege:
Pap Antal
emlékének 1937 július 8
Hős voltál, mert mertél,
Hazafi, mert tettél,
Magyar, mert mártír lettél.
Bajtársaid
Mivel feladatunk ezzel teljesítettük, megbeszéltük, merre tovább. Csiga túráira az is jellemző, hogy a döntések teljesen demokratikusak, csak neki 2 szavazata van. De hát, ez minden normálisan működő demokrácia alapja: az erősebb kutya triumfál.
Ha már a kutyáknál tartunk, elhatároztuk, hogy megkeressük a harcikutyákkal őrzött területen levő Kaptárköveket. Egy kicsit előre is küldtük Barbit a kutyariasztójával. Valahogy nem volt elég lelkes. Az ominózus tanyát elérve átkeltünk egy kerítésen (egy lélek se volt a környéken, nemhogy kutyák!) és a Budakeszi-árkon, majd a murvás úttal paralel lépegetve egy bányához és a hozzá tartozó, egykori kiszolgáló épülethez értünk. A területet manapság valószínűleg péintbólosok használják. Itt a rövid ebéddel egybekötött haditanács úgy döntött, most már keressünk térkép szerint. Visszafordultunk, és a Kecske (alias Kavics)-hegytől keletre levő hegy oldalában meg is leltük a Kaptárköveket. Ezek kb. 10 m magas, a Budakeszi-árok közelében álló tornyok, megfelelő mennyiségű (mesterséges?) odúkkal az oldalukban.
Ezen a helyen a térkép "mezei" sziklákat jelöl, míg a Kaptárköveket ugyanennek a hegynyúlványnak a keleti felére teszi. A biztonság kedvéért végigmásztunk a gerincen, megnéztük a térkép szerinti oldalt is, hátha találunk virtiglibb Kaptárköveket. De nem.
Újabb demokratikus döntés alapján a 24ökrös-hegy felé vettük a toronyiránt. Jelzetlen ösvényeken jutottunk a hegy alatti lőtérhez. Szerencsére tűzszünet volt. Megcsodáltuk a szitává lyuggatott gumi borítású golyófogó palánkokat és ezek 9 mm-es I-vas tartóit, majd egy hóvirágmezőn át nekivágtunk a hegyoldalnak. Rövidesen elértük a hegyeket északról kerülő őrjárati ösvényt, és kisétáltunk a 24őkrős tetejére. Itt a figyelmes hallgató rengeteg hasznos információval gazdagodhatott, ha figyelt Csigára. Sajnos, néhányan nem figyeltek, pedig megtudhatták volna pl., hol van az ISG, meg a DonPepe. Én mostanáig nem tudtam megemészteni ezt az információ tömeget.
Csiga azt ígérte, 6-ra (+/-) újra Bkeszin leszünk. A 24őkröstől a S jelzésen visszadöngettünk egészen Nagyszénászugig. Ott átvágva a település sarkán, a Végvári-sziklától 50 m-re elhúzva, egy jelzetlen ösvényen értük el a Makkosmária szélén vezető Z+-t. Ezt tudom ajánlani, jó szívvel, mindenkinek. Ahol a Z+ derékszögben befordul a Mária-szurdokba, egy szabadtéri múzeum található az egyik telken. Csupa old-timer cucc, különböző mértékben helyrepofozva: régi Csepel, Fakarusz, sínautó, trabi600, dömper, oldalkocsis szódásmotor, Pannónia, Danubia, néprádió, mávaut tábla, miegymás. Az öregek nosztalgiázhatnak, a fiatalok elcsodálkozhatnak: hogy mik voltak! A Mária-szurdok még így sötétedésben is kellemes meglepetést okozott, bár néhol meglátszik, hogy nagyon megközelítette a civilizáció. Egy rövid naplemente fotózás után, végül is 6-ra (+/-) pont leértünk a 22-es busz végállomásához. Ebből is látható, amit Csiga megmond, az úgy is lesz (+/-)
Summa summarum, pazar időben, egyenszilárdságú kis csapattal jót lődörögtünk, s nem is keveset, emellett mindent megtaláltunk, még azt is, amit nem kerestünk.
