Kivételesen Herczeg Erzsi tagtársunk beszámolóját közöljük le a túráról
Február 13. Virágosnyereg
1/2 9-re értem a Moszkva térre ,és egyedül Vilmát találtam ott.Azt hittem,hogy közben megint megváltozott a helyzet,és elmarad a túra./Tegnap láttam,hogy változás lesz/Ám nemsokára feltünt a Metró kijáratánál Laci és János is.
"Ki korán kel..."kezdte Laci,és az ottlévő pár embernek mindjárt kiosztotta a sokszorosított Iránytű 1. nyomtatványt,amelyben sok hasznos tudnivaló van a Budai hegység látnivalóiról. Köszönet érte. (A kiadvány megrendelhető az orszagjarok@citromail.címen)
Mivel Irma velünk párhuzamosan szervezett túrát /külön meghívót is kaptam tőle/,csak 17fő+2 túravezető indult neki Hüvösvölgynek.Amikor leszálltunk a villamosról,azonnal csúszkálni kezdtünk a jeges úton,de bent az ösvényen, a kitaposott út már szerencsére nem csúszott.Gyönyörű táj fogadott bennünket.A fákon és a fák oldalán a megfagyott hó,a fák alatt pedig az érintetlen hó fehérlett.Libasorban haladtunk a vitorlázó reptér felé.A reptéren még hóembert is láttunk.Majd,mint az alpinisták,egymás mögött,egymás lábnyomaiba lépve vágtunk keresztül a reptéren,s kapaszkodtunk fel Virágosnyeregre.Sűvített a szél,zúgott az erdő,igen kiséteties volt,de gyönyörű.Sajnos nem nagyon lehetett fényképezni.Egyik túratársnő ki is fakad,hogy ha fényképezni akarok,álljak ki a hóba,mert ő menni akar.Megjegyzem,akkor sem előzőtt és került elém,amikor erre lehetősége volt.Jól kifáradva értünk fel Virágosnyeregre,ahol egy ház udvarán, szélvédett helyen,ettünk és pihentünk egyet.Majd két felé vált a társaság.9-en Jánossal folytatták tovább a túrát Fenyőgyöngyére,8-an pedig Lacival lementünk az Erdőalja útra a buszhoz.Ez az út azért volt nehéz,mert azautókvájta út nagyon csúszott,a hóban pedig nem nagyon volt lábnyom.De azért minden baj nélkül értünk le.Közben megcsodáltuk a bokrokra fagyott vízcseppeket.A busz /szokás szerint/ épp elöttünk ment el,igy aztán a megállóban megittuk maradék meleg teánkat,és beszélgettünk.Negyed óra múlva jött is a busz . Az Árpád hídnál feltettük Lacit az éppen jövő HÉV-re, ami azonban csak Békásmegyerig ment Szentendre helyett.Ezért elnézését kérjük,és reméljük ,hogy nem késett el.Négyen pedig a nap befejezéseként beültünk a Mammutban egy csokoládézóba,és a "Fekete angyal"elnevezésű ,finom ,forró csoki mellett beszélgettünk még egy jót.Nagyon feltöltödve,szép élményekkel értem haza.Köszönöm mindenkinek. /A képeket sajnos nem tudtam ide tenni ,de a fotoalbumban megtekinthető/
Február 13. Virágosnyereg
1/2 9-re értem a Moszkva térre ,és egyedül Vilmát találtam ott.Azt hittem,hogy közben megint megváltozott a helyzet,és elmarad a túra./Tegnap láttam,hogy változás lesz/Ám nemsokára feltünt a Metró kijáratánál Laci és János is.
"Ki korán kel..."kezdte Laci,és az ottlévő pár embernek mindjárt kiosztotta a sokszorosított Iránytű 1. nyomtatványt,amelyben sok hasznos tudnivaló van a Budai hegység látnivalóiról. Köszönet érte. (A kiadvány megrendelhető az orszagjarok@citromail.címen)
Mivel Irma velünk párhuzamosan szervezett túrát /külön meghívót is kaptam tőle/,csak 17fő+2 túravezető indult neki Hüvösvölgynek.Amikor leszálltunk a villamosról,azonnal csúszkálni kezdtünk a jeges úton,de bent az ösvényen, a kitaposott út már szerencsére nem csúszott.Gyönyörű táj fogadott bennünket.A fákon és a fák oldalán a megfagyott hó,a fák alatt pedig az érintetlen hó fehérlett.Libasorban haladtunk a vitorlázó reptér felé.A reptéren még hóembert is láttunk.Majd,mint az alpinisták,egymás mögött,egymás lábnyomaiba lépve vágtunk keresztül a reptéren,s kapaszkodtunk fel Virágosnyeregre.Sűvített a szél,zúgott az erdő,igen kiséteties volt,de gyönyörű.Sajnos nem nagyon lehetett fényképezni.Egyik túratársnő ki is fakad,hogy ha fényképezni akarok,álljak ki a hóba,mert ő menni akar.Megjegyzem,akkor sem előzőtt és került elém,amikor erre lehetősége volt.Jól kifáradva értünk fel Virágosnyeregre,ahol egy ház udvarán, szélvédett helyen,ettünk és pihentünk egyet.Majd két felé vált a társaság.9-en Jánossal folytatták tovább a túrát Fenyőgyöngyére,8-an pedig Lacival lementünk az Erdőalja útra a buszhoz.Ez az út azért volt nehéz,mert azautókvájta út nagyon csúszott,a hóban pedig nem nagyon volt lábnyom.De azért minden baj nélkül értünk le.Közben megcsodáltuk a bokrokra fagyott vízcseppeket.A busz /szokás szerint/ épp elöttünk ment el,igy aztán a megállóban megittuk maradék meleg teánkat,és beszélgettünk.Negyed óra múlva jött is a busz . Az Árpád hídnál feltettük Lacit az éppen jövő HÉV-re, ami azonban csak Békásmegyerig ment Szentendre helyett.Ezért elnézését kérjük,és reméljük ,hogy nem késett el.Négyen pedig a nap befejezéseként beültünk a Mammutban egy csokoládézóba,és a "Fekete angyal"elnevezésű ,finom ,forró csoki mellett beszélgettünk még egy jót.Nagyon feltöltödve,szép élményekkel értem haza.Köszönöm mindenkinek. /A képeket sajnos nem tudtam ide tenni ,de a fotoalbumban megtekinthető/