Ipoly felülnézet - Nyugat-Börzsöny

Nagyon szép napra ébredtünk: felhő sehol, a csípős reggeli levegő ellenére a vakító kék ég napsütést jósolt. A Nyugati pun összeszedtük a csapat innen induló részét, az előhad helyet foglalt a zsúfolt vagonokban, amíg bevártam mindenkit, így ülőhelyünk is akadt.

Vácig az álldogáló, jövő-menő fiatalokat kerülgetve beszélgettünk a közlekedőfolyósón át, Vác után viszont szinte miénk lett a vagon. Titokban attól tarrtottam, hogy a mozdonyvezető is leszáll valahol.

Már majdnem Szobra értünk, amikor Osszi hívott, hogy Szob-Alsón vagy Szob vasútállomáson szálljon-e le (ő külön utazott). Erre nem voltam felkészülve, de bíztam benne, hogy Szob vasútállomás a helyes válasz. Bingó! A vasútállomás mögött már ott állt a busz, a közelében pedig Barbie és Osszi külön, mivel nem ismerték egymást. A csapat nagy része tehát már együtt volt, fel is cihelődtünk a buszra. A buszsofőrt sikerült összezavarnunk azzal, hogy egybe kértük a tíz jegyet. Na, a buszsofőr külön céh volt: kinézetre a jó öreg George Gaynes-re hasonlított (A "Rendőrakadémia" című film buggyant, de jóindulatú főparancsnokára), de a tekintetében volt valami idegesítően szúrós, mint Alf (a kiégett űrlény) nézésében. Ráadásul az egyik utas elkövette azt a hibát, hogy korábban jelzett és mégsem szállt le a puszta közepén; igen komoly rendreutasításban részesült ezért a devianciáért. Gyorsan összebarátkoztam egy nénivel, aki tudta, hol kell jelezni Nagybörzsönynél a kocsmánál, így megismertem a helyiek életét, történelmét, s nem utolsó sorban jó helyen jeleztünk.

A kocsmánál már ott várt minket a megbeszéltek szerint Szieva, Gyuri és Luciánék háromfős szegedi különítménye. A gyorsítók és kávék elfogyasztása után elindultunk, de előtte lepakoltuk a másnapi cuccokat Gyuri autójába, így csak az aznapi készletet kellett cipelnünk.

A faluban még rácsodálkoztunk a helyi specialitásra a "csirke faragás"-ra, amelyről elképzelésünk sem volt (én lelki szemeim előtt láttam a gazdát, ahogy magához édesgeti Kendermagost a legjobb tojót, aztán akkurátusan befogja az esztergába).

A horror elől a P jelzésen át menekültünk el, fel a Magyar-hegy felé. Nos, az itiner nem sokat hazudott: folyamatos kaptatón haladtunk a csúcsig. Az idő tényleg csodaszép lett, a kilátás pedig fennséges, ahol kiláttunk a fák közül. Egy-egy pillanatra kiláttunk az Ipoly-medencére, ám magát az Ipolyt ilyen távolságból nem tudtuk kivenni (később sem).

Gyakran megálltunk bevárni a lemaradottakat, közben jól kilihegtük magunkat. A Salgóvár alatt belefutottunk egy nagyobb turistacsapatba, akik lefelé jöttek a csúcsról. Őket jól összezavartuk, aztán folytattuk utunkat a Várbükk felé. Magára a Várbükkre nem másztunk fel, csak az útba eső Salgóvárba. Na, itt végre pihentünk egy nagyot. Szendó, sör elő, szemfókusz végtelenre állítva! A kiugró sziklára telepedett Csapat fantasztikus panorámában gyönyörködhetett: láttuk a másnapi célpontunkat a Csóványost, délebbre a Nagy-Hideg-hegyet. Az őszi erdő színei plasztikussá tették a látványt: terepasztal volt, mi pedig a fölé hajló gyerekek. Viziboszi megjegyezte, hogy gyönyörű az őszi Bükk, sejtem ő valamelyik másik csapattal szeretett volna indulni és véletlenül keveredett velünk a Börzsönybe. :D

Nagy pihi után leereszkedtünk a vészesen görgeteges túloldalon, majd célba vettük a Holló-kőt. Furcsa, hogy itt a Nyugat-Börzsönyben mennyi más tájon megismert elnevezésbe botlottunk. A "Salgóvár"-ról nekem a Karancs környéke ugrik be, "Holló-kő"-ről pedig a Kelet-Cserhát. Jó, tudom, más az írásmód, de mégis furcsa.

