.jpg "2013 március")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2014 március")
.jpg "2012 december")
.jpg "2014 március")
.jpg "2010 szeptember")
Sziasztok!
Újra itt :)
Az Országjárók Köre idén is megtartotta hagyományos Mikulás túráját, mint minden évben, most is nagyon sokan voltunk.
Egy iskola két osztálya is látni akarta a Mikulást, ezért felkerekedett a túrára, hogy velünk tartson ezen a napon.
Ha hiszitek, hanem -több mint százan voltunk. Ha neveztünk volna a Gueniss rekordra, ezt biztosan megnyertük volna. De ajánlom ötletnek, próbáljuk ki jövőre. Laci!
Magas a léc, ugorjunk át rajta, próbáljunk benevezni 2010-ben a biztos nyerés reményében.
A legkisebb gyermek egy éves a volt, a legidősebb... nos, azt ki tudja, mert a megszokott csapatunk is ott volt szép számmal, régiek és újak egyaránt, ezért nem lehetett behatárolni az életkort :).
Ha túráról van szó, akkor hajlandóak vagyunk elfeledni korunkat - egyaránt gyerekek vagyunk megint - mert játékosak, vidámak és kíváncsiak vagyunk és nyitottak az élet szépségeire. De ez így van rendjén, maradjunk mindig örökifjak, ez éltessen bennünket sokáig.
Moszkva téren találkoztunk, a gyerekek Normafánál csatlakoztak hozzánk. Több busszal mentünk fel, hogy más is felférjen, mert elég sokan mennek kirándulni kilenc óra tájékán Normafa felé.
Útnak indultunk Makkosmária felé, gyönyörű szép időben, ugyan egy kicsit párás volt a levegő, de az alkalomhoz illő - hideg nem volt, eső nem esett - pont túrázásra szabott hőmérséklettel.
Leértünk Makkosmáriára. Ott meglepetés várt Benünnket, mert az öreg fák között gyönyörű fedett helyet csináltak. Nagy hosszú asztal várt szép hosszú padokkal, ugyan körül volt egy szalaggal kerítve, de gondoltuk - felavatjuk Szent Miklós napján - és mindjárt birtokba is vettük. Köszönet érte, ez nagyon kellett már a nagy réten, ahol igen kevés volt a pihenési alkalmatosság, de itt már egy nagyobb csapat is leülhet kényelmesen sziesztázni.
"Mikulásunk" elvonult átöltözni, mi szelíden lemaradtunk addig - ne zavarjuk a cuccolásban - ment a tracsi, a fotózás, a nevetgélés - majd megjelent a Télapó is, nagy fehér szakállával. A kisiskolások énekelve várták, kaptak is érte ajándékot bőven, előkerültek a csomagok, gyümölcsök, és előkerültek a finomságok is - szaloncukrok, édességek, sósak, mákosok, töltöttek - pazar volt... a legfinomabb - most egy püspökkenyér volt - dicséret a háziasszonynak érte - igazi ritkaság, köszönjük szépen.
Majd miután kitomboltuk éhségünket -miközben a gyerekek hancúroztak, játszottak, a Mikulás is átöltözött túravezetőnek, kígyózó sorban (fotó) - elindultunk Budakeszi felé - ott volt a túra vége (márakinek), mert nem igazán szándékoztunk még hazamenni ebben a nagyon szép időben.
A társaság nagy része és a gyerekek Budakeszin buszra szálltak - másik Mikulást keresni, mi - a csapat - pedig tovább mentünk a Vadaspark felé, még egy kicsit kóricálni, hiszen délben nem szoktunk még hazafelé tartani.
A Vadaspark pihenőjében előkerültek az elemózsiák, a megmaradt édességek és miegymás, jó hangulatban uzsonnáztunk, mókáztunk, fotóztunk, ott is volt mikulás, őt is meginterjúvoltuk, gyerekek lovagoltak a pónikon, úgyhogy nagyon hangulatos volt - tetszett nagyon.
A kis farmon az állatok kíváncsian bújtak elő, a kecskék, birkák fejüket dugdosták ki a lécek között, nyelvükkel tarisznyánkat rángatták, huncutkodtak, mi meg élveztük - a csacsi elbőgte magát jó hangosan, lett ezen móka megint - hogy bőg a szamár, eső lesz - de szerencsére nem jött be a mondás, ment minden a maga útján - a megszokott medrében.
Félórai pihenés után újra elindultunk hazafelé és az erdőn keresztül értük el a Budakeszi utat, ahol felszálltunk a 22-es buszra, és mentünk be a városba.
Ez a Mikulás túra is nagyon jól sikerült - élveztük minden percét - köszönjük szépen túravezetőnknek - Lacinknak - hogy gazdag, szép élményben részesített bennünket ezen a napon is. Köszönet azért is, hogy felvállalta a Mikulás szerepét, megörvendeztetve ezzel több, mint hatvan gyermeket, szülőket, túratársakat egyaránt.
