aedc77
105325
3d7a3c
e4f3d1
tavasz
2011 szeptember2014 december2015 szeptember2014 március2011 szeptember2010 szeptember

Medve szurdok, Raabklamm+pár érdekesség

(Szerző: Dr. Lada)
2010 augusztus 13 00:53
Ez nem is beszámoló, inkább csak egy vázlat a 3 napról, mert ezt a rengeteg szép élményt nem lehet néhány karakterbe beszorítani.

Első nap reggel jókedvvel nekiindult kis csapatunk az útnak, csak a határ előtt álltunk meg tankolni. Gyorsan átugrottunk a határon és már Güssingben voltunk, a Németújvári várnál. A felvonót épp javították, így én gyorsan kitúrtam egy geoládát, mire ezzel végeztem már működött is a felvonó. A csapat fele ezzel, a másik része aki nem tudta kivárni gyalog ment fel a várba, itt kigyönyörködtük magunkat és kellő mennyiségű fényképet készítettünk, majd lesétáltunk az autókhoz.
Innen pillanatok alatt Wörtenbergben voltunk ahol felmentünk a kilátóba. Ezután néhány várkastély és Bad Blumau fürdője következett az érdekes építészeti megoldásaival. Ezután a szállás volt a cél, miközben az A2 pálya völgyhídjában csodálkozhattunk.
A szállásra Telchamba ami 1200m-en fekszik feküzdöttük az autókat, átvettük az előre befűtött remek szállásunkat, majd irány az 1 km-re lévő Telcham tó. Itt a nemzetközi geocachingnak köszönhetően egy mesés kis tanösvényt jártunk végig. Mikor a végéhez értünk hirtelen leszakadt az ég, így a többség menekült a szállásra, Boldikrisza és én viszont megpróbáltuk kiszámolni a láda koordinátáit. A viharban megmásztunk egy szép hegyet, de a vak sötétben nem jutottunk a ládához, mivel mindenhol kerítésbe ütköztünk, mire visszaértünk a szállásra szó szerint bugyiig áztunk. Ezt azt hiszem Kriszta meg tudja erősíteni. :-)

Reggel kelés és irány a Medve szurdok, nekem vizes bakancsban, mert a radiátoron sem száradt ki. :-) A mesés szurdokon végigmentünk és itt is rengeteg szép képet lőttünk, majd folytattuk utunkat a Hochlantsch-ra ( 1720 m ). Meredek sziklás úton haladtunk, de mindenki hősiesen ment rendíthetetlenül felfelé.
Utunk során belebotlottunk 2 békésen heverésző hegyikecskébe, egyből kattogtak a fényképezők és kis csapatunk egyre jobban felbátorodott, mindenki olyan fényképet akart magáról ahol 1 méterre van a hegyikecskéktől. Ezt egy darabig birkatürelemmel tűrték is, majd hirtelen az egyik felpattant, ekkor csapatunknak inába szállt a bátorsága és menekültünk a csúcs felé. Egy darabig az egyik jött utánunk, majd ismét lefeküdt. Ekkor megint felbátorodtunk és kezdtük elölről az egész fényképezősdit, ezzel magunknak megfelelő élményt szereztünk, szegény hegyikecskének meg idegösszeomlást. :-) Innen egyre sziklásabb terepen szó szerint küzdöttük felfelé magunkat, majd a már lentről látott csúcskeresztet sikerült elérhetőnek tűnő távolságba megtekintenünk, innen már pillanatok alatt ott álltunk és megállás nélkül készítettük a csúcsfotókat. Majd a mesés panorámába gyönyörködtünk.
Itt a csapat kettévált, egyrésze a jóval közelebb lévő szállásunk felé vette az irányt, a sofőröknek viszont mindenképpen vissza kellett a kocsikért menni, szolidalításból Aktívnagyi és Boldikriszta csatlakozott hozzánk, így velük együtt indultunk visszafelé. A két zerge megvárt minket, így lefelé is összefutottunk velük, majd az utunkat lovak állták. Bátortalanul átslisszoltunk közöttük, de mikor egy kb 6 éves kisgyereket láttunk egy kiscsikót simogatni, előbujt a bátorságunk és mi is odamentünk pár fénykép elejéig simogatni. A Medve szurdok fölötti Hüttében ismét ettünk, ittunk, majd egy másik úton elindultunk lefelé, ami inkább felfelé volt, mivel egy osztrák kesser megjelölt pár tájékozódási pontot a szurdok fölötti gerincen, így gerinctúráztunk kicsit. Mesés volt mikor a gerinc tetején magunkmellé nézve több 100 méteres mélység alján láttuk a szurdokot ahol feljöttünk. Itt is dolgozott, igaz már csak Kriszta gépe, mert az enyém a csúcson lemerült.
Itt még volt egy com-os csésze egy barlangba amire vágytam, ahogy odaértünk a bejárathoz már másztam is be a résen, kb 5-6 méter után volt egy derékszögű kanyar benne, ahogy ideértem szembeteláltam magam a zergékkel, el lehet képzelni milyen érzés görnyedve egy lyukban szembe a fél méteres szarvú kicsit dühös zergékkel, egyből menekülőre fogtam és ki a barlangból. Megpróbáltam másik járaton bejutni, de azok is oda vittek, így maradt az első járat, megint beosontam, kitúrtam a ládát és gyorsan ki. Itt a többiekkel együtt megírtuk a ládafüzetet, meg kiszedtük a cointot és beraktunk egy tb-t, majd harmadszorra is vissza kellett mennem az oroszlán, akarom mondani zerge barlangjába, hogy visszarejtsem a ládát, szerencsére sikerült megoldani. Innen ismét mesés úton haladtunk a kocsik felé helyenként káprázatos panorámával, majd még pár kisebb barlanggal.
A kocsiktól kb 200 méterre elkezdett esni az eső és ahogy a kocsikhoz értünk leszakadt az ég, így szerencsére megúsztuk a dolgot.
Visszafelé megpróbáltam megint a Telcham tó ládáját meglelni, de az eső, sötét és kerítések megint meggátoltak, így feladtam.

