.jpg "2012 március")
.jpg "2011 szeptember")
.jpg "2012 június")
.jpg "2011 június")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2016 március")
Kismaros - Királyrét - Nógrád
Sziasztok :)
Újra itt....
Nagy nap a mai... miért is?
Négy évesek lettünk :)
Mármint az Országjárók Köre, melynek vezetője Schweier László, azaz a mi Lacink :)
Ez önmagában még nem mond semmit, igaz?
Egy kisgyermek életében ez nagy szó. Okosodik, rosszalkodik, kezdi felfedezni a világot, de egy túracsoport életében nagy kihívást, kitartást, leleményességet és büszkeséget jelent ez.
Ezt ünnepeljük ma.
Túránk a Nyugati pályaudvaron kezdődik 7.30-kor, megyünk Kismarosra, a vonat 8-kor indul. Jó sokan összegyültünk, régen láttuk egymást, sok új arc is felbukkan, jegyet veszünk, és felszállunk a Szob irányába tartó vonatra.
Rövidke utazás és máris Kismarosra érkeztünk, nagyon kevés időnk van, így nagyon kell sietni, hogy elérjük a 8.50-kor induló kisvonatot. Kedvünkért beállítottak egy pótkocsit, mert 36 ember nem két ember, nem fértünk volna fel az elsőre, így kellett egy utánfutó is :)
Robogott velünk a kisvonat - gyönyörű szép az erdő október elején, színeződnek a fák, pirosodik az erdő, nagyon hangulatos és szép.
Hamarosan megérkeztünk Királyrétre, rövid pihenő és lazítás után elindultunk Nógrád felé.
Cca 7 km, szépen lazán sétáltunk, Nógrád felé közeledve megnéztük a Kálváriát, majd a vár alatt, a vasút mentén haladva rátaláltunk a Csurgó forrásra. Vizét ma is előszeretettel viszik haza a nógrádiak, de más falvakból, városokból is át-át kirándulnak egy kis friss forrásvízért. Voltak ott most is helyiek, töltögették üvegjeiket, mi is megkóstoltuk - lefotóztuk, majd haladtunk Nógrád vára felé.
Nógrád a megyének nevet adó település a közepén emelkedő, vulkanikus sziklafennsíkon álló várromjáról, valamint a vidék kirándulóhelyeiről nevezetes.
Nógrád és környéke a honfoglalás előtt is stratégiai fontosságú helynek számított.
A település központjában, a 286 méter tengerszint feletti magasságban található Vár-hegy vulkanikus sziklafennsíkján már a népvándorlás idején is emelkedtek erődítmények. A bolgár, szláv törzsek később az erődöt felújították, "Novigradnak", azaz Újvárnak nevezték a helyet - ebből alakult ki Nógrád neve is.
A települést az első magyar király, Szent István tette a megye székhelyévé, és adományozott városi rangot Nógrádnak. Fénykorát Mátyás király uralkodása idején élte, amikor háromemeletes reneszánsz palotatoronnyal bővítették a várat.
Mehmed, budai pasa 1544-ben elfoglalja a nógrádi erődöt. Attól kezdve kereken 50 esztendeig török közigazgatási székhely, több száz főnyi őrséggel. A várat 1594-ben vették vissza a császári seregek, majd a törökök 1663-ban ismét elfoglalták. 1685-ben villám csapott a lőportoronyba, amely romba döntötte. A török a még meglevő részeket szétrombolta, és elhagyta a várat - hadászati szerepe ezzel véget ért.
A mienk viszont nem :)
Bevettük a várat, ahányan voltunk, annyi felé mentünk, nagyon szép volt a kilátás a falura, a kicsit előrébb meghúzódó Berkenyére, Nagyoroszira, Drégelyre, Diósjenőre. A vártól nem messze robogott a kis piros vonat, nagyon jól nézett ki - mint egy kis makett - fentről nézve :)
Nagyon jól éreztük magunkat, miután a fényképezők elvégezték dolgukat, lassan ballagtunk lefelé a Vár Vendéglőbe, ahol is vártak bennünket -különböző finomságokkal.
