.jpg "2005 december")
.jpg "2012 március")
.jpg "2014 március")
.jpg "2006 június")
.jpg "2010 december")
.jpg "2013 március")
Könnyű tavaszi túrát terveztem: madárcsicsergős, avar illatú, hóvirágos, esetleg medvehagynaszedős túrát. Na jó, azért a medvehagymásról sejtettem, hogy erős túlzás még a Pilisben, de azért vittem zacskót, ha mégis.
Persze mindez nagy hiábavalóság lett, hiszen 2013 március 15-e úgy vonul be a történelembe, hogy "amikor MAJDNEM kiment tüntetni az ellenzék, amikor MAJDNEM haza lehetett menni Győrből Budapestre, amikor MAJDNEM tavaszi idő volt". Miért is? Mert reggeltől havazott, fújta a porhót a szél. Országosan leállt az élet, mentők, rendőrök, katonák és tűzoltók mentették a nyárigumis elakadtakat az utakon.
Így másnap minket sem zöldellő hegyoldal, hanem lábközépig érő hótakaró fogadott Pilisszántón a buszmegállóban. A falutól a P jelzésen haladtunk felfelé, szerencsénkre ment előttünk egy karbantartó kinézetű fickó, akiről nem sejtettük mit tart karban, de nyomot hagyott, ahova léphettünk.
Pilisszentkereszt felett értük el a Z jelzést. Innentől a csúcsig teljesítménytúrázók és futók kerülgettek minket. A panoráma odafent fantasztikus volt: a levegő tiszta, a nap sütött. Ez kárpótolt minket némileg a hótaposásért.
A futók és más népek levágtak a régi rakétasilók felé, így innen ismét taposatlan úton mentünk. Menet közben egy kis fiatal párocska személyében néha nőtt a létszámunk: olykor-olykor belénk botlottak vagy velünk jöttek néhol.
Odafent elmeséltem, hogy mi minden lehet a hó alatt: hóvirág, medvehagyma, sőt a bátrabb képzeletűek esetében ringó napraforgóföldek...
Persze mindez nagy hiábavalóság lett, hiszen 2013 március 15-e úgy vonul be a történelembe, hogy "amikor MAJDNEM kiment tüntetni az ellenzék, amikor MAJDNEM haza lehetett menni Győrből Budapestre, amikor MAJDNEM tavaszi idő volt". Miért is? Mert reggeltől havazott, fújta a porhót a szél. Országosan leállt az élet, mentők, rendőrök, katonák és tűzoltók mentették a nyárigumis elakadtakat az utakon.
Így másnap minket sem zöldellő hegyoldal, hanem lábközépig érő hótakaró fogadott Pilisszántón a buszmegállóban. A falutól a P jelzésen haladtunk felfelé, szerencsénkre ment előttünk egy karbantartó kinézetű fickó, akiről nem sejtettük mit tart karban, de nyomot hagyott, ahova léphettünk.
Pilisszentkereszt felett értük el a Z jelzést. Innentől a csúcsig teljesítménytúrázók és futók kerülgettek minket. A panoráma odafent fantasztikus volt: a levegő tiszta, a nap sütött. Ez kárpótolt minket némileg a hótaposásért.
A futók és más népek levágtak a régi rakétasilók felé, így innen ismét taposatlan úton mentünk. Menet közben egy kis fiatal párocska személyében néha nőtt a létszámunk: olykor-olykor belénk botlottak vagy velünk jöttek néhol.
Odafent elmeséltem, hogy mi minden lehet a hó alatt: hóvirág, medvehagyma, sőt a bátrabb képzeletűek esetében ringó napraforgóföldek...
Eredeti tervünk szerint Esztergomba mentünk volna, de ahol leágazik a Z+ Pilisszentkereszt felé a Y jelzésből, ott megálltunk tanakodni. Két hölgytársunk előre ment figyelmetlenségből a Z+-on, ez adta az ötletet, hogy mi lenne, ha mégsem Esztergomba, hanem Pilisszentkeresztre mennénk: az is jó kis hely és most egyszerűbb hazafelé az utazás. Végül úgy döntöttünk, hogy nosza, menjünk a Z+ jelen (persze voltunk akkora trollok, hogy előbb visszahívtuk a lányokat a kereszteződésig, s csak aztán indultunk el arra, amerre az előbb ők voltak).
A Kétbükkfánál már autók hada parkolt, de lefelé a faluba a turistaösvényt nem sokan járták. Csordogáló hólépatakok közt, ragyogó napsütésben jutottunk le... Nagyon tetszett az útvonal.
A végén betértünk a Felső Kocsmába kifújni magunkat és kicsit felmelegedni. Elengedtünk egy buszt I Miei Gatti kivételével, s csak a következővel mentünk be Pomázra.
Innen HÉV-vel haza. A fáradtság vagy a kalóriahiány okozta, de bár nekem Békásmegyeren kellett volna leszállnom a csatlakozásomhoz, mint aki jól végezte dolgát elköszöntem és leszálltam Budakalásznál. Kicsit értetlenkedtem, mert nem tűnt valami ismerősnek a hely, s csak a HÉV elindulása után jöttem rá, hogy hibáztam.
Köszönöm a velem tartóknak ezt a szép TAVASZI túrát!
A Kétbükkfánál már autók hada parkolt, de lefelé a faluba a turistaösvényt nem sokan járták. Csordogáló hólépatakok közt, ragyogó napsütésben jutottunk le... Nagyon tetszett az útvonal.
A végén betértünk a Felső Kocsmába kifújni magunkat és kicsit felmelegedni. Elengedtünk egy buszt I Miei Gatti kivételével, s csak a következővel mentünk be Pomázra.
Innen HÉV-vel haza. A fáradtság vagy a kalóriahiány okozta, de bár nekem Békásmegyeren kellett volna leszállnom a csatlakozásomhoz, mint aki jól végezte dolgát elköszöntem és leszálltam Budakalásznál. Kicsit értetlenkedtem, mert nem tűnt valami ismerősnek a hely, s csak a HÉV elindulása után jöttem rá, hogy hibáztam.
Köszönöm a velem tartóknak ezt a szép TAVASZI túrát!
