.jpg "2012 december")
.jpg "2016 december")
.jpg "2009 december")
.jpg "2013 december")
.jpg "2011 december")
Árpád-pihenő - Mátyás-hegy - Kiscell
Szalonnasütés
Sziasztok :)
Újra itt....
Nem untok még? Ha nem, akkor mesélek :)
Megint nagyon jó a kedvem - minden okom meg van rá, de nem csak nekem, hanem aki velem tartott a hócsavargásban - annak is :)
Nagyon szuper volt minden.
Igaz, az eleje a dolognak akadozott egy kicsit, mert akkora, de akkora hó esett szombat hajnalra, hogy nem tudtak közlekedni a buszok, villamosok - csak nagy nehézségekkel - ami pici késést jelentett párónknak, de sebaj, megvártunk mindenkit.
De a vonatok viszont hajszálpontosak - voltak, mesélte egyik vidéki túratársam, neki könnyebb volt beérni Bp-re, mint nekünk helyben közlekedni.
No, de minden jó, ha a vége jó, amíg várakoztunk sem estünk kétségbe, ismerkedtünk, mert jöttek újonnan érkezők is a túrára, a régiek meg már jóbarátként köszöntötték egymást, közben előszedtük a finom süteményt (almás pite lett beígérve, az is lett sütve :)) - ittunk egy kis meleget is hozzá, így lassan befutottak a későiek és indulhattunk a busszal fel a Rózsadombra - az Árpád-kilátóhoz.
Nagy pelyhekben hullt a hó - télapó most rázta meg a szakállát - de rendesen - nagyon látványos volt, a képeket, ha megnézitek, ugyancsak lehet látni a havazást rajta, viszont plusz fok volt, úgyhogy fázásnak nem volt helye - hamar felértünk az Árpád-kilátóhoz.
Ugyan tájat nem láttunk, akkora volt a hóáldás, de anélkül is tudtuk, merre van a Duna, a Gellért-hegy, a Budai-hegyek, vakon is láttuk, amit kellett. :)
Fotózkodtunk, nevetgéltünk, egyik túratársunk talált egy karácsonyfát, olyan két méter magasat, valaki ottfelejtette az ünnepek után - nekünk viszont kapóra jött, mert ugyanis mentünk szalonnát sütni a kedvenc helyünkre - és éppen azon tanakodtunk, miként csapjunk nagy lángokat, hogy megsüljenek a finomságok :)
Még az angyalok is velünk voltak - nekünk maradt ott ez a fa, vidéki túratársam még egy baltát is elővarázsolt valahonnan - így kényelmesen hasogatta a fákat a tűzre, én a főkolompos pedig, olajat csepegtettem a tűzre - kicsi túráslány és egy páran, az újságokat pakolta alá - úgyhogy volt égés rendesen, pár perc múlva készen állt minden a nagy szalonnasütéshez.
Hatalmas esernyők védték a szalonnákat, kolbászokat, kenyeret, hagymát és más finomságokat az asztalon, nehogy vizesek legyenek a nagy hóesésben, kis magnó is szólt közben - Elvis Presley hangja lágyan szólt a havas tájban - nagyon hangulatos volt, elhihetitek :) (Fotók.)
Jó két órát elszórakoztunk itt helyben - de egyszer minden véget ér, mindent megettünk - megittunk - irány az erdő, kezdődik a túra - így volt meghirdetve - először móka, utána munka :)
Visszafelé vettük az irányt a kilátóhoz, majd megindultunk Fenyőgyöngye felé - és fél órás séta után meg is érkeztünk oda, majd a kék sávon tovább menve - haladtunk tovább a Mátyás-hegy felé.
Innen nekem is új volt a táj, erre még nem jártam - úgy ahogy jó páran sem - négy km-es volt az út, de olyan volt, mintha tizenkettő lett volna - ugyanis a nagy hó próbára tette ügyességünket - hol le mentünk, hol fel, de hihetetlen szép tájon, végig fenyvesek kísértek bennünket, a fákon vastagon a hó, ennél szebbet el sem tudtunk volna képzelni.