A túratársak nevében szeretnék köszönetet mondani mindenek előtt
Csigának, hogy kapásból elvállalta az emlékmű-keresö expedíció nem kevés nehézséggel járó vezetését, sőt, önként jelentkezett rá,
Attilának, hogy olyan tippeket adott a fórumban a felleléshez, hogy akár vakon is megtalálhattuk volna,
Tibinek, hogy pikpak megtalálta,
a többi túratársnak, hogy volt egy jó napunk,
a BKV-nak, hogy baleset mentesen oda/vissza szállított bennünket,
és végül, de nem utolsó sorban Csigának, az újabb kiváló túráért, mely tovább öregbíti hírnevét.
Csak tessék szorgalmasan böngészni a túrakiírásokat!
(Szolgálati közlemény: Hamarosan jelzem, hova kérem a láda sört, amiben Csigával megegyeztünk.)
Ez a kis téblábolás elegendő volt Anikónak arra, hogy beérjen bennünket. Elmondása szerint, amikor a 22-es buszon a budaörsi városháza felől érdeklődött, az utasok nagy megértéssel viseltettek iránta. Semmi gond, mondták, csak szerdáig kell várni, mert hetente csak egy busz közlekedik Bkeszi és Börs között. Így összeállt az öt fős expedíciós csapat: Csiga, Barbi, Anikó, Tibi és Nedudgi. Több se kellett nekünk. Haladtunk tovább.
Talán a nyájas olvasó még nem tudja, ezért meg kell említenem, hogy Csiga túrái legendásak. A precíz tervezés, nála, briliáns kivitelezéssel párosul, a napos idő előre lezsírozva, a hangulat pazar. A mostani, elsőre véletlenszerűnek tűnő, ám, mint megtudtuk, gondos időzítéssel és tervezéssel kialakított 5 fős létszám, expedíciós feladatokhoz ideális. Amundsen és/vagy Scott irigykedve nézett volna, ha minket lát.
A P+, majd a S jelzést követve hamarosan magunk mögött hagytuk a Csacsi-rétet, és a Sorrento-ig meg sem álltunk. Egy rövid, de obligát fényképeszkedés után leértünk a Kies-völgyi murvás útra. (A propos Kies-völgy. Ez a német Kies-Tahl, azaz Kavics-völgy hangzás szerinti átvétele. Egy kicsit becsapós, de majdnem kies is) Ezen elballagtunk úgy 150 métert keleti irányban, míg elértük a Szekrényes-hegyre vezető ösvényt. Ha valaki az emlékművet keresi, tegye a következőt. Menjen be a sűrűbe ezen az ösvényen úgy 60 métert, míg az út el nem kezd erősen jobbra kanyarodni. Ott a jobb helyett, forduljon srégen balra, és menjen még kb. 50 métert a susnyásba. Télen vagy kora tavasszal az emlékmű már kb. 15 méterről látható. Nyáron vagy ősszel ennél rosszabb lehet a helyzet. Az emlékmű tényleg ott van, ahol a térkép is mutatja. Köszönet Attila fórumos információinak és a képeinek, melyek megerősítettek bennünket abban, hogy érdemes próbálkozni.
Az emlékműre Tibi talált rá egyből, szimat után, mint Csingacskuk. A dokumentaristák kedvéért álljon itt az emlékmű szövege:
Pap Antal
emlékének 1937 július 8
Hős voltál, mert mertél,
Hazafi, mert tettél,
Magyar, mert mártír lettél.
Bajtársaid
Mivel feladatunk ezzel teljesítettük, megbeszéltük, merre tovább. Csiga túráira az is jellemző, hogy a döntések teljesen demokratikusak, csak neki 2 szavazata van. De hát, ez minden normálisan működő demokrácia alapja: az erősebb kutya triumfál.
