.jpg "2006 június")
.jpg "2009 december")
.jpg "2013 december")
.jpg "2011 szeptember")
.jpg "2010 december")
.jpg "2010 szeptember")
Nagykovácsi- Nagyszénás- Muflon itató- Budaliget
Sziasztok !
Újra itt :)
Megint megtelt a Moszkva tér. Kilenc órakor csapatok álltak készen indulásra, mint ahogy mi is, holott nagyon szürke és ködös volt az idő, de a kalandvágyókat nem riassza vissza semmi sem, ezt tudjuk :)
A mi csapatunk volt a legnyüzsisebb, leghangosabb, sok régi ismerős túratárs újra egymásra talált, viszont nagyon sok új arc is volt, aminek nagyon örültünk. A mi csapatunk az egyetlen Budapesten, aki arra képes, hogy azonnal befogadja az újonnan jövőket. Dicséret érte mindenkinek.
Nooo...
9 óra... indulás a 61-es villamossal Hűvösvölgybe (ott is volt pár csatlakozó) .
Túravezetőnk "felhúzta" a kesztyűt - több mint negyvenen voltunk, külön villamos is járt volna :) - fél óra múlva már a Nagykovácsi felé tartó buszon voltunk. Úti célunk ugye Nagykovácsi, majd Nagyszénás - Muflon Itató és végül le Budaliget - úticélunk végállomása.
Hömpölygött a csapat, ment mindenki szépen egymás után - ment a barátkozás, ismerkedés. Ezt jól is tették barátaink, mert akkora köd volt, hogy húsz méterre előre nem lehetett látni, de ha ismerjük egymást, ha netán valaki lemaradt volna a nagy ködben - tudjuk azonosítani - ki is volt az.
Ahogy beindultunk az erdőbe, megjelent az első gomba (ehető tintagomba) a gombászok mindjárt vérszemet kaptak (volt is miért :)), mert ha megjelenik az első gomba, akkor van remény arra, hogy több is lesz.
Sajnos egész nyáron a nagy szárazság miatt, nélkülöznünk kellett e finom csemegét, de most az októberi eső és a novemberi enyhe idő kimozdította az alvókat az avarból és hihetetlen mennyiségű őzláb, fenyőpereszke, szürkelaska, fehér tölcsérgomba, meg ezer más fajta dugta elő fejecskéjét - legnagyobb örömünkre.
Szedtük is rendületlenül - a nagy köd nehezítette "munkánkat", de igyekeztünk semmit sem otthagyni, és nagyon rendesek voltak túratársaink (akik nem szedték) mindig kurjongattak, hogy itt is van egy, ott is van egy - mi meg csak kapkodtuk és pakoltuk az erdő ajándékát.
Azt azért el szeretném mondani minden kedves olvasómnak, hogy gombát csak úgy szabad leszedni, ha a túra végeztével el is viszik a gombákat bevizsgáltatni, mert ezek a kis ártatlanok életeket olthatnak ki, és mindig az lebegjen mindenki előtt - bármennyire ismeri is a gombákat - hogy életekkel játszunk, ha nem mutatjuk meg szakembernek. Utána már szabad a gazda, a lassan összegyűjtött gombát szépen szortírozni kell fajtánként, utána megtisztítani, majd jöhet a fazék pörköltnek, ragunak - míg az őzláb a legfinomabb rántva egy szép vasárnapi ebédre :)
De menjünk tovább szépen, ahogy az utunk is halad, haladna.... ha meg lettek volna a jelek, de nem elég a negyven ember, a hatalmas köd, még a kék jel sincs meg, az már katasztrofális egy túravezető életében. Lacink összeomlani látszik - ajajajaj - valamit tenni kell - jó páran elindultak Nagykovácsi felé, azokat is vissza kellett telegrafálni - a mag - az a harminc ember toporogva várta mit is fogunk csinálni, de Lacink fújt egy nagyot, majd jól belélegezte a tüdőt hasító jó levegőt - előre mutatott és azt mondta - irány vissza ötszáz métert - vagy megtaláljuk a kék jelet, vagy nem.
Megtaláltuk.
