.jpg "2012 március")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2013 március")
.jpg "2005 december")
.jpg "2010 szeptember")
.jpg "2009 december")
A h**** nem az ön készülékében van, puncs versus forralt bor, Stonehenge a Mecseken, mint új divatirányzat, és ha kimarad a madártávlat, marad a visszatérés vágya.
Az idei első túrámra készülvén, érdekes előjátékkal szúrtam el a kommunikációs elérhetőségeim egyik tárházát. Mivel a telefonszámom újra cseréltem november végén, gondoltam megadom az alapadatoknál, így elérhet az, aki emelné a túrám fényét a jelenlétével. Voltam akkora ökör ( az önkritika derék dolog ), hogy az utolsó 3 számjegyet felcseréltem, és kerek japán rajzfilmfigura szemekkel csodálkoztam a reklamáló Tibire, hogy ugyan már hogy lehet valaki ennyire tök( mármint én ) ... Ez van, tényleg elk***rtam.. Nem kicsit... Nagyon, szóval Mea Culpa, és bizony : " A hülye nem az Önök készülékében van ".
Prológusnak talán ennyi elég is, úgyhogy hajrá a lényegre. Ha már egy titkot két ember tud, az már hír is lehet... de ha egy ember helyett kettő jön el egy túrára, az már akár tömegként is felfogható. Tibi tiszteletét tette a meghirdetett bemelegítő körömön, így nem voltam egyedül...ergo : többen voltunk...: Ketten
Szóval a megbeszélt találkozóhelyen "gyűltünk" össze, és indulás előtt töltődtünk fel Teca mama forró teájával indítva a napot. ( azóta nincs szőr a nyelvemen ). Nagytiszteletű túratársam gondolatait megerősítve : Valóban roppant csinos lányok fogadtak az étteremben, és derítettek kedvre minket jelenlétükkel az indulás előtti pár percben. Több érkezőt is láttam hátizsákokkal, túrázáshoz megfelelő felszereléssel, de egyikük sem a duónkhoz csatlakozó delikvens volt, így 10:10-kor : INDULÁS
Frakk - aki valóban a macskák réme - mellénk szegődött az Éger völgyi tóig, ahol kisvártatva egy felbőszült németjuhász késztette megfutamodásra, úgyhogy csak pár percig élveztük a négylábú társaságát. A K+ -on haladva a völgyben a legújabb őrület ( számomra legalábbis ) megnyilvánulásai miatt kapkodtuk a fejünket, mert mindenfelé amolyan " Mini stonehenge " -ekként felépített képzőművészeti alkotások tarkították az útvonalat. Itt is, ott is... Na mind1
Szóval balra el, fel a Piroson a Farkas forrás felé. Odafent egy kisebb szuszanatnyi megállomás.. A tea még meleg, iható, Tibi forralt bora is kopik a termoszból, majd egy kisebb eszmecserével felvázolom a puncs okozta élvezetek lehetőségét, a forralt borral szemben.. Az állás 1:0 a puncs javára....részemről. Aki még nem ivott, javaslom a kipróbálását. Tibit meggyőztem. De az ígért recept még elküldésre vár
Gyerünk tovább.
A Szuadó-tetőre érve nosztalgiával idézem fel a 2008 augusztusi útvonalat, amikor erre járva sem a Fenyves, sem a Jancsi forrás nem oltotta a társaság szomját. Pedig még ez is szerepelt a leírásban : "Forrással tele van a környék, de azért készülni kell vízzel " .... Na akkor nem volt..már mint víz... Most annál inkább. Pár fotó, és haladunk tovább. A Rákos völgy környékén örömmel konstatáljuk, hogy bizony az a fényes izé, amit napnak hívunk, és már napok óta nem láttuk, most megtisztel annyira, hogy ki is süssön a kedvünkért.