2009. december 5.
tigriske
Újra itt :)
Az Országjárók Köre idén is megtartotta hagyományos Mikulás túráját, mint minden évben, most is nagyon sokan voltunk.
Egy iskola két osztálya is látni akarta a Mikulást, ezért felkerekedett a túrára, hogy velünk tartson ezen a napon.
Ha hiszitek, hanem -több mint százan voltunk. Ha neveztünk volna a Gueniss rekordra, ezt biztosan megnyertük volna. De ajánlom ötletnek, próbáljuk ki jövőre. Laci!
Magas a léc, ugorjunk át rajta, próbáljunk benevezni 2010-ben a biztos nyerés reményében.
A legkisebb gyermek egy éves a volt, a legidősebb... nos, azt ki tudja, mert a megszokott csapatunk is ott volt szép számmal, régiek és újak egyaránt, ezért nem lehetett behatárolni az életkort :).
Ha túráról van szó, akkor hajlandóak vagyunk elfeledni korunkat - egyaránt gyerekek vagyunk megint - mert játékosak, vidámak és kíváncsiak vagyunk és nyitottak az élet szépségeire. De ez így van rendjén, maradjunk mindig örökifjak, ez éltessen bennünket sokáig.
Moszkva téren találkoztunk, a gyerekek Normafánál csatlakoztak hozzánk. Több busszal mentünk fel, hogy más is felférjen, mert elég sokan mennek kirándulni kilenc óra tájékán Normafa felé.
Útnak indultunk Makkosmária felé, gyönyörű szép időben, ugyan egy kicsit párás volt a levegő, de az alkalomhoz illő - hideg nem volt, eső nem esett - pont túrázásra szabott hőmérséklettel.
Leértünk Makkosmáriára. Ott meglepetés várt Benünnket, mert az öreg fák között gyönyörű fedett helyet csináltak. Nagy hosszú asztal várt szép hosszú padokkal, ugyan körül volt egy szalaggal kerítve, de gondoltuk - felavatjuk Szent Miklós napján - és mindjárt birtokba is vettük. Köszönet érte, ez nagyon kellett már a nagy réten, ahol igen kevés volt a pihenési alkalmatosság, de itt már egy nagyobb csapat is leülhet kényelmesen sziesztázni.
"Mikulásunk" elvonult átöltözni, mi szelíden lemaradtunk addig - ne zavarjuk a cuccolásban - ment a tracsi, a fotózás, a nevetgélés - majd megjelent a Télapó is, nagy fehér szakállával. A kisiskolások énekelve várták, kaptak is érte ajándékot bőven, előkerültek a csomagok, gyümölcsök, és előkerültek a finomságok is - szaloncukrok, édességek, sósak, mákosok, töltöttek - pazar volt... a legfinomabb - most egy püspökkenyér volt - dicséret a háziasszonynak érte - igazi ritkaság, köszönjük szépen.
Majd miután kitomboltuk éhségünket -miközben a gyerekek hancúroztak, játszottak, a Mikulás is átöltözött túravezetőnek, kígyózó sorban (fotó) - elindultunk Budakeszi felé - ott volt a túra vége (márakinek), mert nem igazán szándékoztunk még hazamenni ebben a nagyon szép időben.
A társaság nagy része és a gyerekek Budakeszin buszra szálltak - másik Mikulást keresni, mi - a csapat - pedig tovább mentünk a Vadaspark felé, még egy kicsit kóricálni, hiszen délben nem szoktunk még hazafelé tartani.
A Vadaspark pihenőjében előkerültek az elemózsiák, a megmaradt édességek és miegymás, jó hangulatban uzsonnáztunk, mókáztunk, fotóztunk, ott is volt mikulás, őt is meginterjúvoltuk, gyerekek lovagoltak a pónikon, úgyhogy nagyon hangulatos volt - tetszett nagyon.
A kis farmon az állatok kíváncsian bújtak elő, a kecskék, birkák fejüket dugdosták ki a lécek között, nyelvükkel tarisznyánkat rángatták, huncutkodtak, mi meg élveztük - a csacsi elbőgte magát jó hangosan, lett ezen móka megint - hogy bőg a szamár, eső lesz - de szerencsére nem jött be a mondás, ment minden a maga útján - a megszokott medrében.
Félórai pihenés után újra elindultunk hazafelé és az erdőn keresztül értük el a Budakeszi utat, ahol felszálltunk a 22-es buszra, és mentünk be a városba.
Ez a Mikulás túra is nagyon jól sikerült - élveztük minden percét - köszönjük szépen túravezetőnknek - Lacinknak - hogy gazdag, szép élményben részesített bennünket ezen a napon is. Köszönet azért is, hogy felvállalta a Mikulás szerepét, megörvendeztetve ezzel több, mint hatvan gyermeket, szülőket, túratársakat egyaránt.
2009. december 5.
tigriske