Egy maszat kőre volt felfestve (csak nagy szerencsével lehet észrevenni), de megvan.
Szép tanösvényen haladt utunk, hihetetlen szép helyen jártunk, a sok faritkaság és a nagy köd megtette a magáét, mindenki ámult és bámult, hogy milyen csodálatos ez a vidék. Kiélveztük a táj szépségét - és mivel már nagyon kezdett sötétedni, igyekeznünk kellett kifelé az erdőből, nehogy ránk esteledjen (a köd miatt amúgy is sötét volt egész nap).
Laci nem csak a kesztyűt, hanem a nyúlcipőt is felvette, mentünk utána, mint a kis önkéntesek, lassan leértünk a Muflon Itatóhoz (kocsma), itt pihentünk egy kicsit, hisz’ egész nap meg sem álltunk, mi gombászok még annyira sem :) - volt forralt bor aranyáron, aki itta itta, aki nem, nem - előkerültek az elemózsiák is, és miután feltöltődtünk - irány hazafelé. Ahogy kiértünk, a 157-es már éppen indulófélben volt, de megvárt mindenkit és akkor kezdődött az igaz megpróbáltatás :)
A hullámvasút csigajárat volt hozzá képest, mi a nagy kanyarok miatt ugyancsak beterítettük egymást, dülöngéltünk jobbra-balra, volt kacagás, zengett a busz rendesen, hol kidőltünk, hol bedőltünk - ahogy a buszsofőrnek éppen jólesett - de ez a jókedv mindenkit felderített - a fáradtság elszállt - ha rajtunk múlott volna és nem lett volna éjszaka, visszafordultunk volna még pár kilométert menni :)
Kedves Túratársaim!
Reméljük mindenki jól érezte magát ezen az izgalmas túrán és máskor is megtisztelik körünket azzal, hogy eljönnek velünk túrázni, mert az élmények nem a szobában a TV előtt születnek, hanem egyebek közt a szabadban a friss levegőn, kirándulva, túrázva - barátok és ismerősök között.
2009. november 21.
tigriske
fotók:
http://www.setafika.hu/new/
http://www.orszagjarok.fw.hu/
http://kiscsavargo.fw.hu/
Sziasztok !
Újra itt :)
Megint megtelt a Moszkva tér. Kilenc órakor csapatok álltak készen indulásra, mint ahogy mi is, holott nagyon szürke és ködös volt az idő, de a kalandvágyókat nem riassza vissza semmi sem, ezt tudjuk :)
A mi csapatunk volt a legnyüzsisebb, leghangosabb, sok régi ismerős túratárs újra egymásra talált, viszont nagyon sok új arc is volt, aminek nagyon örültünk. A mi csapatunk az egyetlen Budapesten, aki arra képes, hogy azonnal befogadja az újonnan jövőket. Dicséret érte mindenkinek.
Nooo...
9 óra... indulás a 61-es villamossal Hűvösvölgybe (ott is volt pár csatlakozó) .
Túravezetőnk "felhúzta" a kesztyűt - több mint negyvenen voltunk, külön villamos is járt volna :) - fél óra múlva már a Nagykovácsi felé tartó buszon voltunk. Úti célunk ugye Nagykovácsi, majd Nagyszénás - Muflon Itató és végül le Budaliget - úticélunk végállomása.
Hömpölygött a csapat, ment mindenki szépen egymás után - ment a barátkozás, ismerkedés. Ezt jól is tették barátaink, mert akkora köd volt, hogy húsz méterre előre nem lehetett látni, de ha ismerjük egymást, ha netán valaki lemaradt volna a nagy ködben - tudjuk azonosítani - ki is volt az.
Ahogy beindultunk az erdőbe, megjelent az első gomba (ehető tintagomba) a gombászok mindjárt vérszemet kaptak (volt is miért :)), mert ha megjelenik az első gomba, akkor van remény arra, hogy több is lesz.
Sajnos egész nyáron a nagy szárazság miatt, nélkülöznünk kellett e finom csemegét, de most az októberi eső és a novemberi enyhe idő kimozdította az alvókat az avarból és hihetetlen mennyiségű őzláb, fenyőpereszke, szürkelaska, fehér tölcsérgomba, meg ezer más fajta dugta elő fejecskéjét - legnagyobb örömünkre.
