.jpg "2011 június")
.jpg "2016 december")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2014 március")
.jpg "2014 december")
.jpg "2011 szeptember")
.jpg "2014 március")
Dobogókő - Szőke-forrás völgye - Dömös
Sziasztok!
Újra itt :)
Megint eltelt egy hét - kinek munkával, kinek pihenéssel, hiszen nyár van - lehet lazítani, kirándulni, utazgatni.
Mi Dobogókő felé vettük az irányt, fél nyolckor találkoztunk a Battyhány téren a HÉV pénztáránál, szép számmal gyültünk össze - (meg volt hirdetve a Sétafikán és a Túratárson is) és kivételesen férfi túratársaink is voltak - hallgattak az invitáló szóra és megtisztelték jelenlétükkel csapatunkat, aminek nagyon-nagyon örültünk. A másik örvendetes az volt, hogy fiatalok, közép korosztály volt jellemző csapatunkra, tehát száguldhattunk, mint a szél :) - kicsi kutyánk kíséretében - mert a Gili is velünk volt.
Minden terv szerint haladt, még azon sem lepődtünk meg, hogy Pomázon kétbusznyi tömeg volt - így nem sok jóra számíthattunk, de közben elmentünk érdeklődni - van-e lehetőség még egy busz beállítására - szerencsére volt, így kényelmes (ugyan ez a busz is megtelt), de fél tízre megérkeztünk Dobogókőre. Táltos találkozó volt, tehát nagyon sokan voltak fent (szerencsére, legalább ennyi időre kimozdul több száz ember - dicséretes szerintem).
Pogácsa is kisült, friss és forró volt, úgy ahogy azt megszoktuk, vételeztünk belőle, volt aki kávézott, volt aki evett - tehát kiegyenesítgettük lábainkat, amit a buszon nem tehettünk - elmentünk a kilátóhoz is, gyönyörködtünk a panorámában - elég tiszta volt az idő :)
Elindultunk a kék jelzésen a Sikárosi rét felé - kicsit eltértünk a térképtől, hogy ne legyen mindig ugyanaz az út, tehát jó darabon jelzetlenen mentünk - nagyon megérte, mert nagyon érdekes, szép - itt-ott kicsit nehéz szakaszok tarkították utunkat, de hát túrázni jöttünk, nem a Rákóczi útra sétálni - igaz?
Élvezte is a csapat nagyon - szép kilátások, bukkanók voltak, sokat fényképeztünk, beszélgettünk menet közben.
Két óra tájékán érkeztünk meg az "Erdészház"-hoz, azért raktam idézőjelbe, mert egy nagyon lepusztult, lakatlan, elhanyagolt épületet találtunk. Senki sem volt ott, csak egy gyíkocska, aki minden áron enni akart és állandóan - a hirtelen megterített (asztalterítő jelképezte az asztalt :) ) kenyerünket, kolbászunkat vagy szalonnánkat akarta megszerezni, persze ez nem sikerült neki, mert olyan éhesek voltunk, hogy morzsa is alig maradt.
Pihentünk egy jó órát, Gili nagyon élvezte a nyár örömeit, labdájával hempergőzött, enyelgett a szép zöld fűben, jó pár képet csináltam róla, majd nézzétek meg. Hamar elfelejtette, ami útközben történt vele - ugyanis nekiment, illetve átment a dróttal bekerített kerítésen, és amikor vissza akart bújni - az megrázhatta, habár előtte én kipróbáltam, nekem nem lett bajom, de őt kissé megcsapta. Mint egy őrült kis őzgida, rohangált nyüszítve le- fel, míg gazdája ki nem szabadította őt a túloldalról. Szerencsére nem történt nagyobb baj, ezért is játszadozott önfeledten, jóllakottan közöttünk.
Aztán újra nyakunkba vettük a világot - a mi kis világunkat - történetesen az erdőt, elindultunk a Király-kúti nyereg felé. Sajnos nagyon ki volt száradva, régen esett az eső, a föld repedezett, ujjnyi vastag lyukakat láttunk, de a táj így is lenyűgöző volt. Mély csend, nyugalom kísérte utunkat, mi mélázva bámészkodtunk, itt-ott találtunk egy kis csenevész gombát, de amúgy semmi meglepő nem volt utunkon, mígnem csobogást nem hallottunk, ez jelezte, hogy változik körülöttünk a természet, új helyre érkeztünk - történetesen a Szőke-forrás völgy aljában járunk :)
.