Jó éhesek voltunk, azt meg kell hagyni. Jött a gulyás- és babgulyás, volt aki nagy tányéron kapott nagy adagot - jóízűen eltűnt minden - és ünnep lévén - előkerült a nap fénypontja - egy nagy hatalmas torta, melyet Terike sütött a csapat tiszteletére. Volt még zserbó, almáspite, linzerkarika, sós sütemény, és felsorolni is sok, annyi minden.
Közben Lacink méltatta az elmúlt évet, a jövőt nem, mert azt maga sem tudja :) - megköszönte a lelkes túrázóknak - azoknak is, akik nem tudtak eljönni - a mindenkori kedvességüket, kitartásukat, és arra buzdított mindannyiunkat, hogy továbbra is járjunk kirándulni, továbbra is szeressük a természetet, továbbra is szeretettel vár bennünket.
Megköszöntük a szívélyes vendéglátást Béla úrnak, megköszöntük a finom, bőséges ételeket és italokat, majd lassan asztalt bontottunk, mert jöttünk vissza Budapestre.
Volt még egy kis időnk, megnéztük a katólikus- és evangélikus templomokat, lefotóztuk a tájházat, még egy utolsó pillantást vetettünk erre a gyönyörű virágos kis falura, mely otthont adott nekünk pár órára, és fél négykor jött a kispiros, felpattantunk rá - irány Vác - ott volt a csatlakozásunk - majd öt óra körül értünk be Budapestre, a Nyugatiba. A piros Combino halkan, észrevétlenül suhant a tájban, észre sem lehetett venni, hogy vonaton vagyunk, olyan csendes volt és kényelmes.
Kedves Laci!
Köszönjük az elmúlt év kemény munkáját, köszönjük, hogy ismét ránk áldoztad minden idődet, köszönjük, hogy Veled lehettünk hétvégeken - akár gyalog, akár busszal - köszönjük a kedvességedet, és köszönjük, hogy a jövőben is velünk tartasz.
Köszönjük ezt a napot minden túratársunknak - aki vette a fáradtságot és eljött erre a túrára - és velünk ünnepelte a negyedik születésnapunkat.
2009. október 10.
tigriske
fotók és beszámoló:
http://www.orszagjarok.fw.hu
http://www.setafika.hu
http://kiscsavargo.fw.hu
Sziasztok :)
Újra itt....
Nagy nap a mai... miért is?
Négy évesek lettünk :)
Mármint az Országjárók Köre, melynek vezetője Schweier László, azaz a mi Lacink :)
Ez önmagában még nem mond semmit, igaz?
Egy kisgyermek életében ez nagy szó. Okosodik, rosszalkodik, kezdi felfedezni a világot, de egy túracsoport életében nagy kihívást, kitartást, leleményességet és büszkeséget jelent ez.
Ezt ünnepeljük ma.
Túránk a Nyugati pályaudvaron kezdődik 7.30-kor, megyünk Kismarosra, a vonat 8-kor indul. Jó sokan összegyültünk, régen láttuk egymást, sok új arc is felbukkan, jegyet veszünk, és felszállunk a Szob irányába tartó vonatra.
Rövidke utazás és máris Kismarosra érkeztünk, nagyon kevés időnk van, így nagyon kell sietni, hogy elérjük a 8.50-kor induló kisvonatot. Kedvünkért beállítottak egy pótkocsit, mert 36 ember nem két ember, nem fértünk volna fel az elsőre, így kellett egy utánfutó is :)
Robogott velünk a kisvonat - gyönyörű szép az erdő október elején, színeződnek a fák, pirosodik az erdő, nagyon hangulatos és szép.
Hamarosan megérkeztünk Királyrétre, rövid pihenő és lazítás után elindultunk Nógrád felé.
Cca 7 km, szépen lazán sétáltunk, Nógrád felé közeledve megnéztük a Kálváriát, majd a vár alatt, a vasút mentén haladva rátaláltunk a Csurgó forrásra. Vizét ma is előszeretettel viszik haza a nógrádiak, de más falvakból, városokból is át-át kirándulnak egy kis friss forrásvízért. Voltak ott most is helyiek, töltögették üvegjeiket, mi is megkóstoltuk - lefotóztuk, majd haladtunk Nógrád vára felé.
