aedc77
105325
3d7a3c
e4f3d1
tavasz
2009 december2010 szeptember2014 december2013 december2012 június2012 március

Börzsöny Vulkántúra

Szerző:
Minpet
2013 december 18 08:34
Titkos küldetés, avagy Börzsöny Vulkántúra teljesítve

Titkos küldetés, avagy Börzsöny Vulkántúra teljesítve

 

Titokban készültem erre a túrára, attól tartva, hogy ismerőseim furán néznének rám, ha megmondanám nekik, mire készülök. 2 hete még arra a kérdésre, hogy megyek-e, azt válaszoltam, hogy áááhh ez terminátoroknak való (ők a cingár lábú terepfutók és a tűzön-vízen is keresztül - futó sebességgel - gyaloglók).

Aztán másnap elővettem a térképet, útvonalat böngésztem, kedvcsináló videót néztem (többször is), beszámolókat olvastam, és arra gondoltam, hogy ha nem esik le a hó, akkor talán… A hét elején megtudtam, hogy Aszú tervezi a túrát és még a hajcsárkodást is bevállalja, ha jövök. Mivel a hó nem esett le (csak néhány centi), nem volt menekvés.

Szombat 4.15, felkelek, pakolok, tea már a kulacsban, majd átfut az agyamon a gondolat, hogy nem megyek… De tovább pakolok, a vonatot is elérem. Még reménykedem, hátha történik valami és megmenekülök. Be voltam tojva, na. De nem, túrázók özönlenek a vonatról, Aszú az állomáson vár, irány Királyrét, öltözködés, molyolás, a busz is beér, így viszonylag hosszú sor a rajtnál, végül 7.40-kor indulás. Egész jól haladunk felfelé, majd a birkák egyenesen fel a piroson, mi balra le a PX jelzésen, ahogy kell, de legalább az utánunk jövők így elgondolkoztak, netán még az itinert is megnézték, hogy merre is kell menni.  Hamarosan a ködhatár felé érünk, gyönyörű napsütés. Felérünk Nagy-Hideg-hegyre, 1 óra 40 perc, hm nem is rossz, kajaszünet, napozásra is alkalmas idő, na és a csodálatos táj! Irány a Csóványos, itt már néha bokáig érő hó, jegesedés és az első perecelések, halk puffanások, szitkozódások előttem-mögöttem, én még megúszom. Aszú már vár, irány tovább, ellenőrző pont a Magosfánál, bele kell húzni, csúszásban vagyunk. A pontnál ácsorogva (ami volt legalább fél perc) még szarvasokat is láttunk. Gyerünk, most kell belehúzni, amíg nincs emelkedő! Aztán Magosfától lefelé az újabb elképesztő kilátás: a Magas-Tátra! Mindenki csak „hú-azta-de szép-ezért megérte feljönni” Én konkrétan tátott szájjal mentem J Dosnya-nyereg, szövegelek valami zöld jelzés átfestésről, meg, hogy figyelni kell, de el se lehetne téveszteni, egyértelmű a jelzés. Itt találkozunk a 4.!, velünk szembe jövő, gazda nélküli, számos nyakörvvel ellátott kutyával. Aszú szerint vadászkutyák, hááát nem tudom…. Néha már fáj a lefelé menet, figyelni kell a jeges utat is, de leérünk Fekete-völgybe. Meleg tea, zsíros kenyér, 5 perc pihenő, 4 óra 40 perc, és még a felénél sem vagyunk. Aszú közli, 10 óra alatt már nem lesz meg. Velem? Örüljünk, ha beérünk szintidőn belül. Kilépve a házból kicsit fázunk, nem sokáig. 420 m szint, Holló-kőnél egy fájdalomcsillapító, mert beállt a nyakam a jeges út nézésétől. No komment, aki hülye… Salgóvárra négykézláb érkezem, Aszú már párolog a tűz mellett, pontőr elém jön, pecsétel, majd irány tovább. Salgóvárról ahogy jöttem, négykézláb le, majd zúzás, most kell menni. De jeges az út, ez van. Néhányan piros +-en tovább mennek, később jöttek ők még velünk szembe. Magyar-hegy nem volt vészes, lefelé annál inkább, már fáj a térdem, főleg mikor letérdelek, itt már több esést a túrabotnak köszönhetően úszok csak meg. Magyar-völgy, meleg tea, de jól esett, csokit már nem is látom, 1 perc és indulunk is tovább, Bányapusztánál ránk sötétedik, talán ennek köszönhetően piros +-en többek után balra indulunk. Na, mi is birkák vagyunk… Szerencsére pár 100 méter után gyanús lesz, GPS, majd térkép elő, vissza. Megyünk, az erdőben fejlámpák fényének sora, így azért nem volt olyan félelmetes. A Hold és a fehér zúzmarás fák világítottak, gyönyörű volt! Majd jött a brutál emelkedő, ami csak akkor lett volna rosszabb, ha látjuk a végét is. A szenvedés ellenére is elkapott valami fura hangulat, érzés, előttem is, mögöttem is sok-sok küzdő, egymást buzdító, fújtató túrázó, akik nem adták fel. Újabb korcsolyapálya, de fenn vagyok NHH-en! Aszú már megszárítkozott, engem meg elkapott a gépszíj, menjünk, 1 óra 40 percünk van leérni. Magas-Taxot hamar elérjük, ahol nem értjük a 7. ellpontra vonatkozó viccet. (a 6-os után a 8-as jött…) Haladnék, de nagyon jeges az út, próbálok inkább havas részen menni, végre a Taxi-nyiladék, ez meg köves… Már nagyon várom az elágazást, ahol lekanyarodtunk reggel, onnan már csak bő 2,5 km. Eszembe jut, hogy a beszámolókban többen említették, hogy mennyire várták az aszfaltot, nos, most már át is tudom érezni. Látjuk a fényeket, most már meglesz! 11 óra 55 perc, boldogság, eufórikus hangulatba kerültem. Bár ez kívülről nem biztos, hogy látszott. Irány az étterem,meleg  babgulyás,ami igencsak jól esett. Sok-sok fáradt, de büszke, egymásnak gratuláló túrázó. Hát ez kemény menet volt!