Szedtük is rendületlenül - a nagy köd nehezítette "munkánkat", de igyekeztünk semmit sem otthagyni, és nagyon rendesek voltak túratársaink (akik nem szedték) mindig kurjongattak, hogy itt is van egy, ott is van egy - mi meg csak kapkodtuk és pakoltuk az erdő ajándékát.
Azt azért el szeretném mondani minden kedves olvasómnak, hogy gombát csak úgy szabad leszedni, ha a túra végeztével el is viszik a gombákat bevizsgáltatni, mert ezek a kis ártatlanok életeket olthatnak ki, és mindig az lebegjen mindenki előtt - bármennyire ismeri is a gombákat - hogy életekkel játszunk, ha nem mutatjuk meg szakembernek. Utána már szabad a gazda, a lassan összegyűjtött gombát szépen szortírozni kell fajtánként, utána megtisztítani, majd jöhet a fazék pörköltnek, ragunak - míg az őzláb a legfinomabb rántva egy szép vasárnapi ebédre :)
De menjünk tovább szépen, ahogy az utunk is halad, haladna.... ha meg lettek volna a jelek, de nem elég a negyven ember, a hatalmas köd, még a kék jel sincs meg, az már katasztrofális egy túravezető életében. Lacink összeomlani látszik - ajajajaj - valamit tenni kell - jó páran elindultak Nagykovácsi felé, azokat is vissza kellett telegrafálni - a mag - az a harminc ember toporogva várta mit is fogunk csinálni, de Lacink fújt egy nagyot, majd jól belélegezte a tüdőt hasító jó levegőt - előre mutatott és azt mondta - irány vissza ötszáz métert - vagy megtaláljuk a kék jelet, vagy nem.
Megtaláltuk.
Egy maszat kőre volt felfestve (csak nagy szerencsével lehet észrevenni), de megvan.
Szép tanösvényen haladt utunk, hihetetlen szép helyen jártunk, a sok faritkaság és a nagy köd megtette a magáét, mindenki ámult és bámult, hogy milyen csodálatos ez a vidék. Kiélveztük a táj szépségét - és mivel már nagyon kezdett sötétedni, igyekeznünk kellett kifelé az erdőből, nehogy ránk esteledjen (a köd miatt amúgy is sötét volt egész nap).
Laci nem csak a kesztyűt, hanem a nyúlcipőt is felvette, mentünk utána, mint a kis önkéntesek, lassan leértünk a Muflon Itatóhoz (kocsma), itt pihentünk egy kicsit, hisz’ egész nap meg sem álltunk, mi gombászok még annyira sem :) - volt forralt bor aranyáron, aki itta itta, aki nem, nem - előkerültek az elemózsiák is, és miután feltöltődtünk - irány hazafelé. Ahogy kiértünk, a 157-es már éppen indulófélben volt, de megvárt mindenkit és akkor kezdődött az igaz megpróbáltatás :)
A hullámvasút csigajárat volt hozzá képest, mi a nagy kanyarok miatt ugyancsak beterítettük egymást, dülöngéltünk jobbra-balra, volt kacagás, zengett a busz rendesen, hol kidőltünk, hol bedőltünk - ahogy a buszsofőrnek éppen jólesett - de ez a jókedv mindenkit felderített - a fáradtság elszállt - ha rajtunk múlott volna és nem lett volna éjszaka, visszafordultunk volna még pár kilométert menni :)
Kedves Túratársaim!
Reméljük mindenki jól érezte magát ezen az izgalmas túrán és máskor is megtisztelik körünket azzal, hogy eljönnek velünk túrázni, mert az élmények nem a szobában a TV előtt születnek, hanem egyebek közt a szabadban a friss levegőn, kirándulva, túrázva - barátok és ismerősök között.
2009. november 21.
tigriske
fotók:
http://www.setafika.hu/new/
http://www.orszagjarok.fw.hu/
http://kiscsavargo.fw.hu/
