"Kalandtúra" Visegrádon
A mai túránk eredeti útvonala Visegrád-Disznózúg-Mátyás-hegy-Spartacus-ösvény alsó szakasza-Jenő kunyhó-Kaán forrás- Apátkúti völgy-Pilisszentlászló lett volna,de az elmúlt idő időjárásának köszönhetően,sok helyen földcsúszamlások voltak,ezért maradt Visegrád-Jenő kunyhó-Spartacus ösvény-Pilisszentlászló.
Szóval megrohamoztuk reggel az Újpest-Városkapu Visegrádra induló autóbuszát.Ekkor még mindenki jó kedvüen nevetgélt,nem tudván mi vár még ránk.
Visegrádon kiürült a busz,és mi belecsöppentünk a Visegrádi Palotajátékok kellős közepébe.Leálltunk egy darabig nézni a felvonulást.Én jó előre mentem,hogy fényképezni tudjak.Egyszercsak azt veszem észre,hogy senki ismerős nincs körülöttem.Fél pillanatra pánikba estem,hogy már az elején elvesztem,de aztán jó messze megláttam egy kis csoportot.No,uccu utánuk.Szerencsém volt,mert a mi kis csapatunk volt.
A piros háromszögön mentünk,de egy útelágazásnál nem tudtuk merre induljunk,mert a jelzés csak jóval beljebb volt.
Már az elején olyan kaptató volt,hogy mondtuk,a színtkülönbséget már most letudjuk,aztán majd csak egyenes úton megyünk.Egy újabb kereszteződésnél két hatalmas kutya rohant ki.A gazdája utánuk kiabált "Nem eszünk embert".Szerencsére szelidek voltak,és egy darabig velünk jöttek.Majd mi lefordultunk egy jelöletlen útra,és azon indultunk el a Jenő kunyhó felé.Már ez az út is nehéz volt,mert csak egy keskeny ösvény volt,ahol csak libasorban tudtunk menni.Egyik oldalon a meredek hegyoldal,a másikon hatalmas szakadék.Sokszor fel se mertem nézni,mert azonnal szédülni kezdtem.Vadregényes úton ,sok kidőlt fát átlépve,több szakadék,patakmeder felett átkelve érkeztünk el a Jenő kunyhóhoz.Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt,és megebédeltünk.Laci felkészített minket,hogy az út következő részén meglepetések fognak érni minket,legyünk nagyon ovatosak.Erre azért nem számítottunk.Eleinte még minden rendben volt,szépen haladtunk a keskeny ösvényen egymásután,Aztán jöttek a kidőlt fák.Itt már többször kellett nekem is segítség,mert olyan meredk volt a kerülő út,és annyira csúszott a lábunk alatt a talaj,hogy bízony,ha István,Béla és Rezső nem segítenek,nem tudom,hogy jutottam volna át.De ez után következett a feketeleves,mert az út egy része teljesen leszakadt,és csak a meredek hegyoldalon tudtunk átjutni.Szerencsére találkoztunk turistatársakkal,akik egy részen kötelet feszítettek ki,és így fel tudtunk menni a hegyoldalra,de a lejövetel,annál nehezebb volt,mert csak néhány fa ,rengeteg szikla és porladó föld volt. Ki nadrágféken,ki térden,kiaz oldalán csúszva próbált lejutni.Akik a végén voltak,azoknak könnyebb volt,mert a kötelet átrakták ,így abba kapaszkodva értek az útra.Sajnos az elején lévők jobban megküzdöttek.Mégegyszer ezer köszönet a három férfitársunknak,akik nagyon sokat segítettek.
Azt hittük,hogy most már biztonságosabb lesz az útunk,de megint kerülgetni kellett a kidőlt fákat,és a talaj pedig csúszott a lábunk alatt.Szerencsére épp bőrrel mindenki átjutott ezen a szakaszon is.Igaz kezünk-lábunk remegett.Egy útelágazásnál leálltunk egy kicsit.Itt Laci pár szóval mindenkit megdícsért,hogy éppségben át tudott jönni,söt az egyetlen velünk lévő kislányt még meg is tapsoltuk,hogy olyan ügyesen teljesítette ezt a nehéz feladatott.
Innen hatalmas növények között vezetett a keskeny ösvény ki az erdőből.Majd végre rendes úton mentünk,de hogy ne legyen minden tökéletes ,sehol árnyék,a nap pedig tűz.Végre találtunk egy nyomós kutat,ahol aztán elkezdődött a mosakodás és az ivás. Rohamléptekben indultunk a felfrissülés után Pilisszentlászlóra,hogy elérjük a 1/2 3-as buszt,mert utána csak két óra múlva jön.Szerencsénkre még volt arra is időnk,hogy a busz megálló melletti kocsmába beüljünk egy kis sörre,fagyira.
Hazafelé mindenki visszaemlegette a túra nehézségeit,de most már nevetni is tudtunk azon,hogy hogyan másztunk-csúsztunk a meredk hegyoldalon.Mondanom se kell a hátamon a blúz és a nadrágom merő kosz volt,de a lényeg hogy egészbe hazaértünk.