Ha már a kutyáknál tartunk, elhatároztuk, hogy megkeressük a harcikutyákkal őrzött területen levő Kaptárköveket. Egy kicsit előre is küldtük Barbit a kutyariasztójával. Valahogy nem volt elég lelkes. Az ominózus tanyát elérve átkeltünk egy kerítésen (egy lélek se volt a környéken, nemhogy kutyák!) és a Budakeszi-árkon, majd a murvás úttal paralel lépegetve egy bányához és a hozzá tartozó, egykori kiszolgáló épülethez értünk. A területet manapság valószínűleg péintbólosok használják. Itt a rövid ebéddel egybekötött haditanács úgy döntött, most már keressünk térkép szerint. Visszafordultunk, és a Kecske (alias Kavics)-hegytől keletre levő hegy oldalában meg is leltük a Kaptárköveket. Ezek kb. 10 m magas, a Budakeszi-árok közelében álló tornyok, megfelelő mennyiségű (mesterséges?) odúkkal az oldalukban.
Ezen a helyen a térkép "mezei" sziklákat jelöl, míg a Kaptárköveket ugyanennek a hegynyúlványnak a keleti felére teszi. A biztonság kedvéért végigmásztunk a gerincen, megnéztük a térkép szerinti oldalt is, hátha találunk virtiglibb Kaptárköveket. De nem.
Újabb demokratikus döntés alapján a 24ökrös-hegy felé vettük a toronyiránt. Jelzetlen ösvényeken jutottunk a hegy alatti lőtérhez. Szerencsére tűzszünet volt. Megcsodáltuk a szitává lyuggatott gumi borítású golyófogó palánkokat és ezek 9 mm-es I-vas tartóit, majd egy hóvirágmezőn át nekivágtunk a hegyoldalnak. Rövidesen elértük a hegyeket északról kerülő őrjárati ösvényt, és kisétáltunk a 24őkrős tetejére. Itt a figyelmes hallgató rengeteg hasznos információval gazdagodhatott, ha figyelt Csigára. Sajnos, néhányan nem figyeltek, pedig megtudhatták volna pl., hol van az ISG, meg a DonPepe. Én mostanáig nem tudtam megemészteni ezt az információ tömeget.
Csiga azt ígérte, 6-ra (+/-) újra Bkeszin leszünk. A 24őkröstől a S jelzésen visszadöngettünk egészen Nagyszénászugig. Ott átvágva a település sarkán, a Végvári-sziklától 50 m-re elhúzva, egy jelzetlen ösvényen értük el a Makkosmária szélén vezető Z+-t. Ezt tudom ajánlani, jó szívvel, mindenkinek. Ahol a Z+ derékszögben befordul a Mária-szurdokba, egy szabadtéri múzeum található az egyik telken. Csupa old-timer cucc, különböző mértékben helyrepofozva: régi Csepel, Fakarusz, sínautó, trabi600, dömper, oldalkocsis szódásmotor, Pannónia, Danubia, néprádió, mávaut tábla, miegymás. Az öregek nosztalgiázhatnak, a fiatalok elcsodálkozhatnak: hogy mik voltak! A Mária-szurdok még így sötétedésben is kellemes meglepetést okozott, bár néhol meglátszik, hogy nagyon megközelítette a civilizáció. Egy rövid naplemente fotózás után, végül is 6-ra (+/-) pont leértünk a 22-es busz végállomásához. Ebből is látható, amit Csiga megmond, az úgy is lesz (+/-)
Summa summarum, pazar időben, egyenszilárdságú kis csapattal jót lődörögtünk, s nem is keveset, emellett mindent megtaláltunk, még azt is, amit nem kerestünk.
A túratársak nevében szeretnék köszönetet mondani mindenek előtt
Csigának, hogy kapásból elvállalta az emlékmű-keresö expedíció nem kevés nehézséggel járó vezetését, sőt, önként jelentkezett rá,
Attilának, hogy olyan tippeket adott a fórumban a felleléshez, hogy akár vakon is megtalálhattuk volna,
Tibinek, hogy pikpak megtalálta,
a többi túratársnak, hogy volt egy jó napunk,
a BKV-nak, hogy baleset mentesen oda/vissza szállított bennünket,
és végül, de nem utolsó sorban Csigának, az újabb kiváló túráért, mely tovább öregbíti hírnevét.
Csak tessék szorgalmasan böngészni a túrakiírásokat!
(Szolgálati közlemény: Hamarosan jelzem, hova kérem a láda sört, amiben Csigával megegyeztünk.)
