Immár negyedszerre gyűltünk össze az esztergomi vasútállomáson, hogy ezt a szép hosszú és megerőltető útvonalat bejárjuk.
De még ezt megelőzően , Szofi és én, kicsit korábban indultunk, hogy legyen még időnk ásványvízzel feltankolni magunkat.Mint később kiderült, kissé túl aggódtam a szomjúság lehetőségét:)) /Fejenként 4 liter vízzel,azaz +4 kg súly többlettel vágtunk neki a túrának:))Hibás lépés volt!/ Épp hogy kiléptünk a boltból, megláttuk Marsot és Klaut, akik szintén vásárolni indultak.:) Míg Klau vásárolt, addig elmeséltük Marsnak a kis 'sport balesetünket',amin aztán jókat mosolyogtunk,, meg szörnyülködtünk is.
A Városkapu állomáshoz érve, csatlakozott hozzánk Szilvi. A beérkező vonaton összefutottunk azokkal,akik a Nyugatiból indultak,végül Esztergomnál is csatlakoztak a csapathoz , ha jól emlékszem, három fiú:)A végleges névsor: Hörcsög,Fegya, Anita, Brigi, Kati, Szami,Zoli,Tibi ,Bakesz,Osszi,Hosi,Éva,Klau,Mars Szofi és én. 17 - en indultunk.
A szokásos kocsmalátogatást megejtve- amihez Szofi határozottan ragaszkodott -, elindultunk a jelzésnek megfelelően a 'Klau szakadék' felé:) Út közben sokszor combig érő nedves fűben haladtunk, akinek nem volt kamáslija, az bőrig ázott. Én gyanítom, hogy az is, akinek volt:)) De az legalább nem annyira.:) Utunk, a nedves fűtől a sárdagonyáig terjedő repertoáron át vezetett. Idén, az erőteljes megvilágításnak köszönhetően pont beláttam a 'Klau szakadékba' és meg is jegyeztem, azért ide beesni, nem semmi ! Idén
sem maradt el a fa lépcső mászás, ami már nem is volt annyira nagy szám, hogy egymást fotózgassuk röhögve, amit leérünk az utolsónak hitt lépcsőfokra:) Tavalyról viszont bőségesen készültek fotók erről a közös produkcióról:))
Az út további része jórészt azzal telt, hogy a földet bámultuk , és igyekeztünk kikerülni minden nagyobb méretű ,sárral jócskán dúsított pocsolyát.Ezekből bizony akadt szép számmal, a hetek óta tartó esőzések nyomán.Közben persze zajlott a traccsparti:)
Az erdőben néma csend uralkodott,aminek nyugalmát csak a mi és a cipőink clupogó hangja zavart:)
Pilisszentlélekre meglepően hamar értünk be, az én órám 3 óra 40 percet mutatott.
Élt bennünk a remény, hogy idén is sikerül szolid hangzavarral felébresztenünk a kocsmárost, de ez sajnos hiú ábrándnak bizonyult.:) / Szerintem tavaly megelégelte az éjszakai turisták korai érkezését, és néhány házzal odébb költözött a Svejktől:) /
A madarak ébredése itt érte a kis csapatot, amit egyébként az erdőben szoktunk áhítattal hallgatni:) Ahogy Mars is mesélte,úgy kezdődik az ébredés, hogy először csak egy madárka fakad dalra, aztán még egy, még egy és hirtelen óriási koncert teremmé válik az erdő.:) Az akusztikája szinte tökéletes is:)
Itt egy kis pihi és zokni csere - szó szerint is, mert Mars tévedésből Klau zokniját erőszakolta a lábára:)) - után tovább álltunk, a falusi kutyák őszinte örömére.
Pilisszentkereszt felé haladtunk tovább az eső áztatta erdei úton, néhol bokáig süllyedve a sárban. Ezt a részt idén nagyon utáltam, pont a csúszós út miatt, mert nagyon macerás volt azon a rövid emelkedőn felküzdeni magunkat. Szofi már alapból is utálja ezt a szakaszt, minden alkalommal ezen a részen lesz morcos és rosszkedvű.Minden bizonnyal itt kerül nagyon fáradt állapotba, és legszívesebben lefeküdne az avarba aludni:))
Mi le is maradtunk itt,mert Szofinak nagyon elment a kedve mindentől.Külön csapásként élte meg, hogy a faluban egyetlen macskát sem látott! /Hiába magyaráztam neki, hogy ilyen korai órában minden normális élőlény békésen szunyókál még:)) /
Az én hangulatomon csak az rontott, hogy az egyik keskeny ösvényen megcsúsztam, és ahogy próbáltam az egyensúlyom megtartani, megrándult a csípőm, rögtön kiújultak a korábbi esés után még meg sem gyógyult sérüléseim.Innentől kezdve már fájdalmassá vált minden lépés.
