.jpg "2011 június")
.jpg "2011 december")
.jpg "2011 december")
.jpg "2011 szeptember")
.jpg "2013 december")
.jpg "2008 december")
.jpg "2011 június")
Sziasztok :)
Újra itt.....
Nem is olyan régen írtam, most rajtam a sor ismét, hogy megosszam Veletek a Nógrádi szülinapi megemlékezés részleteit.
Sokan voltunk, nagyon-nagyon sokan.... több, mint 60-an.
Újfent különjáratot indíthattak volna részünkre, de megoldottuk a sima, hagyományos közlekedéssel.
Vonatra fel a Nyugatiban, majd leszállás Kismaroson - aztán elpöfögtünk Királyrétig a kis "feketével", onnan meg elgyalogoltunk Nógrád váráig.
A nógrádi vár az Ipoly folyó által félkörívbe fogott Börzsöny belsejében megbújó Nógrád község névadó vára, amely a környező vidékből hatvan méterre kimagasodó, nagy területű fennsíkot koronázza. Nógrád megye legjelesebb emléke, a megye névadó várbirtoka volt.
Nagyon szép kilátás nyílik a környező falvakra, a völgyben megbúvó kis településekre - lehet látni, ahogy csillog Berkenye tavacskája, Nagyorosziba is be lehetett kukkantani, és ha messzebb néztél (lelki szemeiddel - Drégely vára is ott bújt meg a hegyek között) - és az októberi nagy melegben a nógrádi házak alattunk álmosan, csendesen húzódtak meg - csak a mi zsivajgásunk okozott némi mozgást a faluban - a várból nézve :)
De térjünk vissza a mi kis ünnepségünkre.
A Vár alatt van egy jó kis vendéglő - oda húzódtunk be - de mivel nagyon sokan voltunk, Béla főnök nem győzött rohangálni köztünk - a rántott húsok, gulyások és egyéb kivánalmak között :)
De hát jól járt ezen a napon, nem mindig rohanják le ennyien egy hétvégén - szerintem élvezte is, hogy végre újra a régi formáját mutathatta :)
Miután ettünk-ittunk - Lacink megnyitotta az ünnepi találkozót.
Elmondta, hogy hat évesek lettünk, sok-sok-sok minden történt velünk ez idő alatt - egyetlen túratársunk - Terike - volt csupán az alapító - régi tagok közül ott (2005. szeptember 10.) jeles dátuma ez kis történelmünknek - no meg persze a Laci - mert nélküle nem lett volna csapat.
Én személy szerint 3 hónap múlva találtam rájuk - akkor még hirdetve voltak a túrák a Budapest Piacban, azt böngészvén - találtam erre a nemes férfiúra és csapatára.
Most már ott tartunk, hogy a Sétafikán sem hirdeti magát, nehogy rábukkanjanak a túrázni vágyók, ugyanis olyan sokan vannak egy túrán - 40-50 fő - amit egy túravezető már nem tud biztonsággal felügyelni - ezért inkább inkognitóban marad
De térjünk vissza a jelenhez.
Lacink felolvasta tigriske köszöntőjét, és ugyancsak meghatódott, mikor Cicónkhoz ért, oly annyira, hogy többszöri nekifutásra sikerült túljutni a cica-jeleneten, megríkatva - szemkönnyes helyzetbe hozva hatvan túratársát.
Nagyon sok szép ajándékot is kapott - egyebek közt egy olyan pólót, amire rá volt írva nagy rikító narancssárga színnel:
Országjárók 6
Persze ez is kék trikó volt - mint ami rajta is volt - nagyon szereti ezt a színt - tehát még árnyalatra is ugyanolyan volt, mint az előző.
