b2f2f0
234875
4b7898
e5fafa
tel
2011 szeptember2010 szeptember2008 március2009 december2013 március2014 március

Ej koszorú, koszorú

Szerző:
Bernipásztor
2014 január 02 12:44
Avagy derüljön ki az igazság - járjuk körül az adventi koszorú történetét.
Bár kissé már idejétmúlt a téma, de az elmúlt hetekben igen sokat olvasgattam az adventi koszorú szép hagyományáról, így úgy gondolom, megosztok veletek pár érdekességet. Manapság ha az ember elmegy egy piacra, a hipermarketbe vagy a virágárushoz számtalan adventi koszorúból válogathat, szinte bármilyen színben és díszítéssel készítenek koszorút. Hagyományosnak azonban a három lila és egy rózsaszín gyertyás koszorú számít, a templomokban, ill. a hagyománytisztelő katolikus családoknál is ezzel a változattal találkozhatunk. Ez azonban nem volt mindig így: a legelső adventi koszorún sokkal több gyertya világított és a gyertyák színe is eltérő volt a maitól.

A koszorú története 1839-ben egy hamburgi árvaházban kezdődött. Johann Hinrich Wichern, evangélikus teológus szegény sorban élő árva gyerekeket vett magához és létrehozta számukra a „das Rauhe Haus” nevű árvaházat egy öreg parasztházban. A gyerkőcök már akkoriban is nagyon türelmetlenül várták a karácsonyt és folyton kérdezgették gondozójukat, hogy hány napot kell még várni szentestéig.

Wichern úrnak igen eredeti ötlete támadt. Egy régi kocsikerékre 20 kicsi piros gyertyát és négy fehér nagy gyertyát tett és ezzel el is készült az adventi kalendárium. Minden hétköznap meggyújtottak egy-egy pici gyertyát, vasárnaponként meg egy nagy fehér gyertyát. Természetesen minden gyerekre sor került a gyertyagyújtásnál. Ez segített ünnepélyesebbé tenni az adventi várakozást és egyben már a karácsonyra, a megváltó eljövetelére (a latin „adventus” szó érkezést, eljövetelt jelent) való ráhangolódást. Karácsony napján már az összes gyertya égett. A gyertyák száma attól függően változott a koszorún, hogy mikorra esett advent első vasárnapja. Minimum 18, maximum 24 kis piros gyertya volt a koszorún és az elrendezés se volt mindig szimmetrikus ezen a koszorúváltozaton.


Később Wichern már fenyőgallyakkal és fehér szalagokkal is díszítette a „koszorút” majd hamarosan az evangélikus templomokban is elterjedt a hagyomány. Az 1860-as évektől kezdve leginkább fenyőből készítették a koszorút. Természetesen a polgári családoknak is megtetszett a szokás,  majd 1925-ben első ízben egy kölni katolikus templomban is megjelent a koszorú. Ezen  azonban már csak négy gyertya volt. Később Németországon kívül is elterjedt el ez a hagyomány, a II. világháború idején már egész Európában ismerték. A nácik is megpróbálták felkarolni a hagyomány - persze a saját szájízük és propagandájuk szerint.

A gyertyák száma nagy valószínűséggel praktikus okokból csökkent – a polgári házakban nem igazán volt hely ekkora, akár 28 gyertyás koszorúk számára, így egyben a koszorúk is kisebbek lettek, nemcsak a hétköznapi gyertyák tűntek el róla.

Manapság a német evangélikus templomokban létezik a 4 piros gyertyás, piros szalagos változat is, de Hamburgban van még templom, ahol az eredeti Wichern-féle koszorút készítik el évről-évre.


Katolikus templomokban a liturgia színeit tükrözi a koszorú. A lila gyertyák a bűnbánatra utalnak, míg a harmadik vasárnap rózsaszín gyertyája az úr eljövetelének közelségét hirdeti.

A skandináv országokban is hasonló a koszorú, de a protestáns Norvégiában 4 lila gyertya található, míg Svédországban az első gyertya fehér és a többi három lila. A fehér gyertya a Paradicsomra utal.


Írország katolikus részein van öt gyertyás koszorú is, ebből 3 gyertya lila, egy rózsaszín, egy meg fehér, mely a koszorú közepén helyezkedik el. Ezt a gyertyát szenteste gyújtják meg.


A koszorú szimbolikája igen sokrétű. A koszorú kör alakja az örök élet jelképe. A zöld a remény színe, a négy gyertya a négy világtájra utal. A fokozatosan meggyulladó fények Jézus, a "világ világosságának" eljövetelét szimbolizálják.


Sajnos a mai világban már a háttérbe szorul a kereszténységhez kötődő jelképek és hagyományok, a koszorú sok esetben egyszerű szobadísszé degradálódik. Azonban nem baj, ha mi azért ismerjük a történetét.