Legenda fűződik ehhez a helyhez, mely szerint azért nevezik Szőke-forrásnak, mi¬vel egy szép aranyhajú lány szokott benne titokban mosakodni, és azt tartják a helyiek, hogy olyan hideg a vize, hogy nem taná¬csos belőle inni. Mi nem is ittunk, nem is fürödtünk benne, de azért a kezünket, arcunkat megmostuk, jól felfrissültünk tőle - és hallgattuk hangos rohanását a kövek között. Jó negyedórát töltöttünk e kedves helyen, majd a patakot követve - mentünk le a völgyön Dömös felé.
Dömös a Dunakanyar "kis kanyarjában", a Pilist és a Börzsönyt elválasztó Duna jobb partján fekszik a Pilis köldökeként, melyet Dunazugnak neveznek. Környéke már az őskorban kedvelt emberi tartózkodási hely. A település gyönyörű természeti környezetben fekszik. A Dunakanyar és a hegyvidék ölelése, az erdő csendje, a növény-és állatvilág teszi hangulatossá a települést. . Mi is elbámészkodtunk a szépen karbantartott házakon, gyönyörű virágoskertjein - ugyan rohannunk kellett a buszhoz, alig volt rá 10 percünk - de azért megcsodáltuk ezt a gyönyörű kis Duna-menti városkát.
Ahogy leértünk a templomhoz - jött is a busz - nagyon üres volt, és légkondicionált - álomutazás volt hazáig - mindig ilyennek kellene lennie.
Kis csapatom egyáltalán nem volt fáradt, ment a nevetgélés, duruzsolás - ettünk-ittunk - pihentünk, mert nem kis túra volt a mai, ütöttük a 18-at, de ezt nem mertem hangosan kimondani, de másnap biztosan érezték az izomlázat, a kellemes fáradtságot, ami nem is olyan rossz dolog, mert emlékezteti az embert a megtett útra, a hely szépségére - és nem utolsó sorban ránk, túratársakra, barátokra:)
Köszönet mindenkinek, aki velem volt.
2009. augusztus 15.
http://www.setafika.hu (Galéria és Élménybeszámolók)
http://kiscsavargo.fw.hu
http://www.turatars.com/account
Sziasztok!
Újra itt :)
Megint eltelt egy hét - kinek munkával, kinek pihenéssel, hiszen nyár van - lehet lazítani, kirándulni, utazgatni.
Mi Dobogókő felé vettük az irányt, fél nyolckor találkoztunk a Battyhány téren a HÉV pénztáránál, szép számmal gyültünk össze - (meg volt hirdetve a Sétafikán és a Túratárson is) és kivételesen férfi túratársaink is voltak - hallgattak az invitáló szóra és megtisztelték jelenlétükkel csapatunkat, aminek nagyon-nagyon örültünk. A másik örvendetes az volt, hogy fiatalok, közép korosztály volt jellemző csapatunkra, tehát száguldhattunk, mint a szél :) - kicsi kutyánk kíséretében - mert a Gili is velünk volt.
Minden terv szerint haladt, még azon sem lepődtünk meg, hogy Pomázon kétbusznyi tömeg volt - így nem sok jóra számíthattunk, de közben elmentünk érdeklődni - van-e lehetőség még egy busz beállítására - szerencsére volt, így kényelmes (ugyan ez a busz is megtelt), de fél tízre megérkeztünk Dobogókőre. Táltos találkozó volt, tehát nagyon sokan voltak fent (szerencsére, legalább ennyi időre kimozdul több száz ember - dicséretes szerintem).
Pogácsa is kisült, friss és forró volt, úgy ahogy azt megszoktuk, vételeztünk belőle, volt aki kávézott, volt aki evett - tehát kiegyenesítgettük lábainkat, amit a buszon nem tehettünk - elmentünk a kilátóhoz is, gyönyörködtünk a panorámában - elég tiszta volt az idő :)
Elindultunk a kék jelzésen a Sikárosi rét felé - kicsit eltértünk a térképtől, hogy ne legyen mindig ugyanaz az út, tehát jó darabon jelzetlenen mentünk - nagyon megérte, mert nagyon érdekes, szép - itt-ott kicsit nehéz szakaszok tarkították utunkat, de hát túrázni jöttünk, nem a Rákóczi útra sétálni - igaz?