Volt az ajándékok közt fejlámpa is, ha netán sötét lenne, vagy éppen köd, mint egyszer a Nagy-Kopaszon - 5 méterre nem láttuk egymást, nemhogy az utat. Ezt felteszi Őurasága, és menten megvilágosodik elméje és persze környezete is - nem kell a sötétben tapogatóznia. :)
Volt még az ajándékok között ezer kis apróság is, amit most nem tudok felsorolni Nektek, mert mindjárt bespejzolták egy nagy nejlon szatyorba, de biztosan nagyon örült neki, azt elmondhatom. Természetesen a János is, mert Ő róla sem szabad megfeledkezni - együtt vannak jóban-rosszban, mint a TV-ben a sorozat - és együtt csinálnak jót és rosszat, ha tehetik, ha nem :)
Sírtunk - nevettünk ezen a délutánon, nagyon jól telt, nem beszélve az időjárásról - hiszen közel 28 fok volt - ez október elsején nagyon jónak számít - ilyen még nem volt sohasem - élveztük is rendesen. Nem kellett dzseki, nem kellett télikabát, elég volt egy kis póló, vagy blúzocska - még így is igencsak melegünk volt.
A hazafelé utunk is nagyon jó volt - a Vasút adott nekünk a kispiroshoz még egy vagont - így összesen 3 kocsival gazdálkodhattunk - nagy örömömre ott találkoztunk még egy csapattal, a Szabadság vándoraival - Ők Drégely-váránál voltak, és nekik is nagyon jó kedvük volt - fáradtságot nem igazán lehetett tapasztalni senkin sem.
Igy telt el ez a mai születésnap - melyen a csapat hat éves lett - átlépve ezzel a hetedik évbe :)
Köszönjük régi és új túratársainknak, hogy eljöttek erre a jeles napra - a jövőben is számítunk rájuk, gyertek továbbra is - élvezzük együtt a sok túrát, kirándulást, buszos utakat.
Természetesen megemlékezünk azokról a túratársainkról is, akik nem tudtak eljönni, vannak több százan is - köszönjük Nekik is, hogy megismerhettük Őket - és a jövőben is visszavárjuk a csapatba - mindannyiukat.
Reméljük Lacink bírja még jó sokáig - Jánossal egyetemben - és jobbnál-jobb túrákat, programokat szerveznek majd nekünk.
Köszönjük szépen az elmúlt hat évet túratársaim nevében is - csak így tovább - életerősen, kitartóan - szeretetben - boldogságban - ezt kívánjuk Nektek és magunknak is az elkövetkező évtizedekre :)
tigriske
2011. október 1.
Újra itt.....
Nem is olyan régen írtam, most rajtam a sor ismét, hogy megosszam Veletek a Nógrádi szülinapi megemlékezés részleteit.
Sokan voltunk, nagyon-nagyon sokan.... több, mint 60-an.
Újfent különjáratot indíthattak volna részünkre, de megoldottuk a sima, hagyományos közlekedéssel.
Vonatra fel a Nyugatiban, majd leszállás Kismaroson - aztán elpöfögtünk Királyrétig a kis "feketével", onnan meg elgyalogoltunk Nógrád váráig.
A nógrádi vár az Ipoly folyó által félkörívbe fogott Börzsöny belsejében megbújó Nógrád község névadó vára, amely a környező vidékből hatvan méterre kimagasodó, nagy területű fennsíkot koronázza. Nógrád megye legjelesebb emléke, a megye névadó várbirtoka volt.
Nagyon szép kilátás nyílik a környező falvakra, a völgyben megbúvó kis településekre - lehet látni, ahogy csillog Berkenye tavacskája, Nagyorosziba is be lehetett kukkantani, és ha messzebb néztél (lelki szemeiddel - Drégely vára is ott bújt meg a hegyek között) - és az októberi nagy melegben a nógrádi házak alattunk álmosan, csendesen húzódtak meg - csak a mi zsivajgásunk okozott némi mozgást a faluban - a várból nézve :)
De térjünk vissza a mi kis ünnepségünkre.
A Vár alatt van egy jó kis vendéglő - oda húzódtunk be - de mivel nagyon sokan voltunk, Béla főnök nem győzött rohangálni köztünk - a rántott húsok, gulyások és egyéb kivánalmak között :)
De hát jól járt ezen a napon, nem mindig rohanják le ennyien egy hétvégén - szerintem élvezte is, hogy végre újra a régi formáját mutathatta :)
Miután ettünk-ittunk - Lacink megnyitotta az ünnepi találkozót.