Vasárnap hajnalba hatalmas viharra ébredtünk, dörgött villámlott és mintha dézsából öntenék szakadt. Kezdett kétséges lenni Ausztria leghosszabb szurdoka a Raabklamm végigjárása. Úgy döntöttünk elautózunk oda, ha kicsit esik egy részét megnézzük és irány haza, de csodák csodája ahogy odaértünk elállt az eső. Így belevágtunk, hogy egy darabját lejárjuk, majd visszaforduljunk. El is indultunk, majd a Grasselhöhle barlang elágazásnál a társaság egy része a cseppkőbarlang másik része a Raabklamm folytatását akarta, kis tanakodás és egyezkedés után megszületett a mindenki számára megfelelő megoldás. Végig a Raabklammon, majd a végén stop és a sofőrök vissza az autóhoz, majd a társaságért.
A Raabklamm szintén vadregényes és mesés volt, ráadásul rengeteg szalamandrát láttunk és természetesen lencsevégre is kaptunk. Ahogy beértünk Guttenbergbe találtunk is egy kedves osztrák srácot aki nem kis kerülővel és egy szép meredek 790 méteres hegyen át visszavitt minket az autókért, ráadásul még pénzt sem fogadott el tőlünk. Itt némi problémánk keletkezett az autómmal, persze csak azért, hogy ne csak Marséknak legyenek jó szerelős fotóik. :-) A problémát orvosoltuk, majd irány vissza a többiekért. Őket épp egy szilvaligetben találtuk, ahogy épp dézsmálták. :-) innen autókkal fel a hegyre a Grasselhőhle cseppkőbarlanghoz, pont indult túra így egyből befizettünk és már bent is voltunk a barlangba. Mikor itt végeztünk kicsit továbbmentünk egy másik barlanghoz a Katerloch-hoz, sajnos itt fejenként 25 euró lett volna a díj és 2,5 óra a túra, megpróbáltunk egyezkedni, hogy nincs annyi időnk, mert már este 6 volt és még haza is kellett jönnünk, mi úgy gondoltuk fél óra alatt megnézzük és a díj is kevesebb lenne így, sajna ezt nem sikerült elérnünk, így eme barlangnak csak a bejáratát láttuk. Innen irány haza. Mo-n még megálltunk egy lidl-nél, ami épp zárni készült és jól kifosztottuk.
Pestig együtt jöttünk, majd elköszöntünk és szétváltunk, hogy az autók mindenkit hazajuttassanak.

Aki ezt a mesébe illő szösszenetet nem hiszi nézegesse majd meg a képeket, és látni fogja, hogy ezek mellett még mennyi érdekes dolog történt velünk, amik eme leírásból kimaradtak.
Nagyon szép és vadregényes helyen nagyon jó, és összetartó csapattal remekre sikerült az ausztriai kiruccanás. Köszönöm mindenkinek a hatalmas pozitív hozzáállást, úgy érzem akár a medve szurdokba akár a Raabklammba cigánygyerekek potyogtak volna az égből akkor is megoldottuk volna a dolgot ekkora kreativitással ami a csapatot jellemezte a 3 nap alatt, mert minden kis problémát pillanatok alatt sikerült megoldanunk.

Valaki esetleg a leírást olvasgatva kedvet kap a dologhoz szívesen adok tracklogot, ha rendelkezik mapszoszzal, vagy ha nem akkor jpg-ként elküldöm, amit kinyomtatva olyan lesz minta profi térképe lenne. Az összes hidat, köteles kapaszkodós részt, útkereszteződést, pihenőpadot bemértem. No ez még nem biztos, mert letöltéskor vettem észre, hogy adatvesztés történt, de még reménykedem , hogy vissza tudom hozni a sírból a tracket és sokaknak segíthetek a jó térképpel.