b2f2f0
234875
4b7898
e5fafa
tel
2013 december2011 szeptember2013 december2012 június2013 december

Hargita - Erdély gyöngyszeme

Szerző:
Mars3696
2013 január 27 20:33
Hargita. Ide mindig messze utazom, mégis hazatérek. Mintha csak egy időre eljöttem volna, szinte honvágyat érzek; pedig nem itt születtem és nem is itt éltem.
Anno amikor indult a Sétafika, már megfogalmazódott bennem, hogy egyszer indítok egy többnapos túrát Székelyföldre, ezen belül is a Gyergyói-medence környékére, Hargitára. Persze az álom megvalósulására éveket kellett várni, amíg a vágy és a lehetőség találkozott.


Első Sétafikás túrámat 2008 júniusában indítottam erre a csodaszép helyre. Ez volt a címadó túra: Hargita - Erdély gyöngyszeme. (Lásd. Hargita - Erdély gyöngyszeme túra)

Szerettem volna mindent megmutatni, amit ismertem és mindent felfedezni, ami még ismeretlen volt számomra. Ez persze teljes képtelenség, hiszen annyi látnivaló van ezen a tájon, ami egyszerűen nem fér bele egy hétbe. Sőt! Jó pár hétbe sem! Az első túrám csodálatosan sikeredett, jól összebarátkozott csapattal és élményekben gazdagon tértünk vissza az útról. Azóta is számos anekdota forrása a Szent Anna-tó vulkáni kúpjának megmászása, az otthon felejtett bakancs históriája. 


Ezután egy év kimaradt, majd újra kilátogattunk a hegyekkel körülölelt medencébe. Mindjárt két túrát is sikerült leszervezni:

Az első az Erdélyi Csillag volt (Lásd. Erdélyi Csillag túra), majd rá nem sokkal  a Hargita széltében-hosszában túra (Lásd. Hargita széltében-hosszában túra). Újabb embereknek tudtam megmutatni a csodát, s reméltem, hogy ők is visszavágynak majd ezekre a helyekre. Tudtam, hogy megfogta őket a táj, a fenyvesek. Persze itt is történt egy s más. Nem unatkoztunk semmilyen szempontból. Szállásadóink most is Ildikóék voltak Marosfőn: ízletes étkekkel és utánozhatatlan vendégszeretettel kényeztettek minket. Néhány útvonal ugyanaz volt, mint korábban, hiszen a most velem tartók nagy része még nem ismerte ezt a csodálatos tájat, s így számukra minden új lehetett.

Utoljára 2011-ben indultunk neki a mesés Erdélynek a Hargitai Szabadság túránkon (Lásd. Hargitai Szabadság túra )
Itt mindjárt két hetet is bevállaltunk, hogy minél több helyre ellátogathassunk, s mivel így már adódott pihenőidő is, be tudtuk iktatni a távolabbi célpontot a Csalhót is.

Jó sokan jártatok kint velem és azt gondolom a sok vicces sztori emléke a sok fantasztikus fotó elég bizonyság arra, hogy jól döntöttünk, amikor elindultunk.

Most a teljesség igénye nélkül megpróbálom összegyűjteni azokat a túracélpontokat, amelyeket már meglátogattunk, ahol meglobogtattuk a Sétafikás zászlót. 

Madarasi Hargita

A Madarasi Hargita a székelyek szent hegye 1801 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Sokszor mondják, hogy nem is járt Székelyföldön az, aki a Szent Hegyen nem járt. A csúcsra vezető úton is állandóan megállunk a menedékháztól felfelé menet, csodálva a fokozatosan kitáruló panorámát. A csúcsra érve aztán rendkívüli a látvány, szinte „egész Erdély” a lábaink előtt hever. A már-már valószerűtlen panorámát nem lehet elfeledni. Tiszta időben látszanak az Egyes-kő szirtjei, illetve körbe-körbe a Kárpátok havasai. A hegytetőn körbesétálva, egy másik érzés is hatalmába keríti az embert… A hely misztikus hangulatát a tetőn szétszórtan felállított apróbb-nagyobb kőhalmok és kőfeliratok, valamint a keresztek és kopjafák fokozzák. Talán nem tudjuk megfogalmazni, de aki itt járt egyszer, biztosan megérti, miért Szent a székelyeknek ez a hely. 