Tibi állandó helyzetjelentéssel szolgál a szütyőjén lógó minihőmérőről, és hálásan állapítjuk meg, hogy csak ritkán csökken a hőmérséklet -2 fok alá. Igaz a minimális napfény sem elég, hogy a +3-at meghaladja. Na ne máááár. Még ennek is tudunk örülni A PZ kereszteződésnél újabb pihenő, ahol egy magányos kopjafára leszünk figyelmesek, elkattan pár fotó, és a digitális fényképezőgépek pazar lehetőségeit kihasználva még egy időzített fotó is kerül a memóriakártyára. Amúgy " spontán " kép gyanánt ( Na ezen jót röhögtünk ).
Pár perc múlva elérjük a szebb napokat látott Petőcz akna elhagyatott területét, ahol annó szorgos bányász bácsik termelték az uránércet a mély sötétből a szép napfényre. Most már csak egy betonlap jelzi a valamikori építmény helyét, és egy méretes - gravírozott kavics, némi információval, adatokkal az erre tévedő tudásraszomjas túristák számára. Katt-katt...nyomás tovább. Innen már csak visszafelé.
Kék-Kék háromszög, felfelé caplatunk, a Jakab hegy északi oldalán. Jól hallható a mecseki hód jellegzetes hangja ( Favagus benzinus - gy.k. : láncfűrész ), majd egy brutális mennyiségű fával megpakolt teherautó ( Diesellus negyutemia ) döcög el mellettünk, kellőképpen feltörve a fagyott utat. Köszönjük.
A nyári időben a lomboktól szinte alig látható több száz halomsírt végre sikerül lencsevégre kapni, pár másodperces néma csenddel adózunk az eltemetettek emlékére, majd megcélozzuk a kolostorromokat. Itt már melegszik egy négyfős társaság a sebtében odakészített tűz mellett, de mi a kápolna részét választjuk a jól megérdemelt ebédszerűség elfogyasztására. Tibi által többször kínált forralt bort újfent visszautasítom, mondván a yard kevésbé toleráns kis hazánk területén, ha túl kevés vért talál az alkoholomban.
A közel fagypontos időben kellő lelkierőt gyűjtök az átnedvesedett ruházatom kicserélésére, lekerül a kabát, pulóver, majd a póló is, hogy a megfelelően száraz ruházattal cserélhessem le azokat. Hideg van... Asszem akár még üveget is lehetne vágni a mellbimbómmal. De meg kell tenni. Cca 20 perc után továbbhaladunk, és Tibi elé tárom a Zsongor kő látványát, megosztva vele a hozzá tartozó legendát is. Sajna a köd miatt alig 10 méternyi a látótávolság, de talán így még izgibb a terület. Kicsit később megkockáztatjuk a leereszkedést a Babás szerkövekig, az útvonal félelmetesen " vadregényes " , és " sejtelmes ", hogy a képekhez hozzászólók szavait idézzem. Esélyünk sincs, hogy a kilátásban gyönyörködjünk, az időjárásfelelős könyörtelen. Még jó, hogy Holle anyó szabadnapos, így a havazás legalább kimaradt a programból. Elkészülnek a fotók, megvillogtatom a kővé vált nászmenettel kapcsolatos folklór-tárházamat, és megkezdjük az ereszkedést vissza a kiindulási pont felé. Tibi elhatározza, hogy amolyan Schwarzenegger módra fog "I'll be back"-ni erre a területre, hogy az elmaradt távolbanézést pótolja ( tán még kormányzó is lehet belőle... )
Délutánba hajlott az idő, és 15:00 óra magasságában ez eddig 2 - 3 fokot most már - 5 - 6-nak érzem.
Útközben összefutunk pár benszülöttel, akik a vizsláikat futtatják az Éger tetői tornapálya területén. Röpke közvéleménykutatásom után Tibi eltekint a kilátóba történő felmászástól, és a - Barbinak annó nagy örömet okozó -hintázás is elmarad az egyébként EU konform játszótér területén.
Az idő is fogy, Tibinek el kell érnie a vonatát, de azzal nem lesz gond. A számítások alapján alig 20 perces difivel érünk vissza a panzióhoz, ahol a barna sör lecsúszik, de szerény személyem megelégszik a szprájttal.
Szóval nagyvonalakban asszem.... ennyi. Talán legközelebb többen is élvezhetik a Mecsek adta szépségeket, és a kilátásban gyönyörködés lehetősége is szélesebb skálán mozog majd.
