.jpg "2013 március")
.jpg "2009 december")
.jpg "2012 december")
.jpg "2011 szeptember")
.jpg "2009 december")
.jpg "2012 március")
A következő hétvégére felfedezőutat találtam ki. Régóta fúrta a kíváncsiság az oldalam, merre vezetnek azok az ösvények, amerre a tavaly őszi céges csapatépítő tréningen kalandoztunk. Az elejére jól emlékeztem, a többit fel kellett deríteni. A borús, esősnek ígérkező idő ellenére összegyűlt egy kis csapat.
Királyréttől indultunk, jelzetlenül a Bagoly-bükki patak mellett vezető szekérúton. Az út elején benn az erdőben van egy felhagyott táborhely - lehet, hogy régen turistaút is vitt erre, csak megszüntették. Nagyon hangulatos, eldugott kis szalonnasütő hely, alkalomadtán ki is próbáljuk majd. A földút eleinte könnyen járható volt, később egyre jobban benőtte az aljnövényzet, mi pedig térdtől talpig jó vizesek lettünk. Jól megnéztem a térképet, hogy menekülő útvonalat találjak, rá is jöttem, hogy a Kecske-hát bércre vezető leágazó utat bizony elhagytuk a vadregényes völgyben, de vissza nem akartam fordulni. Hát nekiduráltam magam és a csapatot felvezényeltem egyenesen a meredek hegyoldalban. Nem áldottak érte, de azért legyőzték az akadályt. Szerencsére keresztben több vadcsapás vitt, amelyeken kicsit szerpentinben lehetett felfele haladni. A hegyoldalban növő bükkösnek hála legalább térdig érő gaz nem volt, és a szemerkélő eső is kevéssé jutott át a fák koronáján. A Kecske-hát bérc tetején megleltük a térképemen jelzett széles földutat, az vezetett minket tovább. Ahol a fák ritkítása véget ért, onnan már a "vadon" kezdte visszahódítani magának az utat, de innen már nem volt messze a keresett turistajelzésünk. A kék O jelölte Páfrány úton értük el a Rakodót, onnan egy rövid kaptatóval a Nagy-Hideg-hegyet. Itt már jócskán esett az eső, és nagy piros pont a turistaháznak, hogy a kutyát beengedték, nem kellett kiraknunk az eresz alá.
A turistaházban hosszabb pihenőt tartottunk, közben átterveztem az útvonalat, mert a cipője majdnem mindenkinek át volt ázva. Eredetileg innen Nagybörzsönybe mentünk volna, de inkább Királyrétet választottam, hogy hamarabb hazaérjünk. Szokásomhoz híven a tavaszi Csóványos-túránk elmaradt végét tettem hozzá ehhez a túrához. (Akkor időhiány miatt a Px-en siettünk le.) A kék kereszten aztán kockán a vadregényes Vasfazék-völgyön át érkeztünk Királyrétre. Még éppen jutott időnk egy gyors sör+virslire, és kisvasút helyett busszal utaztunk vissza Kismarosra.
Királyréttől indultunk, jelzetlenül a Bagoly-bükki patak mellett vezető szekérúton. Az út elején benn az erdőben van egy felhagyott táborhely - lehet, hogy régen turistaút is vitt erre, csak megszüntették. Nagyon hangulatos, eldugott kis szalonnasütő hely, alkalomadtán ki is próbáljuk majd. A földút eleinte könnyen járható volt, később egyre jobban benőtte az aljnövényzet, mi pedig térdtől talpig jó vizesek lettünk. Jól megnéztem a térképet, hogy menekülő útvonalat találjak, rá is jöttem, hogy a Kecske-hát bércre vezető leágazó utat bizony elhagytuk a vadregényes völgyben, de vissza nem akartam fordulni. Hát nekiduráltam magam és a csapatot felvezényeltem egyenesen a meredek hegyoldalban. Nem áldottak érte, de azért legyőzték az akadályt. Szerencsére keresztben több vadcsapás vitt, amelyeken kicsit szerpentinben lehetett felfele haladni. A hegyoldalban növő bükkösnek hála legalább térdig érő gaz nem volt, és a szemerkélő eső is kevéssé jutott át a fák koronáján. A Kecske-hát bérc tetején megleltük a térképemen jelzett széles földutat, az vezetett minket tovább. Ahol a fák ritkítása véget ért, onnan már a "vadon" kezdte visszahódítani magának az utat, de innen már nem volt messze a keresett turistajelzésünk. A kék O jelölte Páfrány úton értük el a Rakodót, onnan egy rövid kaptatóval a Nagy-Hideg-hegyet. Itt már jócskán esett az eső, és nagy piros pont a turistaháznak, hogy a kutyát beengedték, nem kellett kiraknunk az eresz alá.
A turistaházban hosszabb pihenőt tartottunk, közben átterveztem az útvonalat, mert a cipője majdnem mindenkinek át volt ázva. Eredetileg innen Nagybörzsönybe mentünk volna, de inkább Királyrétet választottam, hogy hamarabb hazaérjünk. Szokásomhoz híven a tavaszi Csóványos-túránk elmaradt végét tettem hozzá ehhez a túrához. (Akkor időhiány miatt a Px-en siettünk le.) A kék kereszten aztán kockán a vadregényes Vasfazék-völgyön át érkeztünk Királyrétre. Még éppen jutott időnk egy gyors sör+virslire, és kisvasút helyett busszal utaztunk vissza Kismarosra.