Jó kis emelkedők után elértünk egy gyönyörű, sziklás kiszögeléshez: Gyuri kivételével megálltunk pihenni, fotózgatni. Gyuri azt mondta, bevár minket a Holló-kőnél. Fotózás, pihi után megbeszéltük, hogy a következő pihenőt majd mi is ott tartjuk, de mire a gondolatmenet végére értünk, már ott is voltunk. Gyuri tőlünk úgy ötven méterre üldögélt egy sziklán. :D

No, hát akkor pihenjünk itt is! Itt is nekiláttunk fotózni, csúcsfüzetet olvasgatni. Luciánék itt úgy döntöttek, hogy maradnak még egy kicsit, hiszen idejük van bőven, s majd a P+ jelzésen leereszkednek Perőcsénybe, s ott szállnak buszra (ők csak egy napra jöttek, s az autót Nagybörzsönyben hagyták).

Leereszkedtünk, közben összevetettük a Börzsöny-térképeinket, mivel nem akartunk kerülni és "jelzettlen" úton mentünk egy részen. Na, ez az, amit nem értek. A XXI.sz.-ban, amikor műhódok repkednek felettünk, a kezdő túrázó a wc-ig is GPS-sel megy ki, nem képesek egy megbízható térképet összehozni a különböző vállalatok. Csak tudnám, hogy anno Hadji Muhiddin Piri Ibn Hadji Mehmed a XV.sz.-ban hogy a fenében volt képes térképet készíteni Dél-Amerika partvonaláról.

Lényeg, hogy leérünk Kemencére. Na, nem a turista úton haladtunk tovább, hanem előbb kocsmát keresgélve ráleltünk a környék legjobb lángosozójára, ahol a záráshoz közelítve már csak hét lángosnyi tészta leledzett. Ezt persze kikértük. A mögénk verődő helyi uriember arcán méla anyázással ment haza, amikor rádöbbent, hogy nem csak hülyítetük, hogy elfogyott a lángos. :DDD
Kicsit félve a környék haragjától, befaltuk a lángosainkat, a palacsintáinkat, megcsodáltuk Rexit, a fekete törpetyúkocskát, aki kapirgálással próbálta magára vonni a figyelmünket némi lángoscafatért cserébe (ám mikor elmerengett, szemében felrémlett a távoli genetikai ős, a Tyrannosaurus Rex minden gyűlölete). :DD

Innen szépen átsétáltunk Bernecebarátiba, ahol az Öregerdő Túristaháznál már várnak minket! Egy csodaszép népviseletbe öltözött hölgy a lányával. Meglepetésemben ki is csúszik a számon, hogy "de szépnek tetszik lenni", de tényleg az. Csak nagyon fáradt. Elmeséli, hogy egész nap táncolt a szüreti bálon. Így már érthető a fáradsága. Gyuri, Viziboszi és Ica buszra pattannak, miután kiderül, hogy a buszindulás errefelé rapszódikus. Előtte elköszönünk tőlük, bár Gyuri még visszatér majd a cuccainkkal.

Gyorsan leboltolunk mindent, sőt még a szemben lévő bolt is kinyit nekünk! Veszünk ellátmányt (sört főleg), aztán uccu, tűzrakás! A gyönyörű telihold (és az udvari reflektor) fényében szalonnát sütögetünk. Jó fáradtan és éhesen. Közben beszélgetünk a világ dolgairól, ahogy ilyenkor szokás. :)

Szalonnázgatunk, pálinkázgatunk. Készülünk az estére, holnap nehéz napunk lesz: Csiga vezette SzIstván túra (de ez egy másik történet).

A nap tapasztalatai? Nem engedjük többet előre Gyurit, mert kemény tempót diktál, futtában fogunk lángosozni, óvakodunk a házityúktól és ha fázósak vagyunk, viszünk hálózsákot! :)

Köszönöm, hogy jöttetek! Nagyon jó volt együtt! :)