Mire éhesek a Tigrisek?

Kedves Olvasó, Kedves Túratársaim!

Három szó, ami lényeges volt ezen a napon és nem egyszer elhangzott túratársaim szájáról: "nagyszerű", "szuper", "csodálatos"!

"Mire éhesek a tigrisek?", ezt a címet adtam a túrának - nem véletlenül.

A valóságban is tapasztalhattuk - mire is éhesek a "tigrisek"?

Napfényre, jó társaságra, finom "sütnivalóra", jókedvre, vidámságra.

Ez mind meg is volt ezen a napon, de kezdjük az elején.

Nyolcan voltunk, nyolcan élhettük meg ezt a szombati napot, és aki nem jött, az bánhatta, illetve bánhatja - így utólag.

10 órakor találkoztunk a Battyhány téren, a 11-es busszal elmentünk a végállomásig, majd kis séta után felértünk az Árpád-kilátóhoz.

Már akkor nagyon szépen és melegen sütött a Nap, mindenki élvezettel szívta magába sugarait.

Miután kigyönyörködtük magunkat az elénk táruló panorámában (Duna, Parlament, Gellért-hegy, és maga a város), elindultunk Farkas-torok felé, és hamarosan megtaláltuk kedvenc szalonnasütő helyemet, ahol le is táboroztunk mindjárt.

Asztalra terítő, elő a sok finomság - volt ott szalonna, kolbász, hagyma, virsli és még sok -szemet gyönyörködtető dolog - páran elmentünk rőzsét gyűjteni, páran szalonnasütőt vágni, úgyhogy mindenki szorgosan serénykedett - a tűz is lobogott boldogan - Gili kutyánk a száját nyalta izgatottan - nem is csoda, hiszen olyan illatok terjengtek, hogy az arra járó turisták is megálltak egy-két percre - élvezni az eléjük táruló látványt.

Miután megsültek a finomságok, körbe ültük az asztalt, mert az is volt, és nagy éhesen nekiláttunk elfogyasztani megérdemelt ebédünket - megdolgoztunk érte .

Érdemes a fotókat megnézni a galériában, mind erről beszél 

Miután megebédeltünk, kipihentük az ebéd fáradalmait, elindultunk az Oroszlán-szikla felé -kék ég, hatalmas sziklák, virágok követték utunkat, majd megérkeztünk a Vitorlázó repülőtérhez, ahol nem repülők, hanem sárkányrepülők voltak az égen, valami csoda volt látni, ahogy 10-15-20 kis "hangya" mozog a fellegekben . Ezt is lefotóztuk, érdemes nézni, mert szavakkal nem lehet kifejezni, milyen gyönyörű látványban volt részünk.

Utána szép lassan leértünk Hűvösvölgybe, még ibolyát is találtunk - persze nem szedtük le - hihetetlen, hogy november 15-én megtisztelt látványával bennünket.

Így telt a napunk, Kedves Olvasó!

Verőfényes napfény, kellemes meleg, finomságok tömkelege, rengeteg látnivaló, amit egyhamar egyikőnk sem felejt el, azt hiszem, és méltó volt a három szó, amit az elején írtam:

Nagyszerű - szuper - csodálatos!

Köszönöm túratársaimnak, hogy velem tartottak ezen a szép szombati napon.

2008. november 15.

tigriske