Most csak ennyi jutott, de nekünk még ez is remek volt.
Üdv.
Senior
Az idei első túrámra készülvén, érdekes előjátékkal szúrtam el a kommunikációs elérhetőségeim egyik tárházát. Mivel a telefonszámom újra cseréltem november végén, gondoltam megadom az alapadatoknál, így elérhet az, aki emelné a túrám fényét a jelenlétével. Voltam akkora ökör ( az önkritika derék dolog ), hogy az utolsó 3 számjegyet felcseréltem, és kerek japán rajzfilmfigura szemekkel csodálkoztam a reklamáló Tibire, hogy ugyan már hogy lehet valaki ennyire tök( mármint én ) ... Ez van, tényleg elk***rtam.. Nem kicsit... Nagyon, szóval Mea Culpa, és bizony : " A hülye nem az Önök készülékében van ".
Prológusnak talán ennyi elég is, úgyhogy hajrá a lényegre. Ha már egy titkot két ember tud, az már hír is lehet... de ha egy ember helyett kettő jön el egy túrára, az már akár tömegként is felfogható. Tibi tiszteletét tette a meghirdetett bemelegítő körömön, így nem voltam egyedül...ergo : többen voltunk...: Ketten
Szóval a megbeszélt találkozóhelyen "gyűltünk" össze, és indulás előtt töltődtünk fel Teca mama forró teájával indítva a napot. ( azóta nincs szőr a nyelvemen ). Nagytiszteletű túratársam gondolatait megerősítve : Valóban roppant csinos lányok fogadtak az étteremben, és derítettek kedvre minket jelenlétükkel az indulás előtti pár percben. Több érkezőt is láttam hátizsákokkal, túrázáshoz megfelelő felszereléssel, de egyikük sem a duónkhoz csatlakozó delikvens volt, így 10:10-kor : INDULÁS
Frakk - aki valóban a macskák réme - mellénk szegődött az Éger völgyi tóig, ahol kisvártatva egy felbőszült németjuhász késztette megfutamodásra, úgyhogy csak pár percig élveztük a négylábú társaságát. A K+ -on haladva a völgyben a legújabb őrület ( számomra legalábbis ) megnyilvánulásai miatt kapkodtuk a fejünket, mert mindenfelé amolyan " Mini stonehenge " -ekként felépített képzőművészeti alkotások tarkították az útvonalat. Itt is, ott is... Na mind1
Szóval balra el, fel a Piroson a Farkas forrás felé. Odafent egy kisebb szuszanatnyi megállomás.. A tea még meleg, iható, Tibi forralt bora is kopik a termoszból, majd egy kisebb eszmecserével felvázolom a puncs okozta élvezetek lehetőségét, a forralt borral szemben.. Az állás 1:0 a puncs javára....részemről. Aki még nem ivott, javaslom a kipróbálását. Tibit meggyőztem. De az ígért recept még elküldésre vár
Gyerünk tovább.
A Szuadó-tetőre érve nosztalgiával idézem fel a 2008 augusztusi útvonalat, amikor erre járva sem a Fenyves, sem a Jancsi forrás nem oltotta a társaság szomját. Pedig még ez is szerepelt a leírásban : "Forrással tele van a környék, de azért készülni kell vízzel " .... Na akkor nem volt..már mint víz... Most annál inkább. Pár fotó, és haladunk tovább. A Rákos völgy környékén örömmel konstatáljuk, hogy bizony az a fényes izé, amit napnak hívunk, és már napok óta nem láttuk, most megtisztel annyira, hogy ki is süssön a kedvünkért.
Tibi állandó helyzetjelentéssel szolgál a szütyőjén lógó minihőmérőről, és hálásan állapítjuk meg, hogy csak ritkán csökken a hőmérséklet -2 fok alá. Igaz a minimális napfény sem elég, hogy a +3-at meghaladja. Na ne máááár. Még ennek is tudunk örülni A PZ kereszteződésnél újabb pihenő, ahol egy magányos kopjafára leszünk figyelmesek, elkattan pár fotó, és a digitális fényképezőgépek pazar lehetőségeit kihasználva még egy időzített fotó is kerül a memóriakártyára. Amúgy " spontán " kép gyanánt ( Na ezen jót röhögtünk ).