Köszönöm a sok segítséget és a még több élményt.Zsikezsoka /Herczeg Erzsi/
A mai túránk eredeti útvonala Visegrád-Disznózúg-Mátyás-hegy-Spartacus-ösvény alsó szakasza-Jenő kunyhó-Kaán forrás- Apátkúti völgy-Pilisszentlászló lett volna,de az elmúlt idő időjárásának köszönhetően,sok helyen földcsúszamlások voltak,ezért maradt Visegrád-Jenő kunyhó-Spartacus ösvény-Pilisszentlászló.
Szóval megrohamoztuk reggel az Újpest-Városkapu Visegrádra induló autóbuszát.Ekkor még mindenki jó kedvüen nevetgélt,nem tudván mi vár még ránk.
Visegrádon kiürült a busz,és mi belecsöppentünk a Visegrádi Palotajátékok kellős közepébe.Leálltunk egy darabig nézni a felvonulást.Én jó előre mentem,hogy fényképezni tudjak.Egyszercsak azt veszem észre,hogy senki ismerős nincs körülöttem.Fél pillanatra pánikba estem,hogy már az elején elvesztem,de aztán jó messze megláttam egy kis csoportot.No,uccu utánuk.Szerencsém volt,mert a mi kis csapatunk volt.
A piros háromszögön mentünk,de egy útelágazásnál nem tudtuk merre induljunk,mert a jelzés csak jóval beljebb volt.
Már az elején olyan kaptató volt,hogy mondtuk,a színtkülönbséget már most letudjuk,aztán majd csak egyenes úton megyünk.Egy újabb kereszteződésnél két hatalmas kutya rohant ki.A gazdája utánuk kiabált "Nem eszünk embert".Szerencsére szelidek voltak,és egy darabig velünk jöttek.Majd mi lefordultunk egy jelöletlen útra,és azon indultunk el a Jenő kunyhó felé.Már ez az út is nehéz volt,mert csak egy keskeny ösvény volt,ahol csak libasorban tudtunk menni.Egyik oldalon a meredek hegyoldal,a másikon hatalmas szakadék.Sokszor fel se mertem nézni,mert azonnal szédülni kezdtem.Vadregényes úton ,sok kidőlt fát átlépve,több szakadék,patakmeder felett átkelve érkeztünk el a Jenő kunyhóhoz.Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt,és megebédeltünk.Laci felkészített minket,hogy az út következő részén meglepetések fognak érni minket,legyünk nagyon ovatosak.Erre azért nem számítottunk.Eleinte még minden rendben volt,szépen haladtunk a keskeny ösvényen egymásután,Aztán jöttek a kidőlt fák.Itt már többször kellett nekem is segítség,mert olyan meredk volt a kerülő út,és annyira csúszott a lábunk alatt a talaj,hogy bízony,ha István,Béla és Rezső nem segítenek,nem tudom,hogy jutottam volna át.De ez után következett a feketeleves,mert az út egy része teljesen leszakadt,és csak a meredek hegyoldalon tudtunk átjutni.Szerencsére találkoztunk turistatársakkal,akik egy részen kötelet feszítettek ki,és így fel tudtunk menni a hegyoldalra,de a lejövetel,annál nehezebb volt,mert csak néhány fa ,rengeteg szikla és porladó föld volt. Ki nadrágféken,ki térden,kiaz oldalán csúszva próbált lejutni.Akik a végén voltak,azoknak könnyebb volt,mert a kötelet átrakták ,így abba kapaszkodva értek az útra.Sajnos az elején lévők jobban megküzdöttek.Mégegyszer ezer köszönet a három férfitársunknak,akik nagyon sokat segítettek.
Azt hittük,hogy most már biztonságosabb lesz az útunk,de megint kerülgetni kellett a kidőlt fákat,és a talaj pedig csúszott a lábunk alatt.Szerencsére épp bőrrel mindenki átjutott ezen a szakaszon is.Igaz kezünk-lábunk remegett.Egy útelágazásnál leálltunk egy kicsit.Itt Laci pár szóval mindenkit megdícsért,hogy éppségben át tudott jönni,söt az egyetlen velünk lévő kislányt még meg is tapsoltuk,hogy olyan ügyesen teljesítette ezt a nehéz feladatott.
Innen hatalmas növények között vezetett a keskeny ösvény ki az erdőből.Majd végre rendes úton mentünk,de hogy ne legyen minden tökéletes ,sehol árnyék,a nap pedig tűz.Végre találtunk egy nyomós kutat,ahol aztán elkezdődött a mosakodás és az ivás. Rohamléptekben indultunk a felfrissülés után Pilisszentlászlóra,hogy elérjük a 1/2 3-as buszt,mert utána csak két óra múlva jön.Szerencsénkre még volt arra is időnk,hogy a busz megálló melletti kocsmába beüljünk egy kis sörre,fagyira.
Hazafelé mindenki visszaemlegette a túra nehézségeit,de most már nevetni is tudtunk azon,hogy hogyan másztunk-csúsztunk a meredk hegyoldalon.Mondanom se kell a hátamon a blúz és a nadrágom merő kosz volt,de a lényeg hogy egészbe hazaértünk.
Köszönöm a sok segítséget és a még több élményt.Zsikezsoka /Herczeg Erzsi/