b2f2f0
234875
4b7898
e5fafa
tel
2010 szeptember2007 június2007 június2009 december2009 december2014 március

Visegrádi TBOJ

(Szerző: Gizizi)
2009 október 17 05:21
Reggel 7-re érek a találkozópontra, 15 perc eltelte után megérkezik 3 bátor leányzó, kik ma túrára adták fejüket. Hamarost felszállunk a buszra, ahol előkerül Adri "dinnyéje", úúúú, de finom, úúúú de jó, hangzik el sokszor. Kb 1 óra buszozást követően megérkezünk Visegrádra. Megnéztük a dunapartot, ahol Adri eszeveszett kagylómentésbe kezd, hagyjuk neki... :). Hatalmas platánfák mellett sétálva jutunk el a kék jelzéshez ami felvezet minket a Fellegvárba, amiről tudni érdemes, hogy:

A kettős vázrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla és felesége, Lascaris Mária Bizáncból magával hozott ékszerek árából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A várat az évszázadok alatt az njou-királyoktól Hunyadi Mátyásig számos magyar uralkodó bővítette, korszerűsítette. 1541-ben Mehmed budai pasa és az esztergomi bég, a török várak őrségét összevonta és Visegrádot fogta ostrom alá. Miután ágyúikkal sikerült ledönteniük az alsóvár lakótornyának déli sarkát, a várnak azon része megadta magát. A Fellegvár őrsége Amadé Péterrel az élén mindaddig kitartott, amíg az ivóvizük el nem fogyott. Mivel sehonnan nem érkezett segítség, végül feladták a harcot. A török szabad elvonulást ígért, de szószegő módon lemészárolta a védőket. A pasa néhány sebesültet megmentett, köztük Amadét is, ám fogolyként Isztambulba küldték őket.

A török végvárrá vált Visegrád új lakói a várfalak között telepedtek le. Az alsó vár területén jött létre a település központja. Ennek lakói már 1570-ben kizárólag Mohamedánok, vagy katonai szolgálatban álló görögkeleti vallású délszlávok. A 15 éves háborúban -1595 kora őszén- Esztergom bevétele után, a Mátyás főherceg vezetése alatt álló keresztény sereg, Pállfy Miklós és Aldobrandini vezetésével ostrom alá vette a visegrádi várat. A Fellegvárral szembeni hegyre nagy erőfeszítéssel, lovak helyett 400 emberrel 12 ágyút vontattak fel, amelyek két napon át eredményesen lőtték a várat. Szeptember 12.-én Piri aga várparancsnok, beleegyezve az Aldobrandini szabta feltételekbe, megadta magát. 1601-ben megkezdték a vár kijavítását. Az 1602 és az 1604. évi országgyűlésnek Bars, Trencsény és Pozsony megyék népeiből közmunkát rendeltek ki, hogy a várat védhetővé tegyék. A munkák befejezése után 1605-ig Attheim zsoldos serege őrizte, de ebben az évben harc nélkül megadta magát Khodsa Murat pasának.

A felszabadító háború idején, 1684-ben a Buda ostromára készülő Lotharingiai Károly vette ostrom alá Visegrádot. A 11000 gyalogosból és 7000 lovasból álló sereg először a várost foglalta el, majd rövidesen megadta magát a vár őrsége is. Az erődítményt Ludvig Marsigli Alajos gróf kezdte meg: kitisztították és vízzel töltötték fel a ciszternákat. Marsiglit közben áthelyezték, és így a már csaknem befejezett munka megakadt. 1685- ben a törökök megtámadták először a várost, majd hamarosan a várat is. Ezt ekkor már Bischoffschausen őrnagy védte, aki egy ideig hősiesen kitartott, de a harmadik ostrom után, belátta tarthatatlan helyzetét, szabad elvonulás feltétele mellett behódolt. Az 1686. évi hadjárat alkalmával, Buda felszabadítása után, Visegrád is a keresztény seregek kezébe került. Miután a következő években a császári csapatok a törököket Temesvár és Belgrád vidékéig szorították vissza, és Esztergomot, illetve Érsekújvárt megfelelő őrséggel szerelték fel, a visegrádi vár feleslegessé vált. Az épületet kiürítették, majd a falakat megrongálták.

Továbbhaladva a kéken gesztenyére lelünk, hát persze, hogy szedünk :).Kisvártatva pedig egy almafa gyümölcsét szüreteljük, de jól esik, nagyon finom :).A Borjú fő-höz érve csak ámulunk bámulunk olyan szép a kilátás, hihetetlen, még az esős időről is megfeledkezünk, habár ez tiszta időben még varázslatosabb lehet :). A Moli pihenőnél igen meglepődünk: hiszen ez hó! Apró foltokban már feltűnik a tél. A napokkal ezelőtti nagy vihar nyomai felfedezhetők, kidőlt fák, lezuhant ágak kísérik utunkat. Egyre több a hó is. Amíg az őszt keressük, elmélkedünk, hogy ár évek óta nyárból lesz tél, meglátunk egy fát kapcsolóval. Mire való a kapcsoló? Közös megegyezés alapján a fotoszintetizálást lehet ki-be kapcsolni vele, hihi :). Ez persze nyilván nem lehet, mindenesetre vicces, mindeközben Adrinak ki kell próbálnia a villanypásztor hatékonyságát és láss csodát: működik :). Köszi, hogy feláldoztad magad a kíváncsiságunk oltárán :). Vörös kő felé még több hó és már némi eső tarkítja utunkat, mígnem elérjük az eddig általam legnagyobb esőházhoz, hatalmas. Innen is más lenne a kilátás tiszta időben, de így sem rossz. Lefele tartva eltűnnek a hómezők és elérjük a Ladler Jenő emléktáblát, ami már áldozatul esett egy festékben gazdag, de fantáziában szegény embernek. Odase neki, néhány szó Landler Jenőről (1875 - 1928): ügyvéd; a Vasutas szövetség jogtanácsosa; 1906.-i budapesti villamossztrájk egyik irányítója; tagja a Nemzeti Tanácsnak; szerepe volt a Tanácsköztársaság létrehozásában; Kereskedelmi, majd Belügyi népbiztos;Vörös hadsereg főparancsnoka; jelentős szerepe volt az MSZP létrehozásában.

Továbbmegyünk Szentendre felé, csodás tájon. Hamarost elhagyjuk Szentedrét is és már a buszt várjuk. Közben számolgatunk, elmélkedünk: 2km/óra volt a túránk átlagsebessége, ez igen! Sebaj, nem voltunk időhöz kötve, csináltunk egy nagy rakás szép képet, szedtünk gesztenyét, ettünk almát, somot, csipkebogyót, így azt gondolom, hogy mindent összevetve jó kis túra volt ez, remélem jövöre eljövünk erre megint :).