Pár perc múlva elérjük a szebb napokat látott Petőcz akna elhagyatott területét, ahol annó szorgos bányász bácsik termelték az uránércet a mély sötétből a szép napfényre. Most már csak egy betonlap jelzi a valamikori építmény helyét, és egy méretes - gravírozott kavics, némi információval, adatokkal az erre tévedő tudásraszomjas túristák számára. Katt-katt...nyomás tovább. Innen már csak visszafelé.
Kék-Kék háromszög, felfelé caplatunk, a Jakab hegy északi oldalán. Jól hallható a mecseki hód jellegzetes hangja ( Favagus benzinus - gy.k. : láncfűrész ), majd egy brutális mennyiségű fával megpakolt teherautó ( Diesellus negyutemia ) döcög el mellettünk, kellőképpen feltörve a fagyott utat. Köszönjük.
A nyári időben a lomboktól szinte alig látható több száz halomsírt végre sikerül lencsevégre kapni, pár másodperces néma csenddel adózunk az eltemetettek emlékére, majd megcélozzuk a kolostorromokat. Itt már melegszik egy négyfős társaság a sebtében odakészített tűz mellett, de mi a kápolna részét választjuk a jól megérdemelt ebédszerűség elfogyasztására. Tibi által többször kínált forralt bort újfent visszautasítom, mondván a yard kevésbé toleráns kis hazánk területén, ha túl kevés vért talál az alkoholomban.
A közel fagypontos időben kellő lelkierőt gyűjtök az átnedvesedett ruházatom kicserélésére, lekerül a kabát, pulóver, majd a póló is, hogy a megfelelően száraz ruházattal cserélhessem le azokat. Hideg van... Asszem akár még üveget is lehetne vágni a mellbimbómmal. De meg kell tenni. Cca 20 perc után továbbhaladunk, és Tibi elé tárom a Zsongor kő látványát, megosztva vele a hozzá tartozó legendát is. Sajna a köd miatt alig 10 méternyi a látótávolság, de talán így még izgibb a terület. Kicsit később megkockáztatjuk a leereszkedést a Babás szerkövekig, az útvonal félelmetesen " vadregényes " , és " sejtelmes ", hogy a képekhez hozzászólók szavait idézzem. Esélyünk sincs, hogy a kilátásban gyönyörködjünk, az időjárásfelelős könyörtelen. Még jó, hogy Holle anyó szabadnapos, így a havazás legalább kimaradt a programból. Elkészülnek a fotók, megvillogtatom a kővé vált nászmenettel kapcsolatos folklór-tárházamat, és megkezdjük az ereszkedést vissza a kiindulási pont felé. Tibi elhatározza, hogy amolyan Schwarzenegger módra fog "I'll be back"-ni erre a területre, hogy az elmaradt távolbanézést pótolja ( tán még kormányzó is lehet belőle... )
Délutánba hajlott az idő, és 15:00 óra magasságában ez eddig 2 - 3 fokot most már - 5 - 6-nak érzem.
Útközben összefutunk pár benszülöttel, akik a vizsláikat futtatják az Éger tetői tornapálya területén. Röpke közvéleménykutatásom után Tibi eltekint a kilátóba történő felmászástól, és a - Barbinak annó nagy örömet okozó -hintázás is elmarad az egyébként EU konform játszótér területén.
Az idő is fogy, Tibinek el kell érnie a vonatát, de azzal nem lesz gond. A számítások alapján alig 20 perces difivel érünk vissza a panzióhoz, ahol a barna sör lecsúszik, de szerény személyem megelégszik a szprájttal.
Szóval nagyvonalakban asszem.... ennyi. Talán legközelebb többen is élvezhetik a Mecsek adta szépségeket, és a kilátásban gyönyörködés lehetősége is szélesebb skálán mozog majd.
Most csak ennyi jutott, de nekünk még ez is remek volt.
Üdv.
Senior