A csúcsot több irányból is meg lehet közelíteni: dél felől Vlahica irányából, keletről rókagombás, árnyas fenyveseken át nyugatról a víztározó irányából, illetve akár északról is, ha bevállalja az ember a tengelytörő út viszontagságait. Első utunk alkalmával a hargitafürdői Ózon Szálló parkolójából indultunk neki érintve a Csicsói Hargita csúcsát is. Nos, talán ez a leghosszabb és legnehezebb útvonal, de megéri a látnivalók miatt.

Egyeskő és Öcsém-tető

Együtt tárgyalom a két helyet, holott külön-külön is megérdemlik, hogy az ember meglátogassa őket. Mi minden alkalommal Balánbánya felől jutottunk fel (egy kivétellel mindig a meredek kövesúton, amely lábizom- és tüdőpróbáló útvonal, ám a látvány bőven kárpótol a nehézségekért). 

A kaptatós göröngyös úton felkapaszkodva az Egyeskő előtti tisztásra jutunk, ahol a szépen felújított Egyeskő menedékházban meg lehet aludni, illetve az előtte lévő tisztáson engedik a sátorverést is. Innen, 1504 m magasról a bátrabbak és kevésbé tériszonyosok tovább mászva elérhetik az Egyeskő dacosan, ellentmondást nem tűrő módon égbe magasodó tornyait. Aki mégis felmerészkedik az 1608 m magas, kereszttel megjelölt toronyra, annak bátorságát és ügyességét lehengerlő panoráma jutalmazza.

Az Egyeskő felől két felé is továbbindulhatunk: észak felé a Hagymások irányába vagy délnek az Öcsém-tető (Ecsém-tető) felé. Az Öcsém-tető irányába indulva megcsodálhatjuk az Egyeskő túloldalát is és teljesen meseszerű környezetben továbbindulva kaptathatunk fel a lapályos csúcs irányába. Fenyvesen felfelé mászva, néhol nehezen követve a jelet rövidesen egy kisebb sziklaperemhez érünk, ahol hirtelen megnyílik előttünk a táj és az embernek leginkább futni támadna kedve a hegy fűvel borított tetején. Innen úgy 500-600 méternyi gyaloglással elérjük a tető szélén a sziklaletörést. A függőleges sziklafalról letekintve kinyílik előttünk a Csíki-medence. A közelben Balánbánya, távolabb a medence más kistelepülései. Látszik a fennsíkról a Terkő, a Hagymás, sőt a Csalhó is. 

Fekete-Rez

A geológiai Maros forrás lelőhelye. Több felől megközelíthető, mi leggyakrabban nyugati irányból, Marosfő felől kaptatunk fel ide. Két útvonal is adódik, az egyik - a jelzett piros K - a marosfői vasútállomásról elég egyértelműen halad fel a Rez felső gerincéig. Itt hatalmas legelő terül el - érdemes elkerülni a pásztorkutyákat -,ahol érdemes elidőzni, feltöltődni az elénk terülő táj szépségével. Észak-Nyugati irányban látni el legmesszebb. Itt alant a Gréces, mögötte pedig a Gyergyói-medencét nyugatról lezáró havasok látszanak. A fűben eső után sok-sok pöffetegre lelhetünk, amely bár ehető és ízletes, a helyiek nem sokra becsülik (az itteni neve "lófing"). 

A gerincről dél felé fordulva erős kaptatón jutunk el az elágazáshoz, ahonnan pár perces sétával meglátogathatjuk a hűs vizű Maros-forrást, amely iható vizével enyhíti szomjunkat, további kapaszkodással pedig feljuthatunk a hegy csúcsára. Innen sajnos nincs igazi kilátás, de bármely irányba továbbhaladva rövidesen újabb panoráma tárul elénk.