Egy rövid lejtmenet után pedig a térdem adta meg magát a jobb lábamon, azt sem tudtam, melyik lábamat kíméljem jobban:) Mire leértünk a Pilisszentkeresztre,teljesen lenyomorodtam.:))
Akkor már szemmel láthatóan Mars is bicegett kicsit!
Amikor Szilvi itt levált a csapattól, legszívesebben én is mentem volna, de megígértem Szofinak, hogy Csobánka előtt nem szállunk ki!/..és a szurdokba mindenképp el akartam menni/
Amikor kb 1 órás kocsmai pihi után újra felszedelőzködtünk,átkoztam magam az ígéretemért:)).. A Dera - szurdok viszont kárpótolt mindenért!!
Szofi végig fogta a kezem, és a kicsit megroggyant hídnál is vállalta,hogy ő kel át előbb:) Kevéssé tűnt macerásnak a hídon való átkelés, mint fájós lábakkal leverekedni magam a kövek közé!
Csobánkáig kicsit lassan haladtunk, de közben gombát is szedtünk! Azaz, én csak szemmel, de Marsék ténylegesen is:) Aki nem ismeri a gombákat, annak a gomba, az csak gomba,amiről azt tanultuk, ha nem ismered, inkább ne is nyúlj hozzá! Mars viszont ismeri, és kész élmény volt lesni az avarban előbukkanó gombafejeket...Igaz,én jórészt 'árnyékra vetődtem' , szinte kizárólag csak a rossz gombákat vettem észre:))
Csobánkán pihi - hol máshol- a kocsmánál:)) Itt jégkrémezés, sörivás, beszélgetés.
A csapat itt elvált egymástól,a kemény 'legények/leányok' - Bakesz,Fegya,Hörcsög,Anita,Szami és Hosi-Kevélykedni mentek,mi meg a buszmegállóba!:))
Pomáz, hév-el Békásmegyer, majd 204-es busszal Újpest!
Külön köszönet illeti azokat, akikre rá tudtam sózni azt a rengeteg ásványvizet,hogy ne kelljen tovább cipelnünk:))
Remélem, jövőre én is végig megyek az úton..Veletek!:)
De még ezt megelőzően , Szofi és én, kicsit korábban indultunk, hogy legyen még időnk ásványvízzel feltankolni magunkat.Mint később kiderült, kissé túl aggódtam a szomjúság lehetőségét:)) /Fejenként 4 liter vízzel,azaz +4 kg súly többlettel vágtunk neki a túrának:))Hibás lépés volt!/ Épp hogy kiléptünk a boltból, megláttuk Marsot és Klaut, akik szintén vásárolni indultak.:) Míg Klau vásárolt, addig elmeséltük Marsnak a kis 'sport balesetünket',amin aztán jókat mosolyogtunk,, meg szörnyülködtünk is.
A Városkapu állomáshoz érve, csatlakozott hozzánk Szilvi. A beérkező vonaton összefutottunk azokkal,akik a Nyugatiból indultak,végül Esztergomnál is csatlakoztak a csapathoz , ha jól emlékszem, három fiú:)A végleges névsor: Hörcsög,Fegya, Anita, Brigi, Kati, Szami,Zoli,Tibi ,Bakesz,Osszi,Hosi,Éva,Klau,Mars Szofi és én. 17 - en indultunk.
A szokásos kocsmalátogatást megejtve- amihez Szofi határozottan ragaszkodott -, elindultunk a jelzésnek megfelelően a 'Klau szakadék' felé:) Út közben sokszor combig érő nedves fűben haladtunk, akinek nem volt kamáslija, az bőrig ázott. Én gyanítom, hogy az is, akinek volt:)) De az legalább nem annyira.:) Utunk, a nedves fűtől a sárdagonyáig terjedő repertoáron át vezetett. Idén, az erőteljes megvilágításnak köszönhetően pont beláttam a 'Klau szakadékba' és meg is jegyeztem, azért ide beesni, nem semmi ! Idén
sem maradt el a fa lépcső mászás, ami már nem is volt annyira nagy szám, hogy egymást fotózgassuk röhögve, amit leérünk az utolsónak hitt lépcsőfokra:) Tavalyról viszont bőségesen készültek fotók erről a közös produkcióról:))
Az út további része jórészt azzal telt, hogy a földet bámultuk , és igyekeztünk kikerülni minden nagyobb méretű ,sárral jócskán dúsított pocsolyát.Ezekből bizony akadt szép számmal, a hetek óta tartó esőzések nyomán.Közben persze zajlott a traccsparti:)
Az erdőben néma csend uralkodott,aminek nyugalmát csak a mi és a cipőink clupogó hangja zavart:)
Pilisszentlélekre meglepően hamar értünk be, az én órám 3 óra 40 percet mutatott.
