.jpg "2013 december")
.jpg "2009 december")
.jpg "2014 március")
.jpg "2009 szeptember")
.jpg "2008 december")
.jpg "2011 szeptember")
(Majdnem) térdig hóban az ősz utolsó napján...
Még a nagyirtáspusztai csapatépítős mókán gondolkodtam el azon, hogy végülis Nagyirtás, Kóspallag és Királyrét nem is esnek is olyan messze egymástól. Milyen érdekes lenne egy kirándulás valahogyan errefele. Hát még milyen jó lenne, ha oda-vissza egyszerre két kisvasutazást is beilleszthetünk a túrába.
Telt-múlt az ősz, mire találtam helyet ennek a túrának is a programjaim között. Elkezdtem a tervezgetést, és megláttam, hogy a nagybörzsönyi kisvasút 100. évfordulója alkalmából szerencsére november végéig meghosszabbították rajta a közlekedést, ráadásul november 30-án a kisvasúttal utazik még így premier előtt a Mikulás is. Ezzel meglett a dátum is.
Az útvonal érdekesnek ígérkezett, de nem lett hosszú, gondoltam éppen elég lesz egy kellemes, ősz végi lődörgéshez. Aztán közben tél lett, jött sok hó, az elkezdett olvadni, így jóval nehezebb lett a terep, mint amire számítottunk. De kezdjük az elején.
Reggel senki sem várt ránk a pályaudvaron, de a szombati szakadó eső után nem is számítottam tömegekre. Végül azért a vonat indulás előtt még befutott két csatlakozó. Sajnos a közelebbi megismerkedésre nem került sor, mert ők a kuttyal nem barátkozván a mellettünk levő fülkébe vackolták be magunkat. Viszont odaült hozzánk egy kutyabarát kalauz, aki munkaideje végeztével tartott haza Vácra. Jót beszélgettünk a kutyáinkról, és még azt sem bánta, hogy Dorka kutya a simogatást megköszönvén az ölébe akart feküdni.
Szobra időben beértünk, és kényelmesen volt időnk átszállni a buszra Nagybörzsöny felé. Útközben nagy meglepetésünkre ellenőrök szálltak a buszra, még sosem találkoztunk Volán buszon ellenőrökkel.
Nagybörzsönyben leszállás után rövid kamásliszerelés, addig útitársaink benéztek a helyi kocsmába. Útközben szerettem volna benézni a vízimalomhoz, de duplán zárva találtuk, egyrészt szabadság miatt, másrészt 10-kor nyitott volna amúgy is.
Kisvasutunk hamarosan bedöcögött az állomásra egy krampusz vezényletével. Útközben felszállt a Mikulás is, aki mikor elindultunk, már az \"erdőben maszekolt a csomagokkal\". A gyerekek lelkesen nótázva üdvözölték. Kaptak is érte szaloncukrot. A szülők lelkesen fényképezték, de mivel nem kaptak sem Jgert, sem Unicumot, ők nem nótáztak.
Kisirtásnál szálltunk le a vonatról. Itt találkoztunk egy kedves bácsival, aki lelkesen igazított minket útba, hányféle és mimódon közelíthetjük meg a környék érdekes turistacélpontjait. Közben ajánlotta nekünk a kiadó üdülőházát Kisirtáson. Megkínált minket, az ajándékba kapott házipáleszából, én kaptam az alkalmon, nagyon jól jött az induláshoz bemelegíteni. :)
Az ajánlatok ellenére, azért maradtunk a tervezett S+ jelzésen, amit egészen Kisinócig követtünk. Vagy 20 centis, olvadozó, vizes hóban nagyon nehéz volt a haladás. Két útitársunk hosszú lábaikkal gyorsabb tempóban haladt, és hamarosan elhagytak bennünket. Az út további részét így tesómmal és kutyával hármasban jártuk meg.
Felmásztunk útközben mindenféle szép bércekre, az egyik el volt kerítve vaskerítéssel, de azért sikerült leküzdenünk. Több erdészeti út is hívogatott felfedezésre, de a terepviszonyok most nem kedveztek annak, hogy letérjünk a turistaútról. A Pokol-völgyben fölfele sem mentünk ezért szétnézni. Ahol a S+ leér a patak mellé, elágazott egy KO jelzés. Aki járt már arra, és olvassa ezt a blogot, írja meg, merre visz, mert kíváncsi vagyok. Egyszer jobb időben aztán majd mi is felderítjük.
