aedc77
105325
3d7a3c
e4f3d1
tavasz
2014 december2013 március2012 március2010 szeptember2005 december2011 június

Éger-Jakab-Remete / 15

Szerző:
Tomisenior
2008 augusztus 30 18:52
Hahoj All.

“Egy vizsla csak Frakk lehet, a kakukk fagylaltot árul, még jó, hogy kevés a lengőajtó a Mecseken, és éljen a retró"

A túrára csak összehoztuk a 11 főt, és még ha kishazánk nem is jeleskedik világviszonylatban football virtuózokkal, ezzel a létszámmal mi voltunk a nyerő 11, a harmincadikai sétán. Egy vallomással tartozom. A déli félmediterrán éghajlat erőteljesen kihat a túratempót diktáló vérmérsékletemre, így sorry mean dankeytől, hogy egy kissé erőltetett tempót indítottam a kezdetekkor, ezt a jövőben figyelembe veszem.

Kimaradhatatlanul előszónak meg kell említeni, a Teca-mama vendéglő ( továbbiakban Mari-néni kajálda...esetleg Julcsa-bácsi kocsmája / a szerk.) olyan szegleteit, ahol a férfimosdó is olyan hívogató, hogy a gyengébb nem képviselői is ellenálhatatlan vággyal látogatják ( ahogy az meg is történt ).

Sőt ! Szinte maradandó élménnyé válhat az a vizuális hatás, amivel a bent az ücsörgés közben, a fejmagasságban lévő piszoár elhelyezése gazdagít.

Betér egy telthólyaggal rendelkező sörbarát, és ...... ( nem részletezem, aki ott volt, tudja mire utalok ).

Naszóval ! Hála ( vagy átok ) az országvezetés által szervezett déldunántúli utaknak, de a 6-os út még mindíg nem teljesen “M6", hogy a kellő sebességgel érjen le a vándor a baranya háromszög középső szegmensébe. Így, ha ugyan egy óra késéssel is, de délelőtt 10-kor sikerült nekilendülnünk az útvonalnak. Mellénkszegődött egy kellemes utitárs, aki majd’ az Éger tetőig bőszen el is kísérte a csapatot. Naná hogy vizsla, és a névadószülők frappáns szókincsének köszönhetően nem is lehet más, mit : Frakk, a macskák - és a pöfeteggombák - réme.

A Mohosi oldalon felfelé viszonylag hamar elértük az Éger tetőt, ahol a kilátó, mint opcionális lehetőség első körben megadta magát a társaságnak. A gyors körbetekintés, és fotók után érezhetően nagyobb figyelmet kaptak az Eu-konform játékok, ahol élvezettel használtuk ki a lelkünkből előbújó gyermek infantilis vágyait. Bé-nek ugyan nehezére esett egyedül mozgásra bírnia a mérleghintát, Borka pedig fejetlenül került az első fotóra...de hamar elhárultak az akadályok, hogy a legtöbb hinta-, mászóka-, és csúszda funkciójának megfelelően elégítette ki a pillanatnyi elmezavart :) ... de ilyen is kell, sőt !

Na...tovább a zöldön, amit a P∆ kesztezett, egészen a Babás-szerkövekig. Útközben egy érdekes, ciklusosan ismétlődő hang kísért minket. Mars kérdésére - mint diplomás madárszakértő - feleltem : ez egy jellegzetes mecseki madár...( valami kakukk talán). Itthon utánnanéztem a neten : ez a Dél Baranyai Fagylaltos Kakukk, latin nevén : Familyus-Früttyusz-Stracatelliae. Na ilyen sincs akárhol. Bár érdekes volt, de két óra után ugyanaz a taktus, és hagszint kissé unalmassá vált. Gabi ( továbbiakban : kisvala ) szemöldöke már tudom mitől remegett. Talán nem G-molban, hanem : Kan-dúrban kellett volna előadni a repertoárt...

Egy 5 perces pihit kér a csapat...megeggyezünk 7 percben. Körbejár a laposüveg ( sőt kettő ), és végre van módom megízlelni, a fórumon már többször emlegetett áfonyapálinkát. Igazán finom, itatja magát. A domb meredek, az ösvény keskeny, a fenyők szálegyenesek. Akárcsak az alkalmi akadálypályaként keresztbedőlt fatörzsek. Magyar-vándor módra szökelltünk át, és irány tovább. Időközben egy abszolúte véletlenül elkapott reklámfotó Szami pólójáról ! Ismétlem : Spontán ! :)

Felértünk. Delet harangoznak, és elértük az első pontot. Egy gyors szusszanat, és kajaidő, a látvány remek, Baranya, amíg a szem ellát. A határon túli hegyek is jól kivehetők, amiknek a megnevezésénél beégtem, de Viktor javított. Az is Magyarország, csak most másképp hívják :) Milyen igaz...Egy jelentősebb füst takarja ugyan Szentlőrinc felé a 6-os útvonalát, így a zenit nem teljes, de a Tenkes vonulata, és a Szársomlyó jól kivehető. Örülök, hogy tetszik a csapatnak. Gyorsan -a magamtől telhető maximális irodalmi vénával - előadom a két vitázó család kővéválásának a sztoriját, és abban maradunk, hogy remélhetőleg pont az egyik anyós nyakán állunk éppen.