Volt, ahol combközépig ért a hó, élveztem az "útcsinálást" - a bakancsom sem ázott be, ui. indulás előtt a villamoson jól bekentük szilikonos zsírral, úgyhogy egy életre elfelejthetem, mi az a beázás :)
Elmentünk a Mátyás-hegyi barlang mellett is - lekukucskáltunk, de az alját nem lehetett látni, olyan mély volt. A Mátyás-hegyi-barlangrendszer Magyarország második leghosszabb barlangja. A barlang méretét, keletkezési módját és formakincsét tekintve is különlegesnek mondható - de most nem barlangászni, hanem kirándulni jöttünk, úgyhogy mentünk is tovább az utunkon, azért fotókat csináltunk.
Két kőfejtés nyomait is láthattuk utunkon, le is fényképeztük, a mélyben - a völgyben - egy sátrat is láttunk pár emberrel - valószínű hontalan hazafiak találtak itt menedéket, nem mondom, nagyon romantikus helyet választottak az ottlakásra - nagyon tetszett - jó látvány volt a magasból nézve.
Lassan civilizált területre értünk, megközelítettük Kiscellt.
Óbuda-Kiscell egykori búcsújáróhely az Árpád-völgy és a Mátyás-hegy közötti dombon.
Hamarosan megláttuk a múzeumot is. A Kiscelli Múzeum nem csak Óbudának, hanem Budapestnek is egyik gyöngyszeme. A barokk épületegyüttes 1745 és 1760 között épült a trinitárius szerzetesek számára, akiket a Zichy család telepített le Óbudán. Körbejártuk, csináltunk pár képet, és ballagtunk tovább.
Négy óra volt már - ideje volt hazafelé indulni, de ide majd feljövök pár társammal ismét, mert a múzeum is, és a kiállítás is, ami benne van, nagyon érdekes látnivaló - többször láttam már, de nem elégszer :) - érdemes megnézni.
Kedves Barátaim!
Itt a túúúúúra vége - itt a mese vége, tizenöt túratársamnak köszönöm a megjelenést, nagyon jókat mókáztunk, nagyon jókat sütöggettünk, nagyon jót túrázgattunk, remélem senkinek sem lett izomláza a nagy hótól - hamarosan újra jövök egy új tervvel, ami szintén tele lesz élményekkel, nem fogtok unatkozni - megígérem.
tigriske
2010. január 30.
Fotók és beszámolók:
http://www.setafika.hu/new/ - tigriske - galéria- és élménybeszámolóra kattintva
http://www.turatars.com - itt is tigriske
http://kiscsavargo.fw.hu - privát - tájképek
Szalonnasütés
Sziasztok :)
Újra itt....
Nem untok még? Ha nem, akkor mesélek :)
Megint nagyon jó a kedvem - minden okom meg van rá, de nem csak nekem, hanem aki velem tartott a hócsavargásban - annak is :)
Nagyon szuper volt minden.
Igaz, az eleje a dolognak akadozott egy kicsit, mert akkora, de akkora hó esett szombat hajnalra, hogy nem tudtak közlekedni a buszok, villamosok - csak nagy nehézségekkel - ami pici késést jelentett párónknak, de sebaj, megvártunk mindenkit.
De a vonatok viszont hajszálpontosak - voltak, mesélte egyik vidéki túratársam, neki könnyebb volt beérni Bp-re, mint nekünk helyben közlekedni.
No, de minden jó, ha a vége jó, amíg várakoztunk sem estünk kétségbe, ismerkedtünk, mert jöttek újonnan érkezők is a túrára, a régiek meg már jóbarátként köszöntötték egymást, közben előszedtük a finom süteményt (almás pite lett beígérve, az is lett sütve :)) - ittunk egy kis meleget is hozzá, így lassan befutottak a későiek és indulhattunk a busszal fel a Rózsadombra - az Árpád-kilátóhoz.
Nagy pelyhekben hullt a hó - télapó most rázta meg a szakállát - de rendesen - nagyon látványos volt, a képeket, ha megnézitek, ugyancsak lehet látni a havazást rajta, viszont plusz fok volt, úgyhogy fázásnak nem volt helye - hamar felértünk az Árpád-kilátóhoz.