Élvezte is a csapat nagyon - szép kilátások, bukkanók voltak, sokat fényképeztünk, beszélgettünk menet közben.
Két óra tájékán érkeztünk meg az "Erdészház"-hoz, azért raktam idézőjelbe, mert egy nagyon lepusztult, lakatlan, elhanyagolt épületet találtunk. Senki sem volt ott, csak egy gyíkocska, aki minden áron enni akart és állandóan - a hirtelen megterített (asztalterítő jelképezte az asztalt :) ) kenyerünket, kolbászunkat vagy szalonnánkat akarta megszerezni, persze ez nem sikerült neki, mert olyan éhesek voltunk, hogy morzsa is alig maradt.
Pihentünk egy jó órát, Gili nagyon élvezte a nyár örömeit, labdájával hempergőzött, enyelgett a szép zöld fűben, jó pár képet csináltam róla, majd nézzétek meg. Hamar elfelejtette, ami útközben történt vele - ugyanis nekiment, illetve átment a dróttal bekerített kerítésen, és amikor vissza akart bújni - az megrázhatta, habár előtte én kipróbáltam, nekem nem lett bajom, de őt kissé megcsapta. Mint egy őrült kis őzgida, rohangált nyüszítve le- fel, míg gazdája ki nem szabadította őt a túloldalról. Szerencsére nem történt nagyobb baj, ezért is játszadozott önfeledten, jóllakottan közöttünk.
Aztán újra nyakunkba vettük a világot - a mi kis világunkat - történetesen az erdőt, elindultunk a Király-kúti nyereg felé. Sajnos nagyon ki volt száradva, régen esett az eső, a föld repedezett, ujjnyi vastag lyukakat láttunk, de a táj így is lenyűgöző volt. Mély csend, nyugalom kísérte utunkat, mi mélázva bámészkodtunk, itt-ott találtunk egy kis csenevész gombát, de amúgy semmi meglepő nem volt utunkon, mígnem csobogást nem hallottunk, ez jelezte, hogy változik körülöttünk a természet, új helyre érkeztünk - történetesen a Szőke-forrás völgy aljában járunk :)
.
Legenda fűződik ehhez a helyhez, mely szerint azért nevezik Szőke-forrásnak, mi¬vel egy szép aranyhajú lány szokott benne titokban mosakodni, és azt tartják a helyiek, hogy olyan hideg a vize, hogy nem taná¬csos belőle inni. Mi nem is ittunk, nem is fürödtünk benne, de azért a kezünket, arcunkat megmostuk, jól felfrissültünk tőle - és hallgattuk hangos rohanását a kövek között. Jó negyedórát töltöttünk e kedves helyen, majd a patakot követve - mentünk le a völgyön Dömös felé.
Dömös a Dunakanyar "kis kanyarjában", a Pilist és a Börzsönyt elválasztó Duna jobb partján fekszik a Pilis köldökeként, melyet Dunazugnak neveznek. Környéke már az őskorban kedvelt emberi tartózkodási hely. A település gyönyörű természeti környezetben fekszik. A Dunakanyar és a hegyvidék ölelése, az erdő csendje, a növény-és állatvilág teszi hangulatossá a települést. . Mi is elbámészkodtunk a szépen karbantartott házakon, gyönyörű virágoskertjein - ugyan rohannunk kellett a buszhoz, alig volt rá 10 percünk - de azért megcsodáltuk ezt a gyönyörű kis Duna-menti városkát.
Ahogy leértünk a templomhoz - jött is a busz - nagyon üres volt, és légkondicionált - álomutazás volt hazáig - mindig ilyennek kellene lennie.
Kis csapatom egyáltalán nem volt fáradt, ment a nevetgélés, duruzsolás - ettünk-ittunk - pihentünk, mert nem kis túra volt a mai, ütöttük a 18-at, de ezt nem mertem hangosan kimondani, de másnap biztosan érezték az izomlázat, a kellemes fáradtságot, ami nem is olyan rossz dolog, mert emlékezteti az embert a megtett útra, a hely szépségére - és nem utolsó sorban ránk, túratársakra, barátokra:)
Köszönet mindenkinek, aki velem volt.
2009. augusztus 15.
http://www.setafika.hu (Galéria és Élménybeszámolók)
http://kiscsavargo.fw.hu
http://www.turatars.com/account