Elmondta, hogy hat évesek lettünk, sok-sok-sok minden történt velünk ez idő alatt - egyetlen túratársunk - Terike - volt csupán az alapító - régi tagok közül ott (2005. szeptember 10.) jeles dátuma ez kis történelmünknek - no meg persze a Laci - mert nélküle nem lett volna csapat.
Én személy szerint 3 hónap múlva találtam rájuk - akkor még hirdetve voltak a túrák a Budapest Piacban, azt böngészvén - találtam erre a nemes férfiúra és csapatára.
Most már ott tartunk, hogy a Sétafikán sem hirdeti magát, nehogy rábukkanjanak a túrázni vágyók, ugyanis olyan sokan vannak egy túrán - 40-50 fő - amit egy túravezető már nem tud biztonsággal felügyelni - ezért inkább inkognitóban marad
De térjünk vissza a jelenhez.
Lacink felolvasta tigriske köszöntőjét, és ugyancsak meghatódott, mikor Cicónkhoz ért, oly annyira, hogy többszöri nekifutásra sikerült túljutni a cica-jeleneten, megríkatva - szemkönnyes helyzetbe hozva hatvan túratársát.
Nagyon sok szép ajándékot is kapott - egyebek közt egy olyan pólót, amire rá volt írva nagy rikító narancssárga színnel:
Országjárók 6
Persze ez is kék trikó volt - mint ami rajta is volt - nagyon szereti ezt a színt - tehát még árnyalatra is ugyanolyan volt, mint az előző.
Volt az ajándékok közt fejlámpa is, ha netán sötét lenne, vagy éppen köd, mint egyszer a Nagy-Kopaszon - 5 méterre nem láttuk egymást, nemhogy az utat. Ezt felteszi Őurasága, és menten megvilágosodik elméje és persze környezete is - nem kell a sötétben tapogatóznia. :)
Volt még az ajándékok között ezer kis apróság is, amit most nem tudok felsorolni Nektek, mert mindjárt bespejzolták egy nagy nejlon szatyorba, de biztosan nagyon örült neki, azt elmondhatom. Természetesen a János is, mert Ő róla sem szabad megfeledkezni - együtt vannak jóban-rosszban, mint a TV-ben a sorozat - és együtt csinálnak jót és rosszat, ha tehetik, ha nem :)
Sírtunk - nevettünk ezen a délutánon, nagyon jól telt, nem beszélve az időjárásról - hiszen közel 28 fok volt - ez október elsején nagyon jónak számít - ilyen még nem volt sohasem - élveztük is rendesen. Nem kellett dzseki, nem kellett télikabát, elég volt egy kis póló, vagy blúzocska - még így is igencsak melegünk volt.
A hazafelé utunk is nagyon jó volt - a Vasút adott nekünk a kispiroshoz még egy vagont - így összesen 3 kocsival gazdálkodhattunk - nagy örömömre ott találkoztunk még egy csapattal, a Szabadság vándoraival - Ők Drégely-váránál voltak, és nekik is nagyon jó kedvük volt - fáradtságot nem igazán lehetett tapasztalni senkin sem.
Igy telt el ez a mai születésnap - melyen a csapat hat éves lett - átlépve ezzel a hetedik évbe :)
Köszönjük régi és új túratársainknak, hogy eljöttek erre a jeles napra - a jövőben is számítunk rájuk, gyertek továbbra is - élvezzük együtt a sok túrát, kirándulást, buszos utakat.
Természetesen megemlékezünk azokról a túratársainkról is, akik nem tudtak eljönni, vannak több százan is - köszönjük Nekik is, hogy megismerhettük Őket - és a jövőben is visszavárjuk a csapatba - mindannyiukat.
Reméljük Lacink bírja még jó sokáig - Jánossal egyetemben - és jobbnál-jobb túrákat, programokat szerveznek majd nekünk.
Köszönjük szépen az elmúlt hat évet túratársaim nevében is - csak így tovább - életerősen, kitartóan - szeretetben - boldogságban - ezt kívánjuk Nektek és magunknak is az elkövetkező évtizedekre :)
tigriske
2011. október 1.