Nógrád a megyének nevet adó település a közepén emelkedő, vulkanikus sziklafennsíkon álló várromjáról, valamint a vidék kirándulóhelyeiről nevezetes.
Nógrád és környéke a honfoglalás előtt is stratégiai fontosságú helynek számított.
A település központjában, a 286 méter tengerszint feletti magasságban található Vár-hegy vulkanikus sziklafennsíkján már a népvándorlás idején is emelkedtek erődítmények. A bolgár, szláv törzsek később az erődöt felújították, "Novigradnak", azaz Újvárnak nevezték a helyet - ebből alakult ki Nógrád neve is.
A települést az első magyar király, Szent István tette a megye székhelyévé, és adományozott városi rangot Nógrádnak. Fénykorát Mátyás király uralkodása idején élte, amikor háromemeletes reneszánsz palotatoronnyal bővítették a várat.
Mehmed, budai pasa 1544-ben elfoglalja a nógrádi erődöt. Attól kezdve kereken 50 esztendeig török közigazgatási székhely, több száz főnyi őrséggel. A várat 1594-ben vették vissza a császári seregek, majd a törökök 1663-ban ismét elfoglalták. 1685-ben villám csapott a lőportoronyba, amely romba döntötte. A török a még meglevő részeket szétrombolta, és elhagyta a várat - hadászati szerepe ezzel véget ért.
A mienk viszont nem :)
Bevettük a várat, ahányan voltunk, annyi felé mentünk, nagyon szép volt a kilátás a falura, a kicsit előrébb meghúzódó Berkenyére, Nagyoroszira, Drégelyre, Diósjenőre. A vártól nem messze robogott a kis piros vonat, nagyon jól nézett ki - mint egy kis makett - fentről nézve :)
Nagyon jól éreztük magunkat, miután a fényképezők elvégezték dolgukat, lassan ballagtunk lefelé a Vár Vendéglőbe, ahol is vártak bennünket -különböző finomságokkal.
Jó éhesek voltunk, azt meg kell hagyni. Jött a gulyás- és babgulyás, volt aki nagy tányéron kapott nagy adagot - jóízűen eltűnt minden - és ünnep lévén - előkerült a nap fénypontja - egy nagy hatalmas torta, melyet Terike sütött a csapat tiszteletére. Volt még zserbó, almáspite, linzerkarika, sós sütemény, és felsorolni is sok, annyi minden.
Közben Lacink méltatta az elmúlt évet, a jövőt nem, mert azt maga sem tudja :) - megköszönte a lelkes túrázóknak - azoknak is, akik nem tudtak eljönni - a mindenkori kedvességüket, kitartásukat, és arra buzdított mindannyiunkat, hogy továbbra is járjunk kirándulni, továbbra is szeressük a természetet, továbbra is szeretettel vár bennünket.
Megköszöntük a szívélyes vendéglátást Béla úrnak, megköszöntük a finom, bőséges ételeket és italokat, majd lassan asztalt bontottunk, mert jöttünk vissza Budapestre.
Volt még egy kis időnk, megnéztük a katólikus- és evangélikus templomokat, lefotóztuk a tájházat, még egy utolsó pillantást vetettünk erre a gyönyörű virágos kis falura, mely otthont adott nekünk pár órára, és fél négykor jött a kispiros, felpattantunk rá - irány Vác - ott volt a csatlakozásunk - majd öt óra körül értünk be Budapestre, a Nyugatiba. A piros Combino halkan, észrevétlenül suhant a tájban, észre sem lehetett venni, hogy vonaton vagyunk, olyan csendes volt és kényelmes.
Kedves Laci!
Köszönjük az elmúlt év kemény munkáját, köszönjük, hogy ismét ránk áldoztad minden idődet, köszönjük, hogy Veled lehettünk hétvégeken - akár gyalog, akár busszal - köszönjük a kedvességedet, és köszönjük, hogy a jövőben is velünk tartasz.
Köszönjük ezt a napot minden túratársunknak - aki vette a fáradtságot és eljött erre a túrára - és velünk ünnepelte a negyedik születésnapunkat.
2009. október 10.
tigriske
fotók és beszámoló:
http://www.orszagjarok.fw.hu
http://www.setafika.hu
http://kiscsavargo.fw.hu