Vit-havas


Autóval vagy busszal juthatunk fel a Pongrác-tetőre, amely Gyergyószentmiklóstól keleti irányban, a Gyilkos-tó irányában található. A tetőn le lehet parkolni, s indulni tovább északi irányba. Csodaszép panorámákkal ékes úton, mély és sötét völgyek felett, szamócával és virágillattal teli legelők mentén jutunk egyre beljebb az érintetlen területre. Ez kevéssé ismert turisztikai célpont, s bár a legfelkapottabb helyek kivételével alig látunk turistát, itt még ennél is kisebb az esélye a találkozásnak. Sokkal gyakrabban látni errefelé medveürüléket vagy vaddisznó nyomot, mint természetjárókat. Távol a forgalmas régióktól, ritkán látogatott hely ez, ezért a zerge épp úgy,  mint a havasi gyopár jól érzi magát.

Pedig a táj csodaszép, mint Erdélyben mindenütt! 

Pár órás kényelmes gyaloglás után feltűnik előttünk a havas sziklás csúcsa. Szinte hihetetlen, hogy ide fel lehet menni és ahogy közeledünk az égbe nyúló ormok felé annál inkább mondanak le róla azok, akik nem gyakorlott sziklamászók. Ám nem szabad feladni! A kék jelzésen a Fügés tetőn át a csúcs közelébe kerülünk, majd áttértünk a kék kör jelzésre, amely felvisz a csúcsra. Az úton végig jók a jelzések, biztosan vezetik a túrázókat. A Vit-havast megmászni nem könnyű, de bőségesen kárpótol minket a látvány: a kitűnő látkép részeként láthatjuk a Csalhót, a Hagymás hegység vonulatát a Nagy Hagymással, Egyeskővel, Öcsémmel, a Gyergyói havasokat valamint a Kelemen havasokat.

Gyilkos-tó és Békás-szoros

Aki először jár a székelyek legnagyobb megyéjében, Hargitán, annak kötelező megnézni ezt a két - egymás szomszédságában lévő - természeti csodát. Itt most nem térek ki a hely létrejöttének legendáira, hiszen számost hallhatunk a tájat járva. Az itt élők és ide látogatók képzeletét megmozgatja a hely hangulata.

A Gyilkos-tó körüli némileg zajosabb üdülőközpont nem ad lehetőséget a tó víztükréből kikandikáló megkövesedett fatörzsek békés szemlélésére, de kis sétával kikerülhetünk az autós kirándulók és bulizók zónájából; a csónakkikötőtől az óra járásával megegyező irányban elindulva a tó körül néhány perc után csendesebb helyre érünk, ahonnan elénk tárul a tó teljes szépségével, háttérben a tájat uraló Kis-Cohárd meredek oldalú sziklacsúcsával. Döbbenetesen szép látvány, de ha igazán azt akarjuk, hogy magával ragadjon minket a látnivaló, érdemes megmászni ezt a sziklát!

Turistaösvény vezet fel rá, ami nem is annyira fárasztó és veszélyes, mint azt gondolnánk első ránézésre. Persze óvatosan kell haladni rajta, de amikor felérünk, garantáltan eláll a lélegzetünk! Szép időben körben félelmetes sziklahasadékokat látunk majd, illetve a szikláról lenézve zöld ékkőként ott ragyog alattunk a Gyilkos-tó! A Gyilkos-tó Erdély egyik legszebb torlasztava, mely 983 m tengerszint feletti magasságban található. A tó földcsuszamlás, völgyelzáródás révén keletkezett 1837-ben.

A Békás-szorost a csónakkikötőtől pár perces autókázással vagy egy órás sétával érhetjük el az aszfaltúton haladva. Nem lehet eltéveszteni, mert nem lehet letérni az útról.

A Békás-szorosban igazán érzi az ember, milyen kicsi. A függőlegesen fölénk magasodó sziklafalak nyomasztó, de fantasztikus hellyé varázsolják a helyet. A Békás-patak völgye a Keleti-Kárpátok leghosszabb és legszebb szurdokvölgye, hossza nagyjából 5 km. Részei a Pokol kapuja, Pokol tornáca, Pokol torka. A közel függőleges mészkősziklák 200-300 m magasságúak. A völgyet az Oltárkő uralja.

A környék rengeteg izgalmas túralehetőséget rejt magában, most valóban csak vázlatosan igyekeztem összefoglalni a legfontosabb célpontokat. Leginkább csak ízelítőnek szántam.

A fotókat a Sétafika túraportálon fellelhető fotók közül válogattam össze. Köszönet érte a készítőknek!