f8f598
335310
6b8136
fcfbdc
nyar
2012 szeptember2008 március2011 június2016 március2011 szeptember2012 március

Szívatás a köbön avagy minden jó, ha a vége jó!

Szerző:
Admin
2013 december 30 12:22
Dávid napján készültem el a fotószerverünk újratöltésével. Vicces.
Megtámadtak minket. Nos, ezen kevésbé nevettem, nevettünk jót. Első pillanatban azt hittem, hogy én kapcsoltam ki valamilyen kommunikációs szkriptet vagy tiltottam le valamilyen (cron) frissítést, de a szerverünkre pillantva rá kellett döbbennem, hogy alapos és jól szervezett törlést végzett valaki. Nyilván valaki más megbízásából, de ne kezdjünk találgatásokba, kinek lehetünk útjába, ki nem bírja elviselni, hogy a Sétafika él és virul. Az összes túrafotónkat törölték, a biztonsági másolatokkal együtt. Azokat a másolatokat ugyanis technikai hiba esetére mentettük, nem rosszindulatú támadások ellen.

Mink maradt? Első pillanatban a keserűség érzése – legalábbis bennem -, aztán szép lassan el kezdtem számba venni mink maradt. A dvd-k közt lázasan kotorászva megtaláltam 2005-2012 év végéig a lementett anyagokat. Hurrá!

Aztán jött az újabb feketeleves! A mentett dvd-k anyaga valamiért tönkrement, az olvasók nem tudták leolvasni a rajtuk tárolt file-okat. Ekkor kicsit elkedvetlenedtem, de nem adtam fel, kell lenni itt-ott még mentett anyagnak. Valaminek. Bárminek. Nem lehet, hogy ilyen könnyen legyőzzenek minket, ilyen felháborítóan primitív módon elvegyék a múltunkat. Tovább kotorásztam tehát munkalemezek, jelzetlen, de írt dvd-k közt. Találtam 3 dvd-nyi anyagot 2005-től 2010 év végéig. Ezt olvasta is a gép! Újabb hurrá, majd ráeszmélés, hogy „na igen, de 2011-ben át lett alakítva a fotószerver keretszerkezete, könytárfa elrendezése, majd az utolsó költöztetésünk alkalmával szét lett bontva a sétafika 3 szerverre, s ekkor is módosult ez-az. Tehát ahhoz, hogy használható legyen minden a jelenlegi rendszerben, át kellett konvertálni a neveket, könyvtárcímeket. Nem lehetetlen, de eléggé sziszifuszi, odafigyelést igénylő meló, amit nem könnyű idegesen, zaklatott idegállapotban levezényelni. Szerencsémre a legtöbben hozzám hasonló keserűséggel, de viszonylag nyugodtan fogadták az eseményeket. Senki sem sürgetett, piszkált, így nyugodtan, odafigyelve tudtam elkészíteni az új rendszer alapjait.

Amint elkészültem, elindult a másolgatás: ez otthoni számítógépről, FTP-n keresztül igen időigényes meló, de a Karácsonyi ünnepek alatt nemigen találtam volna technikust, aki hajlandó a kedvemért közvetlen adatátvitelt megszervezni a fotószerverünknél. Maradt tehát a sokszor megszakadó töltögetés.

Közben agyalgattatok. Jöttek a tippek, a segítő szándékú e-mail-ek. Somebody (Erzsi) privátban írta, hogy nem régebben mintha mentette volna valahova a Picasa-ról áttöltött képeket a rendszer. Megnéztem, de sajnos csak a kis képek voltak lementve, ezek viszont mind. A kis képek és a picasa linkek! Hurrá!!! Gyors programozás és már jöttek is lefelé az adatok, hízott az állományunk. Itt ugyan csak a nagy képek voltak, a többi érdekesség (hozzászólások, véleményezés, stb) elvesztek. De a fotók legalább meglettek!

A következő ötlet már ebből származott: sokan megadtátok a fotógalériához külső mappák linkjeit. Ezek sajnos a fotószerveren, a fotómappákban voltak tárolva, így a károkozó ezeket is törölte a képekkel együtt. Lemondtam a dologról, de töltögetés közben – ha már úgyis a gépem előtt szobroztam – átnéztem sok-sok könyvtárat a setafika.hu szerverén. Miit lehet törölni, mi nem kell már? És a szerencse ismét mellénk szegődött: a rendszert anno úgy építettem fel, hogy a setafika.hu naponta többször lekérdezte a foto.setafika.hu-t és frissítette a külső linkek állományát. Töröl, frissít …töröl, frissít! HACSAK nem áll elő olyan gond, hogy a rendszer valamiért nem látja a foto.setafika.hu-t vagy a rajta mentett adatokat. Ez a „hacsak” mentette meg nekünk a teljes link állományt! Így tehát a külső galériák linkjei is a kezünkben voltak. Több száz picasa, fotoalbum.hu, stb link. Bár alapból csak a picasa-t tudtuk kezelni, gyorsan írtam egy fordító szkriptet a lehetséges többi weboldal állományainak exportálására is.