Élt bennünk a remény, hogy idén is sikerül szolid hangzavarral felébresztenünk a kocsmárost, de ez sajnos hiú ábrándnak bizonyult.:) / Szerintem tavaly megelégelte az éjszakai turisták korai érkezését, és néhány házzal odébb költözött a Svejktől:) /
A madarak ébredése itt érte a kis csapatot, amit egyébként az erdőben szoktunk áhítattal hallgatni:) Ahogy Mars is mesélte,úgy kezdődik az ébredés, hogy először csak egy madárka fakad dalra, aztán még egy, még egy és hirtelen óriási koncert teremmé válik az erdő.:) Az akusztikája szinte tökéletes is:)
Itt egy kis pihi és zokni csere - szó szerint is, mert Mars tévedésből Klau zokniját erőszakolta a lábára:)) - után tovább álltunk, a falusi kutyák őszinte örömére.
Pilisszentkereszt felé haladtunk tovább az eső áztatta erdei úton, néhol bokáig süllyedve a sárban. Ezt a részt idén nagyon utáltam, pont a csúszós út miatt, mert nagyon macerás volt azon a rövid emelkedőn felküzdeni magunkat. Szofi már alapból is utálja ezt a szakaszt, minden alkalommal ezen a részen lesz morcos és rosszkedvű.Minden bizonnyal itt kerül nagyon fáradt állapotba, és legszívesebben lefeküdne az avarba aludni:))
Mi le is maradtunk itt,mert Szofinak nagyon elment a kedve mindentől.Külön csapásként élte meg, hogy a faluban egyetlen macskát sem látott! /Hiába magyaráztam neki, hogy ilyen korai órában minden normális élőlény békésen szunyókál még:)) /
Az én hangulatomon csak az rontott, hogy az egyik keskeny ösvényen megcsúsztam, és ahogy próbáltam az egyensúlyom megtartani, megrándult a csípőm, rögtön kiújultak a korábbi esés után még meg sem gyógyult sérüléseim.Innentől kezdve már fájdalmassá vált minden lépés.
Egy rövid lejtmenet után pedig a térdem adta meg magát a jobb lábamon, azt sem tudtam, melyik lábamat kíméljem jobban:) Mire leértünk a Pilisszentkeresztre,teljesen lenyomorodtam.:))
Akkor már szemmel láthatóan Mars is bicegett kicsit!
Amikor Szilvi itt levált a csapattól, legszívesebben én is mentem volna, de megígértem Szofinak, hogy Csobánka előtt nem szállunk ki!/..és a szurdokba mindenképp el akartam menni/
Amikor kb 1 órás kocsmai pihi után újra felszedelőzködtünk,átkoztam magam az ígéretemért:)).. A Dera - szurdok viszont kárpótolt mindenért!!
Szofi végig fogta a kezem, és a kicsit megroggyant hídnál is vállalta,hogy ő kel át előbb:) Kevéssé tűnt macerásnak a hídon való átkelés, mint fájós lábakkal leverekedni magam a kövek közé!
Csobánkáig kicsit lassan haladtunk, de közben gombát is szedtünk! Azaz, én csak szemmel, de Marsék ténylegesen is:) Aki nem ismeri a gombákat, annak a gomba, az csak gomba,amiről azt tanultuk, ha nem ismered, inkább ne is nyúlj hozzá! Mars viszont ismeri, és kész élmény volt lesni az avarban előbukkanó gombafejeket...Igaz,én jórészt 'árnyékra vetődtem' , szinte kizárólag csak a rossz gombákat vettem észre:))
Csobánkán pihi - hol máshol- a kocsmánál:)) Itt jégkrémezés, sörivás, beszélgetés.
A csapat itt elvált egymástól,a kemény 'legények/leányok' - Bakesz,Fegya,Hörcsög,Anita,Szami és Hosi-Kevélykedni mentek,mi meg a buszmegállóba!:))
Pomáz, hév-el Békásmegyer, majd 204-es busszal Újpest!
Külön köszönet illeti azokat, akikre rá tudtam sózni azt a rengeteg ásványvizet,hogy ne kelljen tovább cipelnünk:))
Remélem, jövőre én is végig megyek az úton..Veletek!:)