Ugyan tájat nem láttunk, akkora volt a hóáldás, de anélkül is tudtuk, merre van a Duna, a Gellért-hegy, a Budai-hegyek, vakon is láttuk, amit kellett. :)
Fotózkodtunk, nevetgéltünk, egyik túratársunk talált egy karácsonyfát, olyan két méter magasat, valaki ottfelejtette az ünnepek után - nekünk viszont kapóra jött, mert ugyanis mentünk szalonnát sütni a kedvenc helyünkre - és éppen azon tanakodtunk, miként csapjunk nagy lángokat, hogy megsüljenek a finomságok :)
Még az angyalok is velünk voltak - nekünk maradt ott ez a fa, vidéki túratársam még egy baltát is elővarázsolt valahonnan - így kényelmesen hasogatta a fákat a tűzre, én a főkolompos pedig, olajat csepegtettem a tűzre - kicsi túráslány és egy páran, az újságokat pakolta alá - úgyhogy volt égés rendesen, pár perc múlva készen állt minden a nagy szalonnasütéshez.
Hatalmas esernyők védték a szalonnákat, kolbászokat, kenyeret, hagymát és más finomságokat az asztalon, nehogy vizesek legyenek a nagy hóesésben, kis magnó is szólt közben - Elvis Presley hangja lágyan szólt a havas tájban - nagyon hangulatos volt, elhihetitek :) (Fotók.)
Jó két órát elszórakoztunk itt helyben - de egyszer minden véget ér, mindent megettünk - megittunk - irány az erdő, kezdődik a túra - így volt meghirdetve - először móka, utána munka :)
Visszafelé vettük az irányt a kilátóhoz, majd megindultunk Fenyőgyöngye felé - és fél órás séta után meg is érkeztünk oda, majd a kék sávon tovább menve - haladtunk tovább a Mátyás-hegy felé.
Innen nekem is új volt a táj, erre még nem jártam - úgy ahogy jó páran sem - négy km-es volt az út, de olyan volt, mintha tizenkettő lett volna - ugyanis a nagy hó próbára tette ügyességünket - hol le mentünk, hol fel, de hihetetlen szép tájon, végig fenyvesek kísértek bennünket, a fákon vastagon a hó, ennél szebbet el sem tudtunk volna képzelni.
Volt, ahol combközépig ért a hó, élveztem az "útcsinálást" - a bakancsom sem ázott be, ui. indulás előtt a villamoson jól bekentük szilikonos zsírral, úgyhogy egy életre elfelejthetem, mi az a beázás :)
Elmentünk a Mátyás-hegyi barlang mellett is - lekukucskáltunk, de az alját nem lehetett látni, olyan mély volt. A Mátyás-hegyi-barlangrendszer Magyarország második leghosszabb barlangja. A barlang méretét, keletkezési módját és formakincsét tekintve is különlegesnek mondható - de most nem barlangászni, hanem kirándulni jöttünk, úgyhogy mentünk is tovább az utunkon, azért fotókat csináltunk.
Két kőfejtés nyomait is láthattuk utunkon, le is fényképeztük, a mélyben - a völgyben - egy sátrat is láttunk pár emberrel - valószínű hontalan hazafiak találtak itt menedéket, nem mondom, nagyon romantikus helyet választottak az ottlakásra - nagyon tetszett - jó látvány volt a magasból nézve.
Lassan civilizált területre értünk, megközelítettük Kiscellt.
Óbuda-Kiscell egykori búcsújáróhely az Árpád-völgy és a Mátyás-hegy közötti dombon.
Hamarosan megláttuk a múzeumot is. A Kiscelli Múzeum nem csak Óbudának, hanem Budapestnek is egyik gyöngyszeme. A barokk épületegyüttes 1745 és 1760 között épült a trinitárius szerzetesek számára, akiket a Zichy család telepített le Óbudán. Körbejártuk, csináltunk pár képet, és ballagtunk tovább.
Négy óra volt már - ideje volt hazafelé indulni, de ide majd feljövök pár társammal ismét, mert a múzeum is, és a kiállítás is, ami benne van, nagyon érdekes látnivaló - többször láttam már, de nem elégszer :) - érdemes megnézni.
Kedves Barátaim!
Itt a túúúúúra vége - itt a mese vége, tizenöt túratársamnak köszönöm a megjelenést, nagyon jókat mókáztunk, nagyon jókat sütöggettünk, nagyon jót túrázgattunk, remélem senkinek sem lett izomláza a nagy hótól - hamarosan újra jövök egy új tervvel, ami szintén tele lesz élményekkel, nem fogtok unatkozni - megígérem.
tigriske
2010. január 30.
Fotók és beszámolók:
http://www.setafika.hu/new/ - tigriske - galéria- és élménybeszámolóra kattintva
http://www.turatars.com - itt is tigriske
http://kiscsavargo.fw.hu - privát - tájképek