A patak mentén nemsokára elértük a Kisinóci rétet. Itt rövid tanakodás után úgy döntöttem, előzetes terveim ellenére nem megyünk el a turistaházig, mert akkor nem biztos, hogy időben odaérünk Királyrétre. Így hát áttértünk a Z jelzésre és folytattuk utunkat. Útközben már jól feltörte a vízálló bakancs a lábam (mostmár tényleg megszabadulok tőle), és a nagy csúszkálásban egy idegszál is becsípődött a térdembe.
Azért csak elértük Királyrétet sötétedésre, ahol a büfében forró virsli és forralt bor feledtette a fáradalmainkat. Még maradt jó félóránk a kisvasút érkezéséig, ezért kicsit sétáltunk megnézni a zárva tartó Fáradt vándor nevű vendéglátóipari egységet. Aztán az egyik kisvasutas lelkes ajánlására közelebbről a hajtánypályát. Mivel megígérték, nem megy el nélkülünk a vonat, mentünk is egy kört.
Ez a hajtány egy új szerkezet Királyréten, olyasmi, mint egy síneken guruló bringóhintó. Szóval vasúti sínen, vasútkeréken guruló szerkezet, elöl ketten hajthatják biciklinyeregben ülve pedállal (nekem alig ért le a lábam). Hátul meg van egy pad két utas számára. Ez elé ültettük a kutyát, hogy ő se maradjon ki a jóból.
Visszaballagtunk a kisvasúthoz, barátságosan mikulásos-karácsonyi díszbe öltöztetett, téliesített, fatüzelésű kályhával fűtött meleg kocsiban utazhattunk. Itt a kutya is végre lepihenhetett, ki se bújt a pad alól Kismarosig. A nagyvasút állomásán is volt egy kis izgalom, mert a vonatunk a másik vágányra érkezett, így kocoghattunk a felszálláshoz a közben szakadó esőben.
Minden megpróbáltatás ellenére rendben hazaértünk. Jól elfáradtunk, de megérte a szép túra. Barátságosabb időben mindenképp ellátogatunk még erre.
Még a nagyirtáspusztai csapatépítős mókán gondolkodtam el azon, hogy végülis Nagyirtás, Kóspallag és Királyrét nem is esnek is olyan messze egymástól. Milyen érdekes lenne egy kirándulás valahogyan errefele. Hát még milyen jó lenne, ha oda-vissza egyszerre két kisvasutazást is beilleszthetünk a túrába.
Telt-múlt az ősz, mire találtam helyet ennek a túrának is a programjaim között. Elkezdtem a tervezgetést, és megláttam, hogy a nagybörzsönyi kisvasút 100. évfordulója alkalmából szerencsére november végéig meghosszabbították rajta a közlekedést, ráadásul november 30-án a kisvasúttal utazik még így premier előtt a Mikulás is. Ezzel meglett a dátum is.
Az útvonal érdekesnek ígérkezett, de nem lett hosszú, gondoltam éppen elég lesz egy kellemes, ősz végi lődörgéshez. Aztán közben tél lett, jött sok hó, az elkezdett olvadni, így jóval nehezebb lett a terep, mint amire számítottunk. De kezdjük az elején.
Reggel senki sem várt ránk a pályaudvaron, de a szombati szakadó eső után nem is számítottam tömegekre. Végül azért a vonat indulás előtt még befutott két csatlakozó. Sajnos a közelebbi megismerkedésre nem került sor, mert ők a kuttyal nem barátkozván a mellettünk levő fülkébe vackolták be magunkat. Viszont odaült hozzánk egy kutyabarát kalauz, aki munkaideje végeztével tartott haza Vácra. Jót beszélgettünk a kutyáinkról, és még azt sem bánta, hogy Dorka kutya a simogatást megköszönvén az ölébe akart feküdni.
Szobra időben beértünk, és kényelmesen volt időnk átszállni a buszra Nagybörzsöny felé. Útközben nagy meglepetésünkre ellenőrök szálltak a buszra, még sosem találkoztunk Volán buszon ellenőrökkel.
