aedc77
105325
3d7a3c
e4f3d1
foldnap
2006 szeptember2009 december2011 szeptember2009 december2011 szeptember2010 szeptember

Kemencei köröcske

(Szerző: Dr. Lada)
2010 december 05 07:08
A csapatunk 14 bátor és mindenre elszánt emberből állt. Már Kemence előtt a főút is jeges volt, Kemencén meg az összes utca koripálya, de szerencsére bejutottunk a parkolóhoz. Kiszálván az autókból barátságtalan -8C fogadott. Némi ceremónia után, mint pl Lapi beüzemelte a zsebkályháját nekivágtunk. Az első patakátkelésnél nehézségbe ütköztünk, mert a kiálló kövek elég messze volta egymástól és cm vastag jég volt rajtuk, a patak kb 4 méter széles és vagy 40cm mély. megpróbáltunk néhány követ a parton megmozdítani, hogy behelyezve átjuthassunk rajta, de nem mozdultak, a fagy erősen ellenünk volt. Ekkor sajnos meg kellett hozni a döntést, ez a rész kimarad, mert, ha valaki véletlenül beleesik nem fogja jól érezni magát a -8C-ban, ráadásul 20x kellett volna átkelni.
Maradt a B terv a Z4, ehhez is egyszer át kellett kelni a patakon, ez kb 1 óránkba került. Nagy nehezen csapatmunkával a hó alól annyi fát bányásztunk elő amiből hidat eszkábáltunk és így mindenki átjutott. A jó meredek felfelén nem könnyítette meg dolgunkat a 30-40cm-es hó aminek a teteje meg volt fagyva így csak mikor rálépett az ember tudta meg milyen mély is, és a szél miatt volt ahol térdig sűlyedtünk. A Mikulás bércen ránk sütött a nap és a szenvedésért kárpótolt a Csarna patak völgy látképe. Közben én kitúrtam a mikulás ládát, Klau a benne lévő Mikulássapkát magára öltve csokit osztogatott, igazi Mikulás hangulat alakult.
Innen tovább fel, és ekkor ismét élményt kaptunk a szenvedésért, láttuk a Szitnyát és a Selmeci hg-t, ez már magában is pazar, de mögötte a Tátra is látszott. Hatalmas szerencsénk, volt, hogy a köd fölött voltunk és nagyon tiszta volt az idő. Lapit, Pétert teljesen lenyűgözte a látvány, remélem még sokáig emlékezni fognak rá. Még egy kicsi fel és végre lejtmenet. Az új Z-ön le, majd fel Godóvárhoz, itt végig 40-50 cm hóban mentünk, ráadásul az ágakra ráfagyott jég miatt annyira behajoltak, hogy még bujkálni is kellett. Mikor visszaértünk Lapiékhoz, meglepetés fogadott, kitaposták az utat, de nem ám simán, hanem mint egy sí szlalompálya. :-)))
Pléskához vezető elágazásnál még 2 óránk volt sötétedésig, így nekiugrottunk Felsőtamásbércnek, bár Oldbike figyelmeztetett, hogy nem lesz egyszerű. Ahogy rátértünk az erőgazdaságira a szél annyira összefújta a havat, hogy sokszor fenékig sűlyedtünk, de térdig minimum. Ráadásul egyre több kidőlt fát kellett kerülgetnünk, 500 métert kb 15 perc alatt tettünk meg, és még több mint 1 km-et kellett volna. Itt megint meg kellett hozni a döntést, nem lesz meg a várkód, mert mire visszaérünk a csapat másik fele megfagy, pedig akik nekiindultak elszántak voltak. Visszaértünk a többiekhez, akik örültek, mert már kezdtek fázni.
Irány a Pléska szikla, ez volt a nap legkönnyebb szakasza, a sziklánál kis panoráma nézés, majd Oldbike által javasolt erdőgazdaságira ugrottunk rá pillanatok alatt. Ahogy egy jelzetlen ösvényen mentünk az erdőgazdaságira lábnyomokat láttunk, rajtunk kívül valaki még járt ebben az időben erre, itt fel is vetődött bennünk, vagy az erdész, vagy Oldbike lehetett csak. Pillanatok alatt leértünk az erdőgazdaságira és elindultunk lefelé, az egyik hajtű előtt én épp a hátsó részén voltam a csapatnak, így a meredeken gyorsan lejutottam eléjük, Lapi, majd Péter is követett, itt gyorsan rábeszéltem őket induljunk el szembe a csapattal. A csapat kicsit meglepődött, hogy szembe megyünk velük, és rátettem egy lapáttal, mert megkérdeztem, miért fordultak vissza, így rossz felé mennek, kicsit csodálkoztak, és értetlenül álltak a dolog előtt, de senki nem szólt egy rossz szót sem, mikor már fordultak volna azért elárultuk, hogy csak vicceltünk és , hogy hogy kerültünk eléjük. Innen már sima utunk volt a kocsikig.
Hazafelé jövet a mi autónk úgy döntött Zebegényben felkeresi a helyi intézményt, a többiek, meg haladtak Pestre. Bekanyarodtunk a kocsmához vezető útra, de épp a kb 30%-os emelkedőn egy autóra szerelte néhány "okos" a hóláncot, persze az út közepén úgy, hogy senki se tudjon elférni mellettük. A lányok kiszálltak és felsétáltak, mi Lapival parkoló után néztünk, de kis bolyongás után visszaérve már nem volt ott az autó, így mi autóval fel is mentünk a kocsmáig. Bent mi is kikértük a forrócsokit, és gyorsan behoztuk a lányokkal szembeni lemaradásunkat. Kriszh közben talált egy kb 5.-es földrajzatlaszt amibe az ország részeinek havi lebontásban szerepelt az átlag csapadékmennyisége, és hőmérséklete, ezt a túra végén böngészve mókás volt. Közben elgondolkoztam, hogy ezt nem nekem kellett volna még a kiírás előtt tanulmányoznom? :-)))) Kocsmából ki, autóba be és irány le a jó csúszós 30%-oson, az aljában Lapival elhűlve láttuk, hogy az ember most az aljában a kereszteződést elállja épp leszereli a kb 15 perce felszerelt hóláncát. Ha én osztanám az idiótaság Oszkárát a hideg ellenére kiszálltam volna és gondolkodás nélkül átadtam volna emberünknek.
Mars után szabadon:
Így volt? Nem így volt? Égből pottyant mese volt! Legközelebb gyere el Te is, hogy tudd, mi az igazság, ha nem hiszed nézegesd meg a képeket. :-)))