Elindulhatott a külső források felhasználása!

Ez így is napokat vett igénybe, de sokkal gyorsabb volt, mintha mindenki egyesével vacakolna a feltöltésekkel. Aki tehát engedélyt adott rá, annak a fotói jöttek szépen lefelé. Nem volt dolgom, így maradt időm a következő lépések megtételére. Elsőként eltöröltem a maximálisan 10 file feltöltést egyszerre. Inkább méretben határoztam meg (illetve ez nem tőlem, hanem a szervertől függő adat), mennyi lehessen a maximálisan feltölthető adat. Az új rendszerben a kijelölés is egyszerűbb! Megmarad a korábbi picasa feltöltési mód azoknak, akik azt megszokták, megszerették. Illetve a kényszer szülte fejlesztés hozadékaként teljes picasa vagy fotoalbum mappák is feltölthetők lesznek.

A mennyiségi korlátot módosítom: fel lehet tölteni több fotót, mint eddig (regisztráltként 50 db/túranap, tagként 75db/turanap) de a közösség és én is kiminősíthetünk fotókat. Szám szerint a korábbi kvóta feletti mennyiséget maximum. Ez természetesen nem fog létrejönni, mert nem elegendő egy „kimoderálás”, de a nagyon rossz minőségű fotók, stb kikerülnek így a rendszerből. Aki nem szeretné, hogy bárki is moderáljon a fotói közül, annak egyszerű dolga van: a kvóta alatti mennyiséget tölt fel. Így onnan nem lehet törölni.

A hozzászólások sajnos jobbára elvesztek, de összességében 155703 db fotó visszakerült a rendszerbe (és még tart a feltöltés). A képfeltöltés sokkal gyorsabb, könnyebb és egyszerűbb lesz a jövőben. A fotók nevét a rendszer optimalizálni fogja, így a google keresője is könnyebben rájuk akad. A fotókról a rendszer készít egy másolatot egy térben és adatbázisában elkülönített helyre, amely csak írható, de nem módosítható (törölhető). Erről a későbbiekben havonta kapok egy másolatot. Vagyis a rendszer is biztonságosabb lesz a jövőben.

A vissza nem fejthető, sehonnan le nem tölthető fotók nagy részét a könnyebb feltöltés révén sokan közületek vissza fogják töltögetni, illetve kitalálok még ezt-azt, hogy ezt a munkát segíthessem.

Mit ért tehát el a behatoló, illetve a megbízója? Semmit. Visszatekintve némi bosszúságot, esetleg egy-két fotó elvesztését.

Mit profitáltunk mi a dologból? Rengeteget!

A Sétafika újra – mint oly sokszor már korábban – bebizonyította, hogy nem engedi magát térdre kényszeríteni. Ahogy ezt többen megjegyeztétek: a Sétafika nem egy fotóalbum, nem egy adattár, hanem egy közösség-. A közösség pedig nem nagyon szereti, ha támadják, a közösség összezár, amikor szét akarják verni. A morális győzelmet tehát egyértelműen elkönyvelhetjük.

Mi van még? Talán ismeritek azt a bizonyított elméletet, hogy a világháborúk az emberiség történetében olyan mérvű technikai fejlődéseket generáltak, hogy nélkülük a mai nap még konflisok rohangálnának az utakon, nem lenne hírközlés, internet, légi közlekedés és semmi más sem, amelynek mindez az alapja (gyógyszeripar, utazás, stb.). A Sétafika nem a Világ, ez a kis támadás ellenünk nem a Világháború volt. Még csatának sem nevezném, mert a hadszíntéren a szemtől-szembeniség bátorságot feltételez (talán a legújabbkori gyávák dronokkal történő hadviselését leszámítva). Itt ilyesmiről szó sem volt. A gyáva megbízó és sunnyogva kárt okozó csahosa titkolózva tették, amit tettek. Nem mertek szemtől szembe nekimenni a Sétafikának, hiszen köztudott, hogy ebbe már keményebb gyerekeknek is beletört a bicskájuk. Vagyis nem volt háború, ám a károkozás és a gyors helyreállítás olyan fejlesztési kényszert eredményezett, amely amúgy nagyjából 1.5-2 év alatt valósult volna meg a dolgok normális menete közben.

Nem mondom, hogy az ünnepek alatt felhőtlen gondolatokkal volt tele a fejem, ennek ellenére megköszönhetjük „jótevőnknek” mindezt, hiszen úgy vélem jól, nyereséggel jöttünk ki az egészből. Jótevőnk és megbízója pedig alsó hangon közröhej tárgyává vált, még akkor is, ha nem lett nevesítve sehol. A megbízó kidobott pénzét nem is említve (hiszen az ilyen „munkát” senki sem végzi ingyen vagy puszira) annak tudata, hogy mostanság valahol valaki épp megpukkad mérgében, a Sétafikának és nekem is megért egy kis pluszmunkát.