Nagybörzsönyben leszállás után rövid kamásliszerelés, addig útitársaink benéztek a helyi kocsmába. Útközben szerettem volna benézni a vízimalomhoz, de duplán zárva találtuk, egyrészt szabadság miatt, másrészt 10-kor nyitott volna amúgy is.
Kisvasutunk hamarosan bedöcögött az állomásra egy krampusz vezényletével. Útközben felszállt a Mikulás is, aki mikor elindultunk, már az \"erdőben maszekolt a csomagokkal\". A gyerekek lelkesen nótázva üdvözölték. Kaptak is érte szaloncukrot. A szülők lelkesen fényképezték, de mivel nem kaptak sem Jgert, sem Unicumot, ők nem nótáztak.
Kisirtásnál szálltunk le a vonatról. Itt találkoztunk egy kedves bácsival, aki lelkesen igazított minket útba, hányféle és mimódon közelíthetjük meg a környék érdekes turistacélpontjait. Közben ajánlotta nekünk a kiadó üdülőházát Kisirtáson. Megkínált minket, az ajándékba kapott házipáleszából, én kaptam az alkalmon, nagyon jól jött az induláshoz bemelegíteni. :)
Az ajánlatok ellenére, azért maradtunk a tervezett S+ jelzésen, amit egészen Kisinócig követtünk. Vagy 20 centis, olvadozó, vizes hóban nagyon nehéz volt a haladás. Két útitársunk hosszú lábaikkal gyorsabb tempóban haladt, és hamarosan elhagytak bennünket. Az út további részét így tesómmal és kutyával hármasban jártuk meg.
Felmásztunk útközben mindenféle szép bércekre, az egyik el volt kerítve vaskerítéssel, de azért sikerült leküzdenünk. Több erdészeti út is hívogatott felfedezésre, de a terepviszonyok most nem kedveztek annak, hogy letérjünk a turistaútról. A Pokol-völgyben fölfele sem mentünk ezért szétnézni. Ahol a S+ leér a patak mellé, elágazott egy KO jelzés. Aki járt már arra, és olvassa ezt a blogot, írja meg, merre visz, mert kíváncsi vagyok. Egyszer jobb időben aztán majd mi is felderítjük.
A patak mentén nemsokára elértük a Kisinóci rétet. Itt rövid tanakodás után úgy döntöttem, előzetes terveim ellenére nem megyünk el a turistaházig, mert akkor nem biztos, hogy időben odaérünk Királyrétre. Így hát áttértünk a Z jelzésre és folytattuk utunkat. Útközben már jól feltörte a vízálló bakancs a lábam (mostmár tényleg megszabadulok tőle), és a nagy csúszkálásban egy idegszál is becsípődött a térdembe.
Azért csak elértük Királyrétet sötétedésre, ahol a büfében forró virsli és forralt bor feledtette a fáradalmainkat. Még maradt jó félóránk a kisvasút érkezéséig, ezért kicsit sétáltunk megnézni a zárva tartó Fáradt vándor nevű vendéglátóipari egységet. Aztán az egyik kisvasutas lelkes ajánlására közelebbről a hajtánypályát. Mivel megígérték, nem megy el nélkülünk a vonat, mentünk is egy kört.
Ez a hajtány egy új szerkezet Királyréten, olyasmi, mint egy síneken guruló bringóhintó. Szóval vasúti sínen, vasútkeréken guruló szerkezet, elöl ketten hajthatják biciklinyeregben ülve pedállal (nekem alig ért le a lábam). Hátul meg van egy pad két utas számára. Ez elé ültettük a kutyát, hogy ő se maradjon ki a jóból.
Visszaballagtunk a kisvasúthoz, barátságosan mikulásos-karácsonyi díszbe öltöztetett, téliesített, fatüzelésű kályhával fűtött meleg kocsiban utazhattunk. Itt a kutya is végre lepihenhetett, ki se bújt a pad alól Kismarosig. A nagyvasút állomásán is volt egy kis izgalom, mert a vonatunk a másik vágányra érkezett, így kocoghattunk a felszálláshoz a közben szakadó esőben.
Minden megpróbáltatás ellenére rendben hazaértünk. Jól elfáradtunk, de megérte a szép túra. Barátságosabb időben mindenképp ellátogatunk még erre.
