Ki kit néz hülyének?

Adott a helyzet a Sétafikán: új regisztráltként mindenkit megillet 90 napnyi próbaidő. Anno ennek mértékén folyt a vita, de a végén megegyeztünk abban, hogy nagyjából ennyi idő elég ahhoz, hogy ha valaki olvasgatja, használja a Sétafikát, illetve jön velünk túrázni, el tudja dönteni, kívánja-e támogatni az oldal működését vagy sem. Ez így teljesen korrekt, senki ne adakozzon vakon, senki ne érezze azt, hogy nem arra számított, amit azután kapott.

Az oldalt egy-két ember régóta használta regisztráció nélkül – számtalan alkalommal találkoztunk személyesen is –, majd amikor az elején lejárt a türelmi idő, szépen beregisztrált, hogy még 90 napot „nyerjen”. Őket természetesen hamar eltanácsoltam, mert nem gondoltam azt, hogy aki évek óta használja a felületet, annak szüksége lenne még ismerkedni. Itt jó magyar szokás szerint a kiskapuk keresgélése, a leírt szöveg kicsavarása, a „szabályok rosszhiszemű” kiforgatása volt nyomon követhető. Persze amikor jeleztem, hogy a „türelmi idő” és az „új regisztráltak átmeneti tagdíjmentessége” nem pont erre lett kitalálva, akkor jött a gusztustalan adok-kapok e-mail-ben, no meg az fogak csikorgatása. Nem tudták, nem akarták megérteni, hogy az ilyen húzásokkal tisztességtelen előnyt szereznének azokkal a becsületes túratársakkal szemben, akik segítik a működésünket a támogatásukkal.

Szóval nyafogás ide, nyavalygás oda, ahányszor újraregisztráltak őkelmék, annyiszor töröltem a virtuális „fedezetet”. Tudtam, hogy én fogom később megunni.

Azóta eltelt annyi idő, hogy újabb tapasztalatokat szerezzek. Mostanában új játék indult: a 90 naponta újraregisztrálás a neve. Ez az előbbi újratöltött verziója: az elv ugyanaz, csak a körülmény módosult kicsit:

Jön az ember. Beregisztrál. Nézelődik, használja a funkciókat. Ez teljesen normális, hiszen ezért van az oldal. Aztán telik-múlik az idő és egyszer csak hopp, jön egy levél a hamarosan lejáró próbaidőszakról. Olyan ez, mint a próbaidőszakos szoftverek használata… A különbség annyi, hogy a próbaverziókhoz legtöbbször letölthető valamiféle crack, amivel okosan meg lehet mutyizni a programot, aztán használni élethosszig.

Itt a Sétafikán nincs ilyen. A rendszerhez nem lehet hozzáférni kívülről. De van más okosság! Regisztráljunk új néven. Ha elég buták vagyunk, akkor lehetőleg próbáljuk ugyanarra az e-mail címre kérni a jóváhagyató e-mail-t. Az admin, a rendszergazda, meg az összes kocka úgyis túl kis létszámú agyilag, hogy azonnal kiszúrja. Vagy legyünk fifikásak és a nevünk mögé biggyesszünk sorszámot. Na, ez is a konspiráció magasiskolája.

A bátrabbak – sajnos ilyenbe is sikerült belefutni ez alatt a rövidke fél év alatt – teljesen új fantázianéven, a személyes adatokhoz szándékosan pimasz megjegyzéseket fűzve, új e-mail címről regisztrálnak. Természetesen ideig-óráig akár működhet is a dolog. Igaz, kicsit kényelmetlen, mert ugyebár a rendszer figyeli az IP-t is és a lebukás garantált, ha nem proxy-n keresztül lépked be vagy nem mindig más kávézóból. Esetleg megoldás az is, hogy laptoppal a hónunk alatt meneteljünk addig, amíg ingyenes vagy lopott wi-fit nem találunk, csak hát az így télvíz idején elég macera.

Ha pedig megbukik a dolog? Első körben megy egy figyelmeztető levélke. Ez természetesen barátságos hangvételű, inkább csak jelzés értékű, mert jóhiszeműen akár azt is feltételezzük, hogy valaki figyelmetlenül olvasta el a feltételeket és úgy gondolta, rendszerhiba okozza hogy a korábbi regisztrációja lebutult. Az átmeneti „türelmi időt” természetesen töröljük az újonnan létrehozott regisztráció mellől.

Nos, ilyenkor jön a „kedvenc” részem! 

Illetve még nem! Mert többségében válasz nélkül hagyják az üzenetet és vagy tagságot váltanak (ők valóban jóhiszeműen értették félre a dolgokat) vagy nem lépnek fel többet. Mindkét megoldás teljesen korrekt. Mindkét megoldás visszamenőlegesen is tisztázza a felhasználó szándékát és jóhiszeműségét.

Viszont van a „mindent direkt félreértő, csípőből felháborodó”. Na ő az én szívem szebbik csücske!

A két verzió valamelyike…

Első verzió. Én őt MMHN-nek hívom. Mindenki Mást Hülyének Néző. Hogy miből gondolom azt, hogy xy regisztráció és az ő regisztrációja ugyanaz? Nehogy má’! Teljesen különböző a két személy, ő nem is ismeri azt a másikat! Persze eszemben sincs felvilágosítani szegényt, hogy bizony-bizony millió és egy mód és lehetőség van a kummantás (értsd. csalafinta átverés, füllentés) leleplezésére. A MMHN-re nem is igazán haragszom, hiszen a saját kis világában teljesen hihető amit mond, engem pedig megmosolyogtat és a jókedv mindennél fontosabb. Azért persze törlöm a „türelmi időt”, de Isten biza' arcomon derűvel.

Második verzió. Ő a FKCS …Felháborító hogy Korlátoznak, ha Csalok. Ő az, aki nem elég hogy kummant (lásd. feljebb), de még fel is háborodik, hogy milyen jogon és hogy hogyan képzelem! Mit gondolok én, hogy elveszem Tőle a lehetőséget, ami mindenki másnak járt! No, őt szoktam felvilágosítani, hogy ami jár az embernek az a végtisztelet, amikor eltávozik. A „türelmi idő” adható. Persze, mindenki megkapja, aki becsületesen játszik, de a hamiskártyásokat ugyebár anno a Vadnyugaton is a folyóba dobták. Jobb esetben… Ilyenkor még kapok egy-két e-mail-t, van amelyik arról biztosít, hogy nem tudom ki ő (mondjuk ennek az ismeretnek a hiányától még békésen alszom éjszaka), van aki fenyegetőzik (na ettől is verítékben fekszem és kelek), van akitől meg csak arra telik, hogy utólag névtelenül megpróbáljon trollkodni (lásd. a 2013-as BUÉK túra a Nagy Szénásra).

A feldolgozatlan konfliktus nagyon káros a lélekre. Értem én ezt, de valóban nem sokat tehetek a valóban csalni próbálókkal.