Jöhet a legmeredekebb része az útnak, felfelé a Sasfészek irányába. Ott egy kisiskolás csapat, veri fel álmából az erdei vadakat, így a hangzavart kerülendő, csak egy röppke szusszanásnyi időre állunk meg. A tetőre felbicegve - amit Magdi is nagyduzzogva végrehajtott, ezért elismerés neki - jobbra a Zsongor-Kő a következő célpont. Itt már kevesebben vannak a vállalkozó kedvűek, így a “korlátolt-kilátóig" csak páran ereszkedünk le. Itt is pár perc tüdőkapacitás-korrekció, és irány a kolostorrom területe. Az idő jó, felhős, így nem tűz a nap a tarkónkra, de hideg sincs. Bejárjuk a kolostor-romokat, a kápolna részen egy kétfős kirándulócsapat ( plusz három hangos eb ) éppen nyársratűzött virslit sütöget. A rom jó állapotban van, mivel újítgatják, és folyamatos felügyelet is van a részen. Sok apró kis zug, tökéletes lehetett a valamikori elmélkedésre. Marcsa az egyetlen, aki szobát választ. :). Egy gyors fotózás az esőháznál, egy kevésbé gyors toronymászással. Itt a nonszensz : felmászni veszélyes, de a létra azért adott :)

Na haladjunk tovább. Páraknak fogyóban a vize, és az útbaeső források kiömlőnyílásai bizony az elmúlt idők esőtlen napjainak köszönhetően szárazak, mint a legjobb Martini. Lejtő jön, a Jakab hegyről lefelé, egészen a Szuadó-nyeregig, ez a térdfájósoknak sajnos a reggel említett maradandó-élményt gazdagítja.Majd a Vörös hegy előtt balra be, tiszteletünket tesszük a volt Cinke tanyánál elhelyezett emlékkőnél. Itt egy szusszanatnyi pihenés, majd nyomás a kéken tovább a Remete-rétig. Itt útközben Bé-vel megeggyezem abban, hogy lássa a két hátizsákban rejlő pozitívumokat is, hiszen így semmiképp sem vágja majd orrba egy lengőajtó, ha ne adj-isten kiugrik elé valahol egy , bármelyik tölgyfa mögül. Részéről a szemből történő késelés kizárásának lehetőségét vázolja fel. Na igen, ez is egy szempont, és valljuk be : nyomós érv :):)

Elérjük a Remete-rétet, ahol a hegyiverseny pályán el-elhúzó biturbók hangja veri fel a csendet. Fagyikakukk ide vagy oda, ez a zaj azért fülsértőbb. Megvitatjuk a sebességmámorral küzdő humanoidok fizikai sérülésének esélyeit a kezdetektől, egészen az ibolyák szagolásának vertikális megközelítéséig ( ámen ). Arra jutunk, hogy úgy kell nekik. Erősen gondolkodóba esem a “Donor vagyok" feliratú bukósisakok nagyüzemi gyártásának lehetőségén.

Nem sokat időzünk a réten, vár minket a piros jelzés, keresztül a szentkúti völgyön át, így csak egy gyors csúszás teszi emlékezetessé a helyet Marcsa részéről, kiegészítve az Éger tetőn kihagyott lehetőségek tárházát. Egy kismama bekészít mellé egy adag játékot is, de sajna nincs időnk homokvárat építeni, így - megkönnyezve az elszalasztott lehetőséget - indulunk is tovább.

A szentkúti forrás útbaesik, de az igazat megvallva a bent tárolt víz - így, vizuálisan - feltehetően jelentős mennyiségű staphylococcust tartalmazhat, így még talán lábmosásra is erősen ellenjavalt. Megeggyezünk, hogy ez most kimarad, és a Teca-Mari-Julcsa néni kajáldában csapolt komlótartalmú nedűre koncentrálunk.

A piros jelzés mentén végre egy forrás is adódik, ahol ugyan lassabban folyik a víz, mint ahogy egy bakelitlemezjátszó pörgött 33-as fordulaton, de a hőmérséklete tuti nem ajánlott gyökérkezelésre váró fogfájós delikvensnek. Vízutánpótlás letudva. Már közel vagyunk.

A hegyiúton átvergődve egy lakodalmasmenet dudál rá a csapatra, elöl a menyasszony a Merciben. A vőlegény kitudja hol...jól van pajtás..neked miért legyen jobb, mint másnak ?! Megnyerted : vidd. Nyomás előre, ha nekik megjár a sör, mi sem szomjazhatunk tovább. Mars megörökít egy tökéletes útjelzést, amit egy valószínüleg egyetemet végzett fővezér-százezredes agyú helyezett el : Piros fehér alapú sorompóra, ( és annak is a bokrokkal eltakart oszlopára ) egy fehér alapon - piros jelzés... Na erre valjál gombot bébi-bálna....ehez kell ám csak a gógyi !

Pár száz méter a betonon, és megvan a leágazás, amit Magdi nagybőszen nem vett észre, és túlfutott rajta :) Egy kb 30 - 40 m-es lejtő, és lent vagyunk az Éger völgyben. Maga a domboldal érdekes fényeket produkál, olyan...lila, vagy sötétrózsaszín színorgia... Valami ilyet láthatott egy helyi hippi’81-ben egy Hungáriakoncerten a Kék-piros retrószemüvegében. Na a Mecsek még ilyet is tud.

Kissé megtörve bár, de fogyva nem, befutunk a vendéglőbe, ahol frissencsapolt Soproni csökkenti a szomjazók árpaszükségletét, és agysejtjét, illetve növeli a májtérfogatot, és a helyi kocsmáros bevételét.

Bár ez gondolom csak jelentéktelen minta a Dombori becsületsüllyesztő előfutárjaként.

Köszönöm hogy ennyien megtiszteltetek a jelenlétetekkel, és hogy adhattam valamit Nektek a Mecsekből.

Aki tud, jöjjön el legközelebb is, mindenkit, és másokat is szeretettel várok( Napóleon cognac helyett majd Kertvárosi-Kerítésszaggatóval készülök ).

